(Lukács 2.41-52)
A fiatal fiú ugyan úgy nézett ki, mint bármelyik másik fiú, aki Izrael poros utcáin játszott, nem volt semmi feltűnő rajta. A sok ezer ember egyike volt, akik Pészách ünnepére igyekeztek Jeruzsálembe. A fiú és a szülei körülbelül száz mérföldet utaztak a szülő városukból Názáretből, hogy eljussanak a Szent Városba a nagy ünnepre. A levegő megtelt izgalommal és mindenhol elbűvölő látvány és illatok köszöntötték a járókelőket. A tizenkét éves Jézus viszont nem tekintett a csábító dolgokra, amelyeket az utcán felsorakozó szekerekről árultak a kereskedők, ő inkább a Templomba ment, hogy Izrael írástudóival és tudósaival beszélgessen. Jézus a testvéreivel és a szüleivel együtt érkezett a Templomba, hogy áldozatot mutassanak be Istennek. Elvegyülve a tömegben Jézus hátramaradt, és a családja nem vette észre, hogy elmaradt, amikor távoztak Jeruzsálemből.
Jézus odament az egyik paphoz és beszélgetni kezdett vele. A papot meglepte a fiatalember mélyreható kérdése és megpróbált válaszolni. Ahogy töprengett a válaszon, Jézus olyan választ kínált fel, amely még a kérdésnél is meglepőbb volt. „Miért nem gondoltam én erre?” – morfondírozott a pap - „honnan van ennek a gyereknek ennyi bölcsessége?” Később észrevette, ahogy a fiú egy írástudóval beszélt és számos írástudó és törvénytanító csatlakozott hozzájuk. Jézus tovább folytatta a kérdések feltevését és az embereket megdöbbentette mohó érdeklődése olyan dolgok iránt, amely egy tizenkét éves fejében szinte soha nem fordulna meg. Három napig gyakorlatilag a figyelem központjában állt. Figyelmesen hallgatta az írástudókat és a tanítókat és a hozzászólásai jóval meghaladták a korának megfelelő bölcsességet és felfogó képességet. Amikor Jézust végül aggódó szülei a tanítók között megtalálták nagyon meglepődtek. Mária így kiáltott „Fiam miért bántál így velünk? Apád és én már mindenütt kerestünk!” Döbbenetükre Jézus azonban csendesen így válaszolt, „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám házában kell lennem?” Mindazonáltal visszament a családjával Názáretbe és továbbra is engedelmes volt földi szüleinek. Ahogy a mi fiatal Urunk növekedett egyre több bölcsessége lett és a szelíd, gyengéd természete kedvessé tette Őt mind Isten, mind az Őt körülvevő emberek előtt.
Nem sokat tudunk Jézus korai gyermekkoráról mégis ez az eset világosan megmutatja Isten felé való érdeklődését és tanulás iránti vágyát. A te gyermekednek is lehet Isten-adta éhsége és képessége, hogy bölcsességet szerezzen és tanuljon az Úrról. Bátorítással, útmutatással és imával a legkisebb gyermek is növekedhet intellektuálisan és szellemileg, ahogy Jézus is tette.
Igék neked és a gyermekednek.
Zsoltárok 111:10 (Károli):A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
Példabeszédek 2:6 (Károli): Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]
Ézsaiás 54.13 (Károli): És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
Efézusiakhoz 1:17(Károli): Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Szellemét az Õ megismerésében;
Fordította: Nagy Andrea
