2016. július 13., szerda

David Yonggi Cho - Dániel könyve 33.

A kétszarvú kos titka (8,1-4)

"Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely elõször jelent meg nékem.
2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.
3 És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam elõtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb késõbb növekedék.
4 Látám azt a kost [szarvaival] öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg elõtte, és senki sem szabadíthata meg kezébõl, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lõn."


A kétszarvú kos a Méd-Perzsa Birodalmat szimboli­zálja. Meglepően hangozhat, de a Méd-Perzsa Birodalom királyai mikor háborúba mentek, korona helyett olyan sisa­kot viseltek, mely úgy nézett ki, mint egy kosfej. Ez a prófécia tehát nagyon pontosan illik a harcba induló Méd- Perzsa királyokra.

A Méd-Perzsa Birodalommal kapcsolatban Dániel látomásából megtudjuk, hogy a később növekedő szarv nagyobbá lett az elsőnél. Ez azt jelenti, hogy bár Média korábban jutott hatalomra, mint Perzsia, ez utóbbi azon­ban legyőzte, és területét bekebelezve egy egyesített biro­dalmat épített ki.

A Méd-Perzsa Birodalom keleten, Egyiptom és Ázsia között helyezkedett el. Területnövelő hadjáratai során elfog­lalta nyugat felé Görögországot, északi irányban Babilont, délre pedig Egyiptomot. Erről szól a 4. versszak próféciája.

A nyugat felől jövő kecskebak (8,5-8)

"5 És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felõl az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az õ szemei között.
6 És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam elõtt; és feléje futa erejének indulatában.
7 És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erõ a kosban megállani elõtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki õt megmentse annak kezébõl.
8 A kecskebak pedig igen nagygyá lõn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes [szarv] növe az égnek négy szele felé."


Mialatt a kétszarvú kos javában növekedett, hada­kozva nyugat, észak és dél felé, hirtelen egy feléje rohanó kecskebak tűnt fel. A kecske a Görög Birodalmat, a sze­mei közti szarv pedig Nagy Sándort jelenti, akiről már szóltunk.

Mielőtt nagy királyuk által legyőzték volna a Méd-Perzsa Birodalmat, a görögök maguk perzsa megszállás alá kerültek. A perzsák hatalmas, egymillió fős sereggel vonultak föl ellenük. Görögország azóta is keserűen várt a bosszúra, s végül elérkezett a lehetőség. Sándor, Fülöp macedón király fia még csak harmincéves volt, mikor je­lentős létszámú seregével a Méd-Perzsa Birodalom ellen indult. A hatalmas Méd-Perzsa sereggel szemben azon­ban a görögök így is számszerű hátrányban voltak.

Dániel szerint a kecskebak olyan erős és gyors volt, hogy futtában nem is érintette a földet. Így történhetett, hogy Sándor serege hirtelen felülkerekedett, és legyőzte a perzsák óriási túlerejét a kisázsiai Granicus folyónál i.e. 334 májusában.

Másfél évvel később, i.e. 333 novemberében Perzsia újra támadást indított Görögország ellen, és a Földközi­-tenger északi csücskénél lévő Issusnál ütköztek meg. Nagy Sándor seregei szétzúzták a perzsákat. I.e. 331 ok­tóberében, azaz két évvel később került sor a Görögor­szág és Perzsia közötti végső leszámolásra Gaugamela-nál, Ninive közelében, ahol Nagy Sándor egyszer s min­denkorra lábai alá kényszerítette Perzsiát.

Így hát a Görögországot jelképező kecskebak telje­sen legyőzte a Perzsiát jelképező kost. A látomás úgy folytatódik tovább, hogy a kecskebak nagy szarva kitöre­tik, s helyén négy jelentős szarv növekszik a négy égtáj irányában. Ez arra utal, hogy Nagy Sándor fiatalon hal meg, s birodalma négy részre oszlik négy tábornoka közt, ahogy a 7. fejezetben láthattuk.