A Szent Szellem - új kenetének mostani működése idején — még némely megrögzött és begyökeresedett karizmatikus keresztény szokást, tradíciót is fellágyít, kicserél. Ezékiel könyvének 47. fejezete beszél a Szent Szellemet jelképező folyóról: ,,Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vízen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas volt a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.” A Szent Szellem jelenléte folyamatosan növekszik az Egyházban. Márpedig másképp kell mozognunk egy bokáig érő folyóban, mint egy derékig érőben, vagy abban, amelyik teljesen elborít. Más alámerítkezni, vagy úszással próbálkozni a térdig érő vízben, vigyáznunk kell, nehogy felsértsék testünket a vízfenék kövei, s ha egész testünkkel alá akarunk merülni, éppen csak elférünk. A fejes-ugrálással sem érdemes kísérletezni. A sekély víz más szellemi „technikákat” tesz szükségessé, mint a mély. Az alacsony vízszint - bonyolítja a helyzetet, olyan manővereket követel, mint a fürdőkádban történő keresztelés: sok karizmatikus megszokás a Szent Szellem alacsonyabb szintjéhez alkalmazkodott. Isten megáldja és meg is áldotta, ha hűségesek vagyunk, voltunk a kevesen, s - ahogy mondani szokás - legszívesebben egy kanál Szent Szellemben is megfojtanánk a régi életét. De ideje felkészülnünk - és gondolkodásmódunkat is felkészítenünk - a mélyebb vízre, amelyben lábunk nem ér le, fejünk is elmerül, nincs többé kapaszkodó, lehet fejeseket ugrálni, mélyen alámerülni és szabadon úszni,- amelynek sodrása olyan, hogy még az ellene állókat is lekapja a lábáról, mint Sault Rámában. Az ilyen folyónál inkább az okozhat nehézséget, hogy többé nem tudunk kijönni belőle (de sebaj)! Ideje megtanulnunk úszni!
AHHOZ, HOGY A SZELLEM e kenetével együtt tudjanak működni, még az idősebb keresztények elméjének is állandóan meg kell újulnia, hagyni, hogy az újjászületés után megtanult elméletek is átmosódjanak. Másképpen imádkozunk, böjtölünk, szolgálunk, másképp gyakoroljuk a közösséget vagy dicsérjük és imádjuk az Urat, ezen a területen is fellágyulnak a megrögzött szokások, míg a Szent Szellem jelenléte végül az elme folyamatos megújulásába vezet be bennünket. Érdemes követnünk őt ebben, átadni az értelmünket a korrekciónak és újból még mélyebben megérteni a Szentírást, amely mindenben megmutatja a követendő mintát. „És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement... (Ez 47,9)
Forrás: Hit Infó IV/8.
