Reinhard Bonnke - Gyógyulás 9.

Krisztus-kritizálók

Krisztussal szemben engedetlen az, aki nem szolgál gyógyulással a betegek felé! Az az ellenvetés, hogy nem mindnyájan gyógyulnak meg, valójában annak a Jézusnak a kritizálása, aki a betegek gyógyításával minket megbízott. Ő maga sokakat megszabadított, mások mellett viszont szó nélkül elment, és Egyházán keresztül azóta is hasonlóan cselekszik. A kritikusok valamit szem elől tévesztenek. A gyógyulás csak egy része, csak egy aspektusa annak a felelősségünknek, hogy kéréseinket Isten elé hozzuk. Bizonyos okokból nem minden imára jön válasz. Nincs lényegi különbség az egyes kérések között. Ha az emberek nem imádkoznak a betegekért, mondván hátha nem gyógyulnak meg, akkor, ha következetesek akarnak maradni, senkiért semmilyen probléma esetén nem imádkoznak, mert mi lesz, ha semmi nem történik? Ezek szerint soha ne kérjünk Istentől semmit, nehogy egyeseknek csalódniuk kelljen reménységükben? „Ne higgy semmiben, akkor nem fogsz csalódni!"

A mai Nyugat országaiban a csodák pontosan a hitetlenség süvöltő viharainak uralkodó széljárásával szemben csodák. Szinte egész nemzetek viselkednek úgy, mint a názáretiek, akik között Jézus sem tudott nagy dolgokat véghez vinni.

Ha az összejöveteleinken az emberek meggyógyulnak, a szemtanúk így szólnak „Jézus csodálatos!" Ha a betegek nem gyógyulnak meg, egyesek így morognak: „Ez a Bonnke nem valami nagy szám!" - és én teljesen egyetértek velük. Ha valahol hiba van, az lehet az én részemről vagy akár az övékről, Jézus azonban soha nem vall kudarcot!

Az ajándék és az ajándékok

Térjünk most vissza a „gyógyítások ajándékai" kifejezésre. Elsőnek egy olyan kérdést kell feltennünk, ami végül el fog minket vezetni az ajándék teljes megértéséhez. Arról volna tehát szó, hogy bizonyos betegek számára el van különítve a gyógyulás? Nem! Mindenekelőtt ne tévesszük szem elől, hogy Isten nem személyválogató (Csel 10,34). Jakabra - aki Jézus testvéreként, ugyanazon család tagjaként nőtt fel - különösen nagy befolyást gyakorolt Krisztus diszkriminációtól mentes magatartása, ezért hangsúlyozza: „Ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói" (Jak 2,9). Isten országának „királyi törvénye" (5., 8.vsz.) úgy szól, hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat. Azért hívják „királyi" törvénynek, mert maga a király is ehhez tartja magát.

Kié tehát a gyógyulás? Jakab kisegít bennünket. „Avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országának?" Krisztus kiemelten azt üzente Keresztelő János­nak, hogy a „szegényeknek az evangélium hirdettetik". Az Apostolok Cselekedetei 3,1-8-ban Péter a gyógyítás egy ajándékát adta át a sánta embernek, mikor így szólt „Aranyunk és ezüstünk nincs, de azért valamink van. Tessék, kelj fel és járj!"

A jogfosztottak

Jézus mélyen együtt érzett a szegényekkel, de tudta, hogy nem csak ők vannak kifosztott állapotban. Zákeus és más vámszedők egyértelműen gazdag emberek voltak. Mikor a názáreti zsinagógában prédikált, olyan emberek fizikai szabadulásáról vázolt fel képet, akik idegen voltuk miatt éltek jogfosztott helyzetben. Egy Izrael területén kívül élt pogány özvegyasszonyra utalt, akihez Isten Illés prófétát küldte el. Később maga is ellátogatott erre a pogány vidékre, Szidon környékére, és egy másik pogány nő számára szerzett gyógyulást. A Szidóniaknak megvolt a saját gyógyító bálványistenük - Eshmon, aki­nek templomot is emeltek -, ezen az asszonyon azonban, akinek a lányát egy démon gyötörte, nem tudott segíteni (Mk 7,24-31). Hallva, hogy Jézus a környéken jár, az asszony elhatározta, hogy megkeresi. A tanítványok megpróbálták lerázni, és Jézus is szigorú próba elé állította, ő azonban mindaddig kitartott, míg választ nem kapott. Híressé vált Krisztus megjegyzése: „Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." Az emberek két csoportjáról beszélt tehát, a jogokkal rendelkezőkről, és a jogokkal nem rendelkezőkről. A gyermekeken Izraelt értette, akiknek „jogaik" voltak. Övék voltak az ígéretek és az Isten szövetsége. Az „ebek" ezzel szemben az Izrael társaságán kívüliek.

A házban élő gyermekek számára a kenyér jogként, születési jogként jár. A házon kívüliek számára legfeljebb adományként „odavetve", mintegy szívesség gyanánt. Jézus tehát azt mondta, hogy a gyógyulás Izrael gyermekeinek kenyere. Az asszony azonban hamar felismerte, hogy ha jog szerint nem is az övé, adományként mégis megszerezheti, és nagyon eszesen így felelt: „Vettessék hát egy-két morzsa Izrael gyógyulásának kenyeréből azoknak is, akik az ebek közül valók". Pogány mivolta és vallási háttere ellenére oly módon tudta megragadni Isten egyetemes jóságát, ami kétezer év múltán is ritkaságszámba megy!

Az előző generációk evangélistái azt sulykolták hallgatóságuk szívébe, hogy ha meg akarnak gyógyulni, először meg kell térniük bűneikből. Ez igaz is, meg nem is! Ha valaki el akarja nyerni a gyógyulás ígéreteit, akkor valóban meg kell térnie. Azok is meggyógyulhatnak azonban a gyógyítások ajándékain keresztül, akik nem Isten újjászületett gyermekei - amennyiben Isten is úgy akarja, és amennyiben hitük karjaival meg tudják ragadni a gyógyulást. Az egész Isten nagylelkűségétől függ.

Némely gyógyító összejövetelen az embernek az az érzése támad, hogy a megtéretlenek meggyógyulnak, míg a hívők nem. Ez előfordulhat, és Jézus beszélt is erről. Azt mondta, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és leülnek majd Ábrahámmal, az ország gyermekei pedig kivettetnek. A hívők sokszor igencsak hitetlenek tudnak lenni! Pásztorok a saját szolgálatukból hiányzó gyógyulásokat oly módon próbálják kimagyarázni, ami nem enged teret nagy reményeknek. Ha valaki arról prédikál, hogy mi az a hat ok, amiért a betegek nem gyógyulnak meg, nem csoda, hogy nem tolonganak a várakozással teli betegek a bejáratnál. Először meg kell térni a negatív tanításokból, bűnökből, Isten akaratával szembeni nyílt engedetlenségből. Ezzel szemben azok is, akik még nem keresztények, egy nagyon egyszerű szemléletmóddal hasznot tudnak húzni a gyógyítások ajándékaiból. Lehetséges, hogy Isten az Ő jóságában maga kezdeményezi a csodákat, hogy az emberek hitét felgerjessze - ez a Biblia tanítása. A gyógyítások ajándékát használhatja tehát olyan hívők megsegítésére is, akik valahogy megfeneklettek a hitetlenség zátonyán.