A biztosíték, amit Isten adott nekünk ehhez az idők végi konfliktushoz a Sátánnal szemben, prófétikusan előre volt vetítve a pészah rendelkezéseiben, ami által Isten kiszabadította Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból. Az ünnep feláldozandó báránya előképe Jézusnak, „Isten Bárányának”.
Az izraelita családfők feleltek azért, hogy kiválasszák és leöljék a bárányt, majd utána felfogják a vérét egy edényben. De ezzel még nem ért véget a feladatuk. Az edényben lévő vér egyetlen izraelitát sem védett meg. A vért ki kellett venni az edényből és fel kellett kenni a szemöldökfára és a két ajtófélfára minden izraelita otthonban. Csupán ezután lett védett az otthon. Isten megígérte: „Meglátom a vért és elmegyek mellettetek” (2Móz 12:13), ami azt jelenti, „Ítéletem nem jön rátok.”
Volt következésképpen egy további nélkülözhetetlen kelléke pészah ünnepének: egy izsópnak nevezett növény, ami bőven termett Közel-Kelet szerte. Az izraelita családfőknek szednie kellett egy nyaláb izsópot, bemártani az edényben lévő vérbe és aztán meghinteni vele otthonuk szemöldökfáját és a két ajtófélfáját. Csupán ezután lett védett az otthon.
Hogyan vonatkoztathatjuk ezt Jézus keresztáldozatára, ahol kiöntötte az éltető vérét helyettünk? A pészah ünnepétől kölcsönzött képpel a vér ezzel az edénybe került. De az edényben lévő vér senkit sem véd meg. Ki kell venni az edényből, arra a helyre, ahol ki-ki él.
Pészah ünnepén az izsóp volt az, amivel a vért felkenték oda, ahová kellett. A mi életünkben mi az, ami megfelel izsópnak? Hogyan vehetjük igénybe Jézus vérét ott, ahol szükségünk van rá?
A választ a Jelenések könyve 12:11 adja meg: „És ők (a földi hívők) legyőzték azt (Sátánt) a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért.” A tanúskodásunk az, ami ugyanúgy működik nálunk, ahogyan az izsóp az izraelitáknál. Ez az, amikor személyesen tanúskodunk arról, mit tett értünk Jézus vére, amikor kérhetjük az összes előnyét annak, amit Isten biztosított számunkra Jézus keresztáldozata által. A bátor, folyamatos tanúskodásunk lesz az izsóp, amivel Jézus vérét igénybe vehetjük életünkre.
Emlékeznünk kell ugyanakkor arra is, hogy a Sátánnak is van hozzáférése a Bibliához. Járatos az Isten által a Szentírásban kinyilatkoztatott tervekben. Tudja, az Isten célja, hogy a végső vereségének eszközévé tegye a földön élő hívőket. A stratégiája tehát az, hogy megbénít bennünket a bűntudat érzésével, hogy teljesen méltatlannak és alkalmatlannak érezzük magunkat. Ennek érdekében vádol bennünket „éjjel és nappal, ami Istenünk előtt” (Jel 12:10)
Megkérdezhetnénk, miért nem hallgattatja el Isten a sátáni vádlásokat. A válasz az, hogy Isten nem fog megtenni értünk olyasmit, amihez már megadta az eszközöket, hogy magunk tegyük meg. Rendelkezésünkre bocsátott szellemi fegyvereket, amelyek által győzhetünk minden váddal szemben, amit csak a Sátán felhoz ellenünk. A Sátán minden vádjára azzal válaszolhatunk, hogy Jézus kereszten kifolyt vére teljes és tökéletes engesztelést biztosított számunkra. Tehát nem vagyunk bűnösök!
Fordította: Marton Katalin
