„És mikor látta őt Jézus, előszólította, és mondta neki: Asszony, feloldattál a te betegségedből." A 'feloldás' szó egy megelőző megkötözésre utal. Jézus ezt a feloldást hitben jelentette ki, hiszen akkor még semmi nem történt. „S reá vetette kezeit, és az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette Istent." Gonosz szellem volt benne, a betegség szelleme, Jézus mégis rátette a kezét.
„Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek azért, és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombat napon. Felelt azért néki az Úr, és mondta: Képmutató! Szombat napon nem oldja-e el mindenitek az ő ökrét, vagy szamarát a jászoltól? És nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit Sátán megkötözött, íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani a kötélből szombatnapon?"
Ez az asszony hívő volt, egy zsidó nő. A zsinagóga tagja. S borzalmas testi problémája volt. A háta teljesen meg volt görbülve. Problémája elsősorban mégsem testi jellegű volt, hanem a betegség egy szelleme okozta. Ezért abban a pillanatban, mikor a szellem elhagyta, fel tudott egyenesedni. Természetesen a szellemek megkülönböztetésére van szükség ahhoz, hogy valaki biztosra mehessen egy ilyen helyzetben, azonban megállapíthatjuk, hogy egyes, testinek látszó problémákat valójában gonosz szellemek okoznak. Jézus a némasággal, a süketséggel és a vaksággal is, mint gonosz szellemek hatásával foglalkozott. Sokszor úgy gyógyította meg ezért az ilyen embereket, hogy megszabadította őket a némaságukat, a süketségüket vagy a vakságukat okozó szellemektől. Anélkül, hogy részletesebben kitérnék most erre, elmondhatom, hogy hasonló eseteket én magam is tapasztaltam a szolgálatomban, a most felsorolt területek mindegyikén.
Valamivel később, a Lukács 13:31-32-ben azt olvassuk: „Ugyanazon a napon jöttek őhozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki, és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni. És mondta nekik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának [vagyis Heródesnek]: íme, démonokat űzök ki és gyógyítok, ma és holnap és harmadnapon elvégeztetem."
Ez a kifejezés, hogy 'ma és holnap és harmadnap', egy hebraizmus, amely azt fejezi ki, hogy 'mostantól fogva mindaddig, amíg a munka el nincs végezve'. Vagyis Jézus azt mondta: 'Két dolgot fogok csinálni. Démonokat űzök és gyógyítok'. Ezzel kezdte a szolgálatát, ezzel folytatta, és ezzel is fejezte be. Egész szolgálatának, elejétől a végéig, szerves része volt mindkettő. Valószínűleg ideje egyharmadát a betegek gyógyításával és a démonok kiűzésével töltötte, s ez a két dolog olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy csakugyan lehetetlen volt szétválasztani őket Jézus szolgálatában.
A következő fontos tény pedig az, hogy az Újszövetségben soha senki nem küldetett ki evangélizálásra anélkül, hogy meg ne parancsolták volna neki a gonosz szellemek kiűzését is. Erre egyetlen példát sem találok az Újszövetségben, igeellenes, ha valaki mégis ezt teszi. Nézzük meg az első tizenkét tanítvány kiküldetését, ahogy azt a Máté 10:1 leírja. „És előszólítva tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget, és minden erőtlenséget."
Jézus legelőször is hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött. A következő verseket átugorva az 5. versben azt olvassuk: „Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus." A 6. és 7. vers pedig így szól: „Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyek országa. [De ne csak prédikáljatok, csináljatok is valamit. Mit?] Betegeket gyógyítsatok, leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek."
Jézus tehát fel is készítette őket erre a szolgálatra, de ugyanakkor kötelességükké is tette a démonűzést.
A Lukács 10-ben olvasunk azután további hetven tanítványról, akiket ugyancsak kiküldött Jézus. „Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldte azokat, kettőnként, az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová menendő volt."
Nézzük meg most ennek a fejezetnek a 17. versét, amely e hetven tanítvány visszatérését és beszámolóját írja le. „Visszatért pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még a démonok is engednek nekünk a Te neved által."
Mi volt rájuk nagy hatással? Az, hogy hatalmuk van a démonok fölött. És itt nem a tizenkettőről van szó, hanem a hetvenről! Nézzük meg ezután Jézus utolsó parancsát az Evangéliumok végén. Először a Márk 16-ból olvassuk el a 15. verssel kezdődő részt: „És mondta nekik: elmenvén a széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik [s mi az első jel?]: Az én nevemben démonokat űznek..."
Tehát Jézus úgy küldte ki szolgálatra a tanítványait, hogy előzőleg felkészítette őket arra, hogyan bánjanak el a démonokkal. A Máté 28-ban pedig így van leírva Jézus nagy parancsa a 19. és a 20. versben: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon, a világ (e kor) végezetéig."
Jézus tehát azt mondta nekik, hogy tanítsák meg tanítványaikat mindarra, amire Ő tanította őket. Az egyik legfontosabb dolog pedig, amire Jézus megtanította tanítványait, az volt, hogyan kell bánni a démonokkal. S aztán azt ígérte: „Veletek vagyok a világ (vagyis e kor) végéig". Tehát semmivel nem utalt arra, hogy ennek a folyamatnak valaha is meg kellene szakadnia. Ugyanezt a szolgálatot kell folytatni Jézus elmenetelétől a visszajöveteléig. Ez magának, Jézusnak a programja. A tragédia az, hogy az Egyház eltért ettől. Nem továbbfejlesztették, hiszen képtelenek rá. A valóság az, hogy szánalmassá silányították.