Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 1.

1. rész. Az ellenség azonosítása 

Hiszem, hogy akkor járunk el a leghelyesebben, ha először magának Jézusnak a szolgálatában figyeljük meg ezt a területet. Sokszor elmondtam már, hogy én a magam részéről nem kívánom túlszárnyalni Jézus szolgálatát. Azt hiszem, sokan úgy vélekednek, hogy ma már lehetne mindezt jobban is csinálni, mint ahogy Jézus csinálta, de én nem osztom ezt a nézetet. Amikor Jézus elkezdte nyilvános szolgálatát, az embereket az döbbentette meg a legjobban, ahogy a gonosz szellemekkel bánt. És fontos felfigyelnünk arra, hogy ez Jézusnak olyan csodája volt, amiről az Ószövetség sehol nem tudósít. Majdnem minden más csodájához találunk hasonló eseteket az Ószövetségben is: ott is volt gyógyítás, étellel való csodás ellátás, a természet erői felett való uralom. Gonosz szellemek kiűzéséről azonban sehol nem tudósít az Ószövetség. Azokat az embereket pedig, akik látták, azonnal megragadta és tűzbe hozta Jézusnak ez a szolgálata.

A Márk 1:23-ban azt olvassuk: „ Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt..." (A görög itt azt a kifejezést használja, hogy 'tisztátalan szellemben' volt, ami szinte lefordíthatatlan. Mai nyelven ezt úgy tudnánk a legpontosabban kifejezni, hogy 'egy tisztátalan szellem hatása alatt állt'. A Biblia három olyan kifejezést használ, amelyek többé-kevésbé felcserélhetők egymással: démonok, gonosz szellemek és tisztátalan szellemek. Van szó azután a szellemek bizonyos fajtáiról is, mint például az erőtlenség vagy a félelem szelleméről.) Tehát azt olvassuk, hogy „Volt pe­dig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt és felkiáltott. És mondta: Hah, mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus. Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te. Az Isten szentje." A gonosz szellemek azonnal tudták, hogy kicsoda Jézus. A tanítványainak - úgy tűnik - egy évnél is több időre volt szükségük ahhoz, hogy elkezdjék felfogni, valójában ki is Jézus. A démonok viszont azonnal tudták - és féltek tőle. (Amikor Jézus megkérdezte a gadarénustól, hogy: mi a neved, ami egyes szám, az azt felelte: Légió a nevem, mert sokan vagyunk, ami már többesszám. Az egyes és többes számnak ez a váltakozása nagyon jellemző a démonokra.)

A Bibliában így folytatódik a leírás (25., 26. vers): „És megdorgálta őt Jézus, mondván, némulj meg és menj ki belőle. És a tisztátalan szellem megszaggatta őt, és fennszóval kiáltva kiment belőle." Ebből a leírásból látható, hogy nagyon drámai, nyilvánvaló esemény történt. Ez nem a szokványos zsinagógai viselkedés volt. Valaki azt mondta egyszer: „a legtöbb gyülekezetből kitették volna ezt az embert." Jézus azonban a démont tette ki az emberből, s így maga az ember ott maradhatott a zsinagógában.

A következő versszakokban azután azt olvassuk: „És mindnyájan elálmélkodtak, annyira, hogy egymás között kérdezgették, mondván: mi ez? Micsoda új tudomány ez? Hogy hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek neki. S azonnal elment az ő híre Galilea egész környékére." Ez nagyon jellemző, s ez így van még ma is: ha a gonosz szellemek elkezdenek megnyilvánulni, és kiűzik őket, akkor annak azonnal elterjed a híre. Ez olyasmi, ami mindmáig nagy hatással van azokra, akik szemtanúivá válnak. Amit ki szeretnék emelni, hogy Jézus nem a férfival foglalkozott, hanem a benne lévő gonosz szellemmel. Vagyis azzal a másik személlyel, aki a férfiban volt. Semmi jel nem utal arra, hogy ez az ember előzőleg ne viselkedett volna normálisan. Jézus jelenléte és a Szent Szellem rajta lévő kenete volt az, ami nyilvánosságra hozta abból a férfiból az addig láthatatlanul benne rejtőző démont.