Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván:
Ha szentelt [Istennek való áldozatul szentelt] húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajon szent-e az [kizárólag Isten szolgálatára szánták]? És felelének a papok, és mondák: Nem. [A szentség nem fertőző]
Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, [a szertartás szempontjából] tisztátalanná lesz-e? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná! [A szentségtelenség fertőző]
Aggeus 2: 11-13
A szentséget úgy határoztuk meg, mint „Isten számára lefoglalt” ,egy olyan elválasztottság, amelynek eredménye „az elválasztottakhoz méltó viselkedés”. Az Újszövetségben ugyanazt a görög szót (hagios) fordítják szentségnek illetve megszentelődésnek, a görög szótár meghatározása szerint „nem átvihető, levágható”. Ez tehát azt jelenti, hogy a szentség személyes tulajdon, egy olyan dolog, ami fokozatosan épül. Nem ruházható át és nem vehető el másoktól.
Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy egyikünk sem lehet szent imalánc vagy kézrátétel segítségével, sőt akkor sem, ha egy másik szenttel kerül kapcsolatba.
Ahogy az Ószövetség fenti szakaszában olvashattuk, a szentségtelenség fertőző, a szentség nem. Ez azt jelenti, ha te vagy én egy olyan személlyel kerülünk kapcsolatba, aki bűnös életet él, az ő életvitele nyomot hagy az életünkön. Olyan ez, mint a fertőző betegség. A szentség azonban más. Ezt nem „kapod el” azzal, hogy kapcsolatba lépsz valakivel; ezt szándékosan kell választani.
A szentség egyéni
A hitben erőtelent fogadjátok be [magatok közé], nem ítélgetvén vélekedéseit
Némely ember azt hiszi [meggyőződése alapján], hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt.
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
Róma 14:1-4
Nem mindenkinek sikerül szent életet élni, részben azért, mert félreértik a bűn és kegyelem kérdését, másrészt azért, mert más szentsége által próbálnak élni.
Azt már láttuk, hogy a szentség egyéni döntés kérdése. Persze vannak olyan dolgok, amikről tudjuk, hogy ártalmasak számunkra. Ha nem tudod pontosan, mik ezek a dolgok, olvasd a Bibliát, és azonnal megtalálod őket. Vannak azonban más dolgok is, amelyeket Isten személyesen velünk oszt meg. Vannak olyan kérdések, amelyeket életünk különböző szakaszaiban, különböző módon oszt meg velünk.
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, hogy megpróbáljuk ugyanazt tenni, amit mások tesznek, vagy javasolnak számunkra, mert azt gondolják, ez Isten akarata számukra.
A másik hiba, amit elkövetünk, nagyon hasonló ehhez. Próbálunk rávenni másokat, hogy ugyanazt tegyék, amit mi teszünk, mert Isten akarata ez számunkra. Mindkettő nagyon nagy hiba.
Be kell vallanom, hogy ezen a területen nekem is van tanulnivalóm: nem igazán engedem, hogy mások befolyásolják a tetteimet, inkább én próbálok meg másokat befolyásolni abban, hogy mit cselekedjenek, és úgy cselekedjenek, ahogy szerintem jó nekik.
Már többször is említettem, hány frusztráló évet töltöttem azzal, hogy megváltozzak, amíg végül megtanultam átvenni Isten kegyelmét (az Ő erejét) ahhoz, hogy megváltoztasson. Ugyanezt a leckét kellett megtanulnom másokkal kapcsolatban is. Próbáltam Dave-et és a gyerekeimet megváltoztatni. Úgy gondoltam, tudom, mi a jó nekik az Ige alapján, és sok időt töltöttem azzal, hogy meggyőzzem őket, szerintem hogyan kell a személyiségüknek, tetteiknek, döntéseiknek megváltoznia.
Az általam végrehajtott „test cselekedetei” csak rontották a helyzetet. Mivel személyes sértésnek vették, hogy nem tudom elfogadni őket, úgy érezték, nem fogadom el őket, és kritizálom őket. Csak Isten tudja az ember szívét megváltoztatni. Szabályokat és törvényeket fektetünk le az emberek számára, de ezzel csak még jobban eltávolodunk tőlük. Ha megtanulunk Istenre várni, Ő megváltoztat minket, és a viselkedésünk megváltozása már az „akarom” szívből fakad, a „kell” szív helyett.
Fordította: Berényi Irén
