13. Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképen a vizeket.
14. Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15. Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16. fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17. De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18. Megkísértették Istent szívükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19. Isten ellen beszéltek, mondták: Biró-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20. Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21. Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyulladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izrael ellen;
22. mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23. Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24. hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25. menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26. Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27. hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28. leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29. Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30. El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31. és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izrael ifjait legörnyesztette.
32. Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33. így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
