A Lukács 17,11-19-ben a tíz leprás gyógyulása kapcsán négy különböző szó szerepel: könyörülni, megtisztulni, meggyógyulni és éppé lenni (görögül eleészon, könyörülj; ekathariszthészon, megtisztultak; iathé, meggyógyult; szeszóken, éppé tett). Ezek a szavak magát az üdvösséget is kifejezik, ebben az esetben viszont nyilvánvalóan fizikai szabadulásra utalnak.
Az Újszövetségben leggyakrabban használt "gyógyítást" jelentő kifejezés, a gyógykezelés vagy terápia jelentésű görög therapeia illetve therapeuó 45 alkalommal fordul elő. Elsősorban a gyógyulás folyamatával, illetve módjával kapcsolatos.
Gyakran hallani olyat, hogy az Újszövetség nem beszél fokozatos gyógyulásokról. A helyzet azonban az hogy a fent említett görög szavak egyike sem sugall azonnali felépülést. A tíz leprás esetében is fokozatos helyreállás figyelhető meg. Akkor gyógyultak meg, „mialatt odamentek". Útjuk Galileából Jeruzsálembe két vagy három napot kellett, hogy igénybe vegyen. Az összes általunk ismert ószövetségi gyógyulás is fokozatos helyreállás volt, kivéve azt a néhány esetet, ahol az azonnali felgyógyulást az Ige kimondottan tudtunkra adja. Márk evangéliumában az „azonnal" szó a gyógyulás mellett egyéb dolgokban is a szerző kedvenc kifejezésének tűnik. Péter ilyen „azonnali", hirtelen természetű ember volt, és sokak szerint őt kell feltételeznünk Márk evangéliuma mögött. Az azonnali gyógyulás nagy benyomást gyakorolhatott rá. Az egy szempillantás alatt bekövetkező gyógyulások sokkal emlékezetesebbek, és ez a mai napig is így van.
Az ószövetségi héberben az egészség szónak nincs „gyógyult" jelentés árnyalata. Azt tekintették természetes állapotnak, ha valaki nem beteg. A betegségre úgy tekintettek, hogy Isten visszavont az embernek adott természetes életből. Mindez az 1Mózes 2,17-ből fakad: „A jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz."
A bűn az életerő elvesztését, a halál kezdetét hozta magával. A gyógyulást tehát egyfajta bűnbocsánatnak értelmezték. Isten helyreállt jóindulata helyreállította az Istentől származó vitalitást, mely rendes esetben fenntartja az embert, és megőrzi a haláltól. A betegségek és csapások Isten átkát jelentették. Kimerítették az emberek életerejét, a temetők mozdulatlan csendjébe taszítva őket, ahol Isten dicsőítése véget ér.
Krisztus előtt ez volt az általános szemlélet. Tipikus példája ennek a 103. Zsoltár 1-5: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól." A következő sorok „a koporsóval" az ifjúság lendületének visszatérését állítják szembe - „Megújul a te ifjúságod, mint a sasé". Az Ószövetség mindig együtt emlegeti a gyógyulást és a bűnbocsánatot. Tipikus példája ennek a 32. Zsoltár 1-5.
A 2Krónika 16,12-ben azt olvassuk Asa királyról, hogy betegségében nem az Urat kereste, hanem az orvosokat. Sokan ezt a kijelentést súlyosan félreértették. Egyáltalán nem az orvosi kezelés elítéléséről van itt szó! Sokan ez alapján mondanak olyanokat, hogy a hívők nem mehetnek orvoshoz. A Szentírás egyáltalán nem az orvosi gyógykezelés ellen beszél! Asa király esetében a probléma az volt, hogy ő bűnt követett el, és tudatában is volt, hogy ezért beteg. Ahelyett azonban, hogy megtért és Isten bocsánatát kereste volna, hogy meggyógyulhasson, bár nagyon is jól tudta, hogy ezt kellene tennie, mégis inkább az orvosokhoz szaladt, túl akarván járni Isten eszén, mint aki megtérés és bűnbocsánat nélkül is meg tudja szerezni magának a gyógyulást.
