Miután Hámán kialakította céljai számára a maga ellenségképét, nézzük meg, hogy mit csinált:
„Az első hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja." (3,7)
Hámán az okkultizmushoz folyamodott, a jövendőmondás szellemének segítségével akarta kiválasztani azt a napot, amikor a zsidókkal le fog számolni. Az okkultizmus és a jövendőmondás nagyon fontos fegyvere az antiszemitáknak és az antikrisztusi elemeknek. Ugyanis ezek gonosz szellemek segítségével az emberek sorsát kényszerpályára akarják vezetni, hogy napjaikat, magatartásukat determinálják, és ezáltal kiragadják az emberek kezéből a saját sorsuk alakítását és szabad akaratuk gyakorlását. A jövendőmondást nemcsak az információ teszi veszélyessé, hanem a jövendőmondók lényéből felszabaduló gonosz szellemi erő is, ami az információ alapján befolyása alá helyez napokat, területeket és egyéneket.
„Az első hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja." (3,7)
Hámán az okkultizmushoz folyamodott, a jövendőmondás szellemének segítségével akarta kiválasztani azt a napot, amikor a zsidókkal le fog számolni. Az okkultizmus és a jövendőmondás nagyon fontos fegyvere az antiszemitáknak és az antikrisztusi elemeknek. Ugyanis ezek gonosz szellemek segítségével az emberek sorsát kényszerpályára akarják vezetni, hogy napjaikat, magatartásukat determinálják, és ezáltal kiragadják az emberek kezéből a saját sorsuk alakítását és szabad akaratuk gyakorlását. A jövendőmondást nemcsak az információ teszi veszélyessé, hanem a jövendőmondók lényéből felszabaduló gonosz szellemi erő is, ami az információ alapján befolyása alá helyez napokat, területeket és egyéneket.
Hámán varázslói az okkult praktikák segítségével jelölték ki a pogrom napját. Határozatukkal a babiloni társadalom szellemi klímáját igézet, fekete mágikus erők alá helyezték A Sátán - miután természetes erőkkel Isten népének a földi boldogulását nem tudja megakadályozni - minden esetben démoni természetfeletti erők bevetéséhez fordul.
Nézzük meg, mi volt Hámán másik fegyvere!
„És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik hagyni őket." (3,8)
A jövendőmondás, az igézés mellett a rágalmazás volt Hámán fegyvere a zsidók ellen. Részint igaz dolgokat negatív, sötét színekben állított be a király előtt, hogy a hatalmat manipulálja, annak erejét felhasználja a zsidók ellen. A rágalmazás elemei a következők: ez a nép elszórva él, értsd: mindenütt jelen van. A zsidók mindenütt jelenlétének a feltételezése oka az antiszemiták paranoiás félelmeinek.
Második: elkülönítve a népek között, vagyis ott vannak, de elkülönítik magukat, és ezzel a nemzeti egység, a konszenzus kialakulásának a kerékkötői. Valóban vannak olyan szokások a zsidóságon belül, például a körülmetélkedés, amiről - érthető okból - csak egymás között beszélnek.
A rágalom harmadik eleme a másság volt: „Az ő törvényeik, szokásaik különböznek más népekétől."
Vajon miért különbözött a zsidók törvénye más népek törvényeitől? Azért, mert a zsidók törvénye azonos volt Isten törvényével, azzal a törvénnyel, amely a Mindenható igazságát és céljait nyilatkoztatta ki. Mivel a zsidók előtt Isten törvénye abszolút tekintéllyel bírt, ezért ők minden más (állami és vallási) törvény fölé helyezték. Ez pedig még akaratlanul is a pogány törvények tekintélyének relativizálását jelentette.
Erre épül tulajdonképpen a rágalmazás negyedik eleme, amely úgy szól: a király törvényeit nem teljesítik. Vagyis a törvénytelenség vádját fogalmazta meg Hámán a zsidósággal szemben. Ennek a hazug rágalomnak a valóságalapja csupán az volt, hogy az isteni törvény abszolút érvényességének az ismerete miatt Márdokeus ellenállt a pogány törvény abszolutikus elemének, az emberimádásnak.
Nézzük meg, mi volt Hámán másik fegyvere!
„És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik hagyni őket." (3,8)
A jövendőmondás, az igézés mellett a rágalmazás volt Hámán fegyvere a zsidók ellen. Részint igaz dolgokat negatív, sötét színekben állított be a király előtt, hogy a hatalmat manipulálja, annak erejét felhasználja a zsidók ellen. A rágalmazás elemei a következők: ez a nép elszórva él, értsd: mindenütt jelen van. A zsidók mindenütt jelenlétének a feltételezése oka az antiszemiták paranoiás félelmeinek.
Második: elkülönítve a népek között, vagyis ott vannak, de elkülönítik magukat, és ezzel a nemzeti egység, a konszenzus kialakulásának a kerékkötői. Valóban vannak olyan szokások a zsidóságon belül, például a körülmetélkedés, amiről - érthető okból - csak egymás között beszélnek.
A rágalom harmadik eleme a másság volt: „Az ő törvényeik, szokásaik különböznek más népekétől."
Vajon miért különbözött a zsidók törvénye más népek törvényeitől? Azért, mert a zsidók törvénye azonos volt Isten törvényével, azzal a törvénnyel, amely a Mindenható igazságát és céljait nyilatkoztatta ki. Mivel a zsidók előtt Isten törvénye abszolút tekintéllyel bírt, ezért ők minden más (állami és vallási) törvény fölé helyezték. Ez pedig még akaratlanul is a pogány törvények tekintélyének relativizálását jelentette.
Erre épül tulajdonképpen a rágalmazás negyedik eleme, amely úgy szól: a király törvényeit nem teljesítik. Vagyis a törvénytelenség vádját fogalmazta meg Hámán a zsidósággal szemben. Ennek a hazug rágalomnak a valóságalapja csupán az volt, hogy az isteni törvény abszolút érvényességének az ismerete miatt Márdokeus ellenállt a pogány törvény abszolutikus elemének, az emberimádásnak.
Meg kell állapítanunk,hogy valóságban nem Márdokeus volt törvénytelen, hanem a király törvényének szóban forgó passzusa, mivel Istennek az emberek imádásával kapcsolatos alapvető jogait korlátozta. Ezek után Hámán ismertette koncepcióját, és a királynak anyagi támogatást ígért: tízezer talentum ezüstöt.
Vagyis azt a látszatot keltette a király előtt, hogy a zsidók kiirtása és kifosztása az államkaszának is jövedelmezni fog.
Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.
