Megjelent! Bill Johnson: Sorsfordító pillanatok

A "Sorsfordító pillanatok" magával ragadó bepillantás Isten meglepő módszereibe, melyek által hétköznapi embereket használt a történelem megváltoztatására (John Wesley, Charles Finney, Dwight Moody, Maria Woodworth–Etter, Carrie Judd Montgomery, Smith Wigglesworth, John G. Lake, Evan Roberts, Rees Howells, Aimee Semple McPherson, Kathryn Kuhlman, Randy Clark és Heidi Baker). Ugyanakkor túlmutat a történelmen - megvilágítja a jelent, és felfedi a jövőt.
Jövőhéten részleteket is megosztok belőle.

Addig is a tartalomjegyzék:
1. Erősítsd meg magad!
2. Szeretet: John Wesley
3. Szentség: Charles G. Finney
4. Alapvetés az örökséghez: Dwight L. Moody
5. Bátorság: Maria Woodworth-Etter
6. A bizonyságtétel ereje: Carrie Judd Montgomery
7. Hatékony hit: Smith Wigglesworth
8. Uralkodás: John G. Lake
9. Szent Szellemtől vezettetve: Evan Roberts és a walesi ébredés
10. Prófétai közbenjárás: Rees Howells
11. Szellemi éhség: Aimee Semple McPherson
12. Kenet: Kathryn Kuhlman
13. Az ajándék átadása: Randy Clark
14. Önátadás: Heidi Baker
15. Még csak a kezdet

http://webshop.immanuel.hu/index.phproute=product/product&product_id=7239&search=sorsford%C3%ADt%C3%B3

Németh Sándor - Eszter könyve 7.

Márdokeus példáját az egész zsidóság követte. Böjtölésüknek és imádságuknak, kiáltásuknak fő célja az volt, hogy az Istennel való személyes közösségben megőrizzék és megtalálják mindazt az áldást, amelyből a birodalom Hámán vezetésével kitaszította és kiátkozta őket.

Nagyon sok nemzet életét, sorsát negatívan határozta meg az, hogy az Ábrahámnak adott isteni elveket az áldásról és az átokról figyelmen kívül hagyták: „És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te neved, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei." (1Móz 12,2-3).

Ebből az igéből egyértelműen kiderül, hogy az antiszemitizmus átkot von maga után. Ezért, ha a jószándékú emberek - a többség - passzívan eltűri a nácik, fasiszták előretörését, politikai felemelkedését, akkor az egész nemzetre jövő átoknak lesznek mindannyian a szenvedő alanyai. Isten aspektusából nézve van kollektív felelősség, hiszen pontosan emiatt valósul meg időszakonként az isteni ítélet a történelemben. Ha a nemzetek vezetői olyan bűnöket követnek el, amelyekkel Isten céljainak a megvalósulását szándékoznak meghiúsítani a történelemben, és ezek mellé a bűnök mellé egy nemzet passzívan felsorakozik, akkor Isten az egész nemzet bűnének ítéli azt a cselekedetet. A zsidók babiloni fogsága a legszemléletesebben igazolja ezt az elvet.

A böjt és ima után Márdokeus előtt világossá vált Eszter küldetése, az, hogy felemelkedésével Isten terve valósult meg. Közvetítőn keresztül kapcsolatba lépett vele:
„És elmondá néki Márdokeus mindazt, ami érte őt, és az ezüst összegét, amelyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek. És az írott rendeletnek mássát is, amelyet Susánban adtak ki eltöröltetésükre, átadd néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyö­rögni néki és esedezni előtte az ő nem­zetségéért." (4,7 és 8)

A Szentírás szerint a megtartatás - minden hiedelemmel szemben - nem automatikusan működő mechanizmus. Kegyelem által tartatunk meg, de a kegyelem az élő hit miatt árad folytonosan az életünkre. János apostol azt írta, hogy "az Ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért." (Ján 1,16)

Az újszövetségben Eszter helyén Jézus Krisztus áll, mint ember és Isten közötti közvetítő. A kegyelem állapota folytonosan arra kell, hogy ösztökélje a hívőt, hogy újabb kegyelmet vegyen arra, amely már rajta van. Különösen nyomások, üldözések ideje alatt fontos erről a keresztényeknek megemlékezni. Amikor is Jézus Krisztushoz kell a Szent Szellemben járulni, "igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől." (Zsid 10,22) Ugyanezt az igazságot a Zsidókhoz írt levél negyedik részének 16. versszakában így fejezi ki a Szent Szellem: „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben va­ló segítségül."

Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Megszentelt életet élni kegyelem által 7.

Tanárként van egy olyan képességem, hogy meg tudom győzni az embereket. Ez a tanítás ajándéka, amely áramlik rajtam keresztül. Istentől származik a kenet, hogy átvegyem az Igéjét és meggyőzzek másokat, hogy ők is elfogadják, és alkalmazzák mindennapi életükben. És ez az a terület, ahol nagyon elővigyázatosnak kell lennem. Vigyáznom kell, nehogy túl messzire menjek, és a saját gondolataimat és véleményemet ráerőltessem másokra.

Szolgálatom kezdetén ez még nem ment nekem. Megpróbáltam a saját meggyőződésemet lenyomni mások torkán. Ha sikert értem el egy területen, azon igyekeztem, hogy mások is ugyanazt a sikert tapasztalják meg, mint én, nagy nyomást gyakorolva rájuk abban, hogy pontosan ugyanazt tegyék, mint én tettem. Győzelmet arattam az élet egyik területén, és máris feljogosítva éreztem magam arra, hogy a győzelemről szóló leckékkel traktáljak másokat.

Legyetek nagyon óvatosak ezzel kapcsolatosan. Őrizkedjetek attól, hogy megengedjétek másoknak, hogy befolyásolják az életeteket, és ti is tartózkodjatok attól, hogy a meggyőződéseteket rákényszerítsétek másokra. A Biblia azt mondja, hogy bízzuk magunkat a Szent Szellem vezetésére, éppen ezért kaptuk meg valamennyien a Szent Szellemet személyesen.

Sok kereszténnyel az a baj, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak megelégedni azzal a vezetéssel, amit a Szent Szellemtől személyesen kapnak – ehelyett más emberekre ruházzák át ezt a jogot és privilégiumot. Azt hiszik, hogy mindenkinek, aki Jézus Testében van, ugyanazt kell cselekednie, ugyanúgy, ugyanabban az időben, ugyanazon ok miatt. Számukra az, aki nem illik a képbe, halott, tévedésben van, és nem Isten akarata szerint cselekszik. Ha elfogadják ezt a fajta hozzáállást, beleesnek abba a csapdába, amire a fenti igerészben Pál más szolgájának kárhoztatásáról ír.

Az a baj velünk, hogy mindig más dolgait akarjuk rendbe tenni ahelyett, hogy a saját házunk táján söprögetnénk. Nekem közel fél évszázadot vett igénybe ennek az igazságnak a felfedezése: foglalkozz a saját dolgoddal!

A szentség mindenkinek a magánügye. Isten valamennyiünkkel foglalkozik a Maga módján, a Maga idejében. A megszentelődés különböző szakaszában vagyunk, és ezt a fejlődési folyamatot a Szent Szellem minden hívő számára a rá szabott módon munkálja ki. Azzal csak hátráltatjuk fejlődésünket, ha a sajátunk helyett mások megszentelődésével törődünk.

Vigyázz, nehogy annyira lefoglaljon, mit tesznek, vagy éppen nem tesznek mások, hogy ne halld meg a Szent Szellem hangját. Tanuld meg, hogy a saját dolgaiddal törődj, mások kritizálását és megítélést pedig bízd Istenre.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 96.

1. Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők!
2. Énekeljetek az Örökkévalónak, áldjátok nevét, hirdessétek napról napra segítségét!
3. Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
4. Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes Ő mind az istenek fölött.
5. Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítette.
6. Fenség és dísz van előtte, erő és pompa szentélyében.
7. Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
8. adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot és menjetek be udvaraiba!
9. Boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben, reszkessetek tőle mind a földön levők!
10. Mondjátok a nemzetek közt: Az Örökkévaló király lett, szilárdan is áll a világ, nem inog meg; népeket ítél egyenességgel.
11. Örüljenek az egek s vigadjon a föld, dörögjön a tenger s teljessége;
12. ujjongjon a mező s mind a mi rajta van, akkor örvendjenek mind az erdő fái:
13. az Örökkévaló előtt, mert jön, mert jön ítélni a földet; ítéli a világot igazsággal s a népeket hűségében.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 2.

