Hámán problémája akkor kezdődött, amikor elhitte magáról, hogy saját tehetsége, kiválósága és tettei révén került ebbe a magas pozícióba. Hiú ember lévén a hatalom deformálta őt, ugyanis idejének nagy részét az kötötte le, hogy emberek hozzá való viszonyulását, magatartását figyelte. Amikor az egész város ünnepelte az újdonsült hatalmasságot, akkor kellemes, mámoros érzések uralták. De amikor egy zsidó férfi szembehelyezkedett esztelen dicsőségvágyával, akkor gyilkos indulatok és pusztító erők szabadultak fel benne. Érdekes momentum az is, ahogy Hámán a hatalomba került. Talán sohasem lett volna Hámánból a birodalom második embere, ha előzőleg Márdokeus nem leplez le egy a király ellen szőtt összeesküvést. A leleplezés után a király nem Márdokeust, hanem Hámánt találta tisztességre és kitüntetésére érdemesnek, akiről tehát elmondható, hogy zsidók segítségével jutott hatalomhoz, de minekutána személyi kultusza mértéktelenné vált, a zsidók voltak az elsők, akik ennek a jelenségnek ellenálltak. A diaszpórában élő zsidóság életében gyakorta találkozhatunk ehhez hasonló jelenséggel.
Az összeesküvés leleplezése után azt gondolnánk, hogy jobb időszak következik a birodalom politikai életében. Ugyanis bennünk, emberekben él egy lelki, szellemi vágy az igazságtételre, ezért szinte ösztönösen azt feltételezzük gonosz, lázadó rendszerek bukása után, hogy valami jobb fog következni. Ebben a várakozásban az embernek gyakorta csalódnia kellett. Biktánnál és Téresnél, a két lázadónál nem jobb ember került a hatalomba, hanem egy gonoszabb: Hámán. Hogyan történhetett ez meg? Úgy gondolom, hogy azokban a társadalmakban, ahol erősen jelen van a diszkrimináció, a kiközösítés, a közgondolkozásban domináns szerepet játszanak az előítéletek, ott szinte az élet minden területén torz és hamis értékrend jön létre. Politikai válságok nyomán a hatalomban keletkezett vákuum lehetővé teszi azt, hogy értéktelen, tehetségtelen emberek kerüljenek a legmagasabb pozíciókba, akik a hatalom birtokosaiként az egész nemzetet egyszerűen megigézik és megrontják. Hámán kései, legújabbkori utódján, Hitleren is kezdetben mosolyogtak. Németországban senki nem gondolta komolyan, hogy ez az ember egyszer az ország vezetője is lehet. Az előrenyomulásban mégsem tudták feltartóztatni.
A zsidóságnak és a kereszténységnek - véleményem szerint - van politikai küldetése is: nevezetesen a néptömegek hódolatát, imádatát, amely a hatalom birtokosai felé irányul, visszafogják, és ellensúlyozzák az egy igaz Isten imádásával. Ezért lesznek gyakorta a zsidók és az evangéliumi keresztények egyaránt hiú diktátorok gyűlöletének szenvedő alanyai.
Hámán Márdokeust gyűlölte olyan mértékben, hogy Márdokeus nemzete felé is megsemmisítő indulat formálódott benne.
„De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét), azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, aki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét." (3,8-9)
Hámán Márdokeussal való konfliktusát azonnal kivetítette az egész zsidóságra, és a zsidóságot személyes ellenségének tekintette. A harag az antiszemitizmus fő irracionális eleme, amely az antiszemitákat képtelenné teszi a tényekhez való ragaszkodásra és az azokon alapuló gondolkozásra. Vélt ellenségeikkel kapcsolatban azonnal torzításokba és túlzásokba esnek. A zsidóság közel háromezer év óta szenvedő alanya ennek a pogány hatalmi haragnak. Ennek ellenére élnek és virágoznak.
Hámán nem a konfliktus feloldására törekedett, hanem le akart számolni minden zsidóval. Az élet mindig hoz reális problémákat, ellentéteket, melyeket istenfélő emberek humánusan és Isten törvénye szerint akarnak megoldani. Némelyek, főleg hatalmi vágyaktól vezettetett hiú emberek, ezeket a problémagócokat azonban bizonyos faji, etnikai, vallási csoportokkal való leszámolásra szeretnék felhasználni.
Az összeesküvés leleplezése után azt gondolnánk, hogy jobb időszak következik a birodalom politikai életében. Ugyanis bennünk, emberekben él egy lelki, szellemi vágy az igazságtételre, ezért szinte ösztönösen azt feltételezzük gonosz, lázadó rendszerek bukása után, hogy valami jobb fog következni. Ebben a várakozásban az embernek gyakorta csalódnia kellett. Biktánnál és Téresnél, a két lázadónál nem jobb ember került a hatalomba, hanem egy gonoszabb: Hámán. Hogyan történhetett ez meg? Úgy gondolom, hogy azokban a társadalmakban, ahol erősen jelen van a diszkrimináció, a kiközösítés, a közgondolkozásban domináns szerepet játszanak az előítéletek, ott szinte az élet minden területén torz és hamis értékrend jön létre. Politikai válságok nyomán a hatalomban keletkezett vákuum lehetővé teszi azt, hogy értéktelen, tehetségtelen emberek kerüljenek a legmagasabb pozíciókba, akik a hatalom birtokosaiként az egész nemzetet egyszerűen megigézik és megrontják. Hámán kései, legújabbkori utódján, Hitleren is kezdetben mosolyogtak. Németországban senki nem gondolta komolyan, hogy ez az ember egyszer az ország vezetője is lehet. Az előrenyomulásban mégsem tudták feltartóztatni.
A zsidóságnak és a kereszténységnek - véleményem szerint - van politikai küldetése is: nevezetesen a néptömegek hódolatát, imádatát, amely a hatalom birtokosai felé irányul, visszafogják, és ellensúlyozzák az egy igaz Isten imádásával. Ezért lesznek gyakorta a zsidók és az evangéliumi keresztények egyaránt hiú diktátorok gyűlöletének szenvedő alanyai.
Hámán Márdokeust gyűlölte olyan mértékben, hogy Márdokeus nemzete felé is megsemmisítő indulat formálódott benne.
„De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét), azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, aki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét." (3,8-9)
Hámán Márdokeussal való konfliktusát azonnal kivetítette az egész zsidóságra, és a zsidóságot személyes ellenségének tekintette. A harag az antiszemitizmus fő irracionális eleme, amely az antiszemitákat képtelenné teszi a tényekhez való ragaszkodásra és az azokon alapuló gondolkozásra. Vélt ellenségeikkel kapcsolatban azonnal torzításokba és túlzásokba esnek. A zsidóság közel háromezer év óta szenvedő alanya ennek a pogány hatalmi haragnak. Ennek ellenére élnek és virágoznak.
Hámán nem a konfliktus feloldására törekedett, hanem le akart számolni minden zsidóval. Az élet mindig hoz reális problémákat, ellentéteket, melyeket istenfélő emberek humánusan és Isten törvénye szerint akarnak megoldani. Némelyek, főleg hatalmi vágyaktól vezettetett hiú emberek, ezeket a problémagócokat azonban bizonyos faji, etnikai, vallási csoportokkal való leszámolásra szeretnék felhasználni.
Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.
