Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek [valamennyi] irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket [minden tagotokat és képességeteket] élő, szent ´(megszentelt, odaszánt) és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos ´(intelligens, értelmes) tiszteleteteket. Róma 12:1.
Tudjátok, mit mond Pál ebben a versben? Azt mondja, mindenünket oda kell szánnunk Istennek – nemcsak a birtokunkban levő dolgokat, a pénzünket, időnket, energiánkat, fáradozásunkat – hanem az egész testünket, fejünket, kezünket, nyelvünket sőt a gondolatainkat, érzelmeinket, viselkedésünket is.
Ha valóban el akarunk jutni a teljes szentségre, egész arckifejezésünkkel okozzunk örömet az Úrnak. Ez azt jelenti, ha egy olyan dologra hív el az Úr minket, amihez nem igazán fűlik a fogunk, ne panaszkodjunk és zúgolódjunk, és kiváltképp ne vágjunk pofákat. Ha azt akarjuk, hogy Isten tekintete ragyogjon rajtunk, engednünk kell, hogy a mi tekintetünk az Ő dicsőségét és dicséretét tükrözze.
Valamennyi tagunkat és képességünket szánjuk oda az Úrnak élő, szent odaszánt áldozatként az Úrnak, amely kedves áldozat Számára, számunkra pedig okos, intelligens, értelmes szolgálat és imádat Isten felé.
Gyakran az az érzésünk, hogy teljességgel a testünk és szellemünk az, amivel az Urat szolgáljuk és imádjuk, ám Pál itt azt mondja, hogy az elménkkel, értelmünkkel is szolgálnunk és imádnunk kell Őt. Ne csak fizikálisan és érzelmileg szánjuk oda maginkat Istennek, hanem racionális és intellektuális énünket is állítsuk az Ő szolgálatába.
Ha valamennyi tagunkat odaszánjuk – a fejünket és szívünket egyaránt – odaszánjuk Istennek és az Ő szolgálatának, egyensúlyba kerülünk.
Isten kegyelme nem csak egyszerűen ránk száll, a választás rajtunk áll. Nekünk kell egy ésszerű, tudatos döntést meghoznunk, hogy szentségben akarunk élni. Isten feladata az, hogy ránk árassza kegyelmét, és nekünk adja Szellemét, a dolgunk pedig az, hogy szánjuk oda Neki elménket és akaratunkat.
Az sem jó, ha túl aktívak vagy túl passzívak vagyunk, meg kell találnunk a helyes arányt. Ez nem könnyű, hiszen nagyon kényes az egyensúly a pihenés és munka között, mint ahogy nagyon nehéz a helyes egyensúlyt megtalálni abban, hogy mennyire kell Isten gondviselésére bíznunk magunkat, és mennyire kell a felelősségünket Istenre helyezni. Ezzel szemben nagyon könnyű egyensúlyt teremteni az Úrban való megpihenés és az Úr dolgaival szemben tanúsított passzivitás között.
Szinte valamennyi bibliai alapelv azt hangsúlyozza, hogy az emberek azért bizonytalanodnak el, azért érzik magukat sikertelennek és frusztráltnak, mert kibillentek a helyes egyensúlyból. Vannak olyan emberek, akik úgy viselkednek, mint az óra ingája. Először kilendülnek az egyik oldalra, majd amikor úgy érzik, kibillentek az egyensúlyból, átlendülnek a másik oldalra, ami szintén nem szerencsés. Úgy tűnik, sosem képesek az arany középutat megtalálni a két véglet között. Amikor a Szent Szellem rámutat arra, hogy mindent a saját erejükből próbálnak megoldani, ahelyett, hogy Istenre támaszkodnának, nem a megfelelően reagálnak. A teljesen független, önálló állapotból átlépnek egy totálisan függő állapotba. Már nem csinálnak semmit önállóan, azt gondolják, Isten majd mindent elvégez helyettük, nekik a kisujjukat sem kell mozdítaniuk semmiért. Azok, akik korábban azt mondogatták „Ezt egyedül kell megcsinálnom”, most azt mondják „Ha Isten azt akarja, hogy ez a dolog meglegyen, akkor majd gondoskodik róla, hogy meglegyen” Isten gondoskodni akar rólunk, de a mi felelősségünket nem vállalja magára.
„Az Úrra bízom minden gondomat” – ez a helyes hozzáállás, főként ha ezt megtámogatod imával és hittel; és ez már a mi felelősségünk, nem Istené.
Ha egyensúlyban akarunk maradni, szoros kapcsolatban kell lennünk az Igazság Szellemével. A teljes megszentelődéshez szorosan együtt kell működnünk a Szent Szellemmel. Ehhez az kell, hogy tisztán értsük, mi a mi szerepünk és mi a Szent Szellem szerepe ebben, és lássuk a kényes egyensúlyt a kettő között. Akadnak olyan hívók, akik áthárítják a felelősséget, de a gondokat megtartják maguknak. Ez nem helyes hozzáállás. Bízd Rá a gondjaidat, lépj be Isten nyugalmába, de légy készen arra, hogy tedd meg, ami a te részed, a kegyelem Szellemének segítségével.
Fordította: Berényi Irén