JÉZUS 

(Lukács 2.41-52) 

A fiatal fiú ugyan úgy nézett ki, mint bármelyik másik fiú, aki Izrael poros utcáin játszott, nem volt semmi feltűnő rajta. A sok ezer ember egyike volt, akik Pészách ünnepére igyekeztek Jeruzsálembe. A fiú és a szülei körülbelül száz mérföldet utaztak a szülő városukból Názáretből, hogy eljussanak a Szent Városba a nagy ünnepre. A levegő megtelt izgalommal és mindenhol elbűvölő látvány és illatok köszöntötték a járókelőket. A tizenkét éves Jézus viszont nem tekintett a csábító dolgokra, amelyeket az utcán felsorakozó szekerekről árultak a kereskedők, ő inkább a Templomba ment, hogy Izrael írástudóival és tudósaival beszélgessen. Jézus a testvéreivel és a szüleivel együtt érkezett a Templomba, hogy áldozatot mutassanak be Istennek. Elvegyülve a tömegben Jézus hátramaradt, és a családja nem vette észre, hogy elmaradt, amikor távoztak Jeruzsálemből. 

Jézus odament az egyik paphoz és beszélgetni kezdett vele. A papot meglepte a fiatalember mélyreható kérdése és megpróbált válaszolni. Ahogy töprengett a válaszon, Jézus olyan választ kínált fel, amely még a kérdésnél is meglepőbb volt. „Miért nem gondoltam én erre?” – morfondírozott a pap - „honnan van ennek a gyereknek ennyi bölcsessége?” Később észrevette, ahogy a fiú egy írástudóval beszélt és számos írástudó és törvénytanító csatlakozott hozzájuk. Jézus tovább folytatta a kérdések feltevését és az embereket megdöbbentette mohó érdeklődése olyan dolgok iránt, amely egy tizenkét éves fejében szinte soha nem fordulna meg. Három napig gyakorlatilag a figyelem központjában állt. Figyelmesen hallgatta az írástudókat és a tanítókat és a hozzászólásai jóval meghaladták a korának megfelelő bölcsességet és felfogó képességet. Amikor Jézust végül aggódó szülei a tanítók között megtalálták nagyon meglepődtek. Mária így kiáltott „Fiam miért bántál így velünk? Apád és én már mindenütt kerestünk!” Döbbenetükre Jézus azonban csendesen így válaszolt, „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám házában kell lennem?” Mindazonáltal visszament a családjával Názáretbe és továbbra is engedelmes volt földi szüleinek. Ahogy a mi fiatal Urunk növekedett egyre több bölcsessége lett és a szelíd, gyengéd természete kedvessé tette Őt mind Isten, mind az Őt körülvevő emberek előtt. 

Nem sokat tudunk Jézus korai gyermekkoráról mégis ez az eset világosan megmutatja Isten felé való érdeklődését és tanulás iránti vágyát. A te gyermekednek is lehet Isten-adta éhsége és képessége, hogy bölcsességet szerezzen és tanuljon az Úrról. Bátorítással, útmutatással és imával a legkisebb gyermek is növekedhet intellektuálisan és szellemileg, ahogy Jézus is tette. 

Igék neked és a gyermekednek.

 Zsoltárok 111:10 (Károli):A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. 

Példabeszédek 2:6 (Károli): Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.] 

Ézsaiás 54.13 (Károli): És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. 

Efézusiakhoz 1:17(Károli): Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Szellemét az Õ megismerésében;

Fordította: Nagy Andrea 

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 4.

Az Újszövetség Jézuson kívül csupán egyetlen személyt nevez evangélistának. Mindössze egyet. Huszonnyolc olyan személyt számoltam meg, akiket az Ige apostolnak nevez. Evangélistát viszont csupán egyet találtam. Nem figyelemre méltó? Manapság egyáltalán nem fukarkodunk az evangélista cím osztogatásával. Aki nem pásztor, annak a mai egyházban evangélistának kell lennie. Mintha más lehetőség nem is lenne. Filep (avagy Fülöp) szolgálatát az Apostolok cselekedeteinek 8. fejezete írja le. Az 5. vers így szól:
„És Filep, lemenvén Samaria városába, prédikálja vala nékik Krisztust." Filep üzenete nagyon egyszerű volt. Egyetlen szó. Szamáriában Krisztust prédikálta, a gázai úton pedig Jézust.

A bibliai beszámoló ezután így folytatódik: „A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott [mivel jól szervezett stábbal és kórussal érkezett? Nem!], hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek. Sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult."

Evangélista szolgálatának első része a gonosz szellemek kiűzése volt. Ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy sem Filep példája, sem Jézus parancsa nem teszi lehetővé Isten szolgái számára, hogy úgy kezdjenek el evangelizálni, hogy nincsenek felkészítve a gonosz szellemekkel való elbánásra. Nem hiszem, hogy találnál erre példát az igében.

Most pedig a démonok természetéről sorolok fel néhány általános tudnivalót. A továbbiakban megmaradok a 'démon' elnevezésnél, majd megvizsgáljuk, hogyan állapíthatod meg, hogy ők vannak-e je­len az életedben vagy másnak az életében. Ehhez persze mindig szükség van két szellemi ajándékra is, a szellemek megkülönböztetésére és a tudomány (avagy ismeret) beszédére. De ezek mellett a természetfeletti bizonyítékok mellett van nagyon sok más, egymással összefüggő jel is, amelyek démonok jelenlétére kell, hogy figyelmeztessenek bennünket. Akár magunkban, akár másokban.

Legelőször is azt kell tudni a démonokról, hogy ők - amint már említettem - test nélküli személyek. Tehát személyekkel van dolgunk, olyan test nélküli személyekkel, akik nagyon vágynak arra, hogy testben lehessenek. Testen kívül ugyanis teljesen elégedetlenek. Leginkább emberi testre vágyakoznak, de ha nincs más lehetőségük, beérik egy disznó vagy egy kutya testével is, csak ne kelljen test nélkül maradniuk. Az ugyanis gyötrelem számukra.

Sátán két fő feladatot adott nekik. Az egyik: annak megakadályozása, hogy megismerd Krisztust, mint Megváltódat. De ha ebben kudarcot vallanak, akkor a másik feladatuk az, hogy megakadályozzanak Krisztus hathatós szolgálatában. Fontos látnunk, hogy ha az első területen kudarcot vallanak, nem adják fel, hanem átváltanak a második feladatra.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy különbség van a test és a démonok között. A test a régi, testi természetet, vagyis az óembert jelenti. A démonok pedig azok, akik beköltöznek az emberbe, és elfoglalják a személyisége egyes területeit. Ezt azzal a hasonlattal szoktam kifejezni, hogy a test a dög, a démonok pedig a dögre gyűlő keselyűk. Ha nem lenne dög, a keselyűk sem jönnének. Azt hiszem, ez egy nagyon szemléletes hasonlat. Ha éltél olyan országban, ahol vannak dögkeselyűk, akkor tudod, hogy valahányszor egy állat haldoklik, a horizonton megjelenik egy kis pont, amely egyre közelebb jön. Ha kicsit később újra odanézel, már három vagy négy dögkeselyű is van ott, s ahogy az állat közeledik a kimúláshoz, úgy jönnek egyre közelebb. Jézus azt mondta, hogy ahol a dög van, oda gyűlnek a keselyűk. Ahol az ember meg nem újult, testi természete nyilvánul meg a maga bűnösségében, ott, biztos lehetsz, hogy meg fognak jelenni a keselyűk.

Ahogy különbség van a test és a démonok között, ugyanúgy eltérő a gyógyítás módja is. A test számára mi a megoldás? A kereszt. Ahogy a Galata 5:24 megfogalmazza: „Akik pedig Krisztuséi, testet megfeszítették, indulataival és kívánságaival együtt."

A démonok számára pedig mi a megoldás? Ki kell űzni őket. A kétféle gyógymód azonban nem cserélhető fel. Se a testet nem lehet kiűzni, se a démonokat nem lehet megfeszíteni. Ahhoz tehát, hogy a megfelelő megoldást alkalmazd, először tudnod kell, hogy mivel is állsz szemben. Általánosságban elmondható, hogyha elkötelezett, őszinte keresztény vagy, olvasod a Bibliát, imádkozol, rendszeres közösségben vagy más keresztényekkel, az Urat akarod szolgálni, és mégis van valami különleges problémád, amely gyötör, hátráltat, megaláz, kötelékben vagy szolgaságban tart, és már mindent megpróbáltál, imádkoztál is, böjtöltél is, az énedet is halottnak tekintetted, s a probléma mégsem szűnt meg, akkor szinte biztos lehetsz abban, hogy démonnal van dolgod. Hosszú évek tapasztalata alapján ki merem ezt jelenteni.

Zsoltárok Könyve 95.

1. Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.
2. Járuljunk színe elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!
3. Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;
4. kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;
5. kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.
6. Jöjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.
7. Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.
8. Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,
9. a hol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.
10. Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik útjaimat;
11. úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Gyógyítás teológiája ma: David Yonggi Cho 2.

A gyógyulások és csodák hatása a gyülekezet­növekedésre

Egy pásztor egyszer azt mondta nekem, hogy nincsen szükségünk a gyógyításra. Azt mondta, hogy a csodák a tudomány előtti korba tartoznak. Ma már felvilágosodott, civilizált emberek vagyunk. Teljesen más véleményen voltam. Ahogyan a világban utazom, sok olyan embert látok, akik azt mondják magukról, hogy felvilágosultak és civilizáltak, azonban mégis teljesen civilizálatlanul viselkednek. A II. világháború végén a világ láthatta, hogy Németország, az egyik legképzettebb, legműveltebb és a tudomány szempontjából legelőrehaladottabb nemzet, olyan hajmeresztően barbár gonoszságokat követett el, amelyre addig a történelemben még nem volt példa.

Még ha a világ annyira felvilágosultnak és képzettnek érzi is magát, látszik, hogy elsüllyedt a pornográfia fertőjében, a perverzitások összes ocsmányságában. A mostani időkben sokkal inkább szükség van a Szent Szellem gyógyító tevékenységére, mint eddig bármikor, mert egy beteg, szűkölködő társadalomban élünk.

Korábban felfedeztük, hogy azok az emberek, akik eleinte nem nyitottak az evangélium üzenetére, később megnyílnak, ha valamilyen testi betegségben szenvednek, vagy valamilyen családi problémájuk van. Egész Koreában tudják, hogy a mi gyülekezetünk egy olyan hely, ahol Isten valóban működik. Nem úgy van ez, hogy minden vasárnap tömeggyógyulások lennének, de Isten gyógyít, és ez szóbeszéd útján terjed.

A Szent Szellem törődik velünk

Gyülekezetünk egyik presbiterének volt egy nyomorék fia. Szép fiú volt, de egyszer csak nem tudta többé mozgatni a lábait, és tolószékbe kellett ülni. Az orvosok tanácstalanok voltak, és elmagyarázták az apának, hogy a fia valószínűleg egész életére nyomorék marad. Három éven keresztül imádkoztam ezért a fiúért, és nem történt semmi. Dühös lettem, hogy az ördögnek volt arra hatalma, hogy ezt a gyermeket élete kezdetén így eltorzítsa. „Miért vagyok ilyen beteg, pásztor?" kérdezte tőlem a fiú egyszer az irodámban. „Mit tettem, hogy Isten engem így megbüntetett?" Mit kellett volna mondanom? Biztosítottam afelől, hogy ez nem az ő hibája miatt van. „Ez a Sátán munkája. Ezt a bénulást nem fogadjuk el véglegesnek. Az ördög legyőzött ellenség. Jézus sebeiben van a gyógyulásunk." Ez a fiúnak némi reményt adott, rövid időn belül azonban mindenki ismét megtűrte a betegségét, és bénaként szerették, és bénaként fogadták el őt ismét.

Feleségem és én szívesen vagyunk együtt gyülekezetünk véneivel. Jelenleg 50 presbiter van. Elöljáróként működnek, a presbiteriánusi rendszerhez hasonlóan. Egyik nap összejöttünk egy közös étkezésre. A feleségemmel voltam együtt ebben a közösségben, és ízlett az étel. Mi, koreaiak szeretünk együtt étkezni. Némelyek egy kicsit erősen fűszerezettnek tartják a koreai ételeket, nálunk mindenesetre a közös étkezések nagyon fontos részei a társadalmi életnek. 

„Menj oda Kim presbiterhez, és mondd meg neki, hogy ma este meggyógyul a fia", hallottam a Szent Szellem hangját a szívemben. Odasúgtam a feleségemnek, Grace-nek, hogy: „A Szent Szellem éppen most szólt hozzám". Mosolyogva nézett rám. A Grace név pontosan illik rá, mert minden amit tesz, olyan „graciózus". 

„Csodálatos", mondta, pedig azt sem tudta, hogy miről volt szó. „Grace, a Szent Szellem azt mondta, hogy menjek oda Kim testvérhez, és mondjam meg, hogy ma este meggyógyul a fia." Nem akarta, hogy feltűnőek legyünk, így meglökte a lábamat és mosolyogva azt mondta: „Yonggi Cho, nehogy megpróbáld. Hányszor imádkoztunk ezért a fiúért! Ha most nem fog meggyógyulni, akkor az egész gyülekezet előtt megszégyenülsz." A feleségemnek általában nagyon erős hite van, ezúttal azonban nem hallotta azt a hangot, amelyet én hallottam. Így a józan eszére támaszkodott.

„Ne hallgass a féleségedre. Menj, és mond meg Kim presbiternek, hogy a fia meg fog gyógyulni", mondta a hang egyre hangosabban a szívemben, a szívem viszont egyre gyengébb lett. Észrevétlenül felálltam. Amikor ezt a feleségem észrevette, megkérdezte: „Hová mész?" „Sehová" - mondtam halkan. Isten tudja, hogy a hangnak igazán nem akartam engedelmeskedni. Szívem a torkomban dobogott. Viszont megtanultam már, hogy jobb engedelmeskedni, mint később azt mondani: Bárcsak megtetted volna! Mikor az ember elkezd a Szent Szellemmel járni, az engedelmesség nagyon fontos. Aki kezdetben mindig engedetlen, az észre fogja venni, hogy a belső hang egyre halkabbá lesz, míg aztán teljesen elhalkul, és így az ember teljesen érzéketlenné válik a Szent Szellemre. Ahhoz az asztalhoz hajoltam, ahol Kim testvér és a felesége ült. Kim testvér rövidesen észrevett, és azt kérdezte: „Mi történt, pásztor? Miért nézel úgy rám?"

Nagy levegőt vettem, és azt mondtam határozottan: „Isten az előbb azt mondta nekem, hogy a fiad ma este meggyógyul." „Dicsőség az élő Istennek!" kiáltott Kim testvér. Ő és a felesége csak ültek ott, és sírtak az örömtől. Többen csatlakoztak az örömükhöz, egyedül én nem, betegnek éreztem magam. „Miért tettem ezt?" - kérdeztem a feleségemet. „Azért, mert nem hallgattál rám" - válaszolta.

Mindig nagy a hitem, amikor a Szent Szellem szól hozzám, de ha különleges jelenlétét nem érzem, akkor bekapcsol a józan eszem, és már bánom is, hogy az Úrra hallgattam. Azt azonban megtapasztaltam, hogy az ember ne támaszkodjon az értelmére. Arra kell csak figyelni, hogy az embert ne az érzései vezessék, hanem Szent Szellem.

Mikor Kim testvér hazaért, azt hitte, hogy a fia már meggyógyult, ehelyett azonban az ágyban volt, mint mindig, nem tudott járni. A szülei odamentek hozzá, és megmondták neki, amit én kijelentettem. De a fiú csak ült a padlón, és nem tudott megmozdulni. A szülők tudták, hogy én sohasem mondanék ilyen dolgot, ha nem vagyok teljesen biztos abban, hogy Isten mondta. Tehát megfogták a fiukat és lábra állították. „Jézus nevében meggyógyultál. Isten kijelentette a mi pásztorunknak, és mi ezt elhisszük. Most pedig járj!" Néhány perc múlva a fiú észrevett valamit a lábaiban.

Ezen az éjszakán nem tudtam aludni. Az ágyban feküdtem, és átgondoltam, hogy vajon mi fog holnap történni. Amennyiben a fiúval nem történne semmi, az nemcsak a hírnevemet, hanem az Istenben való hitet is veszélyeztetné a városunkban.
A Kim család házában a fiú új erőt érzett a lábaiban. „Valami bizsereg a lábaimban, apa." Aztán a fiú elkezdett járni. A szülők ujjongtak, engem azonban sajnos nem hívtak fel.

Másnap reggel megtudtam, hogy a fiú kiszaladt a házból, és mindegyik szomszédnak elmesélte, hogy mi történt, és álmélkodott az élő Isten erején. Az isteni gyógyítás következményeként a legtöbb ember a környéken megtért. Isten országa megnyilvánult a városrészben, és sokan fogadták be Jézust.

Isten akar gyógyítani. Nem a hírnevemről van szó, hanem hogy Isten akar gyógyítani. Nem a hírnevemről van szó, hanem hogy az Ő neve dicsőíttessék. A fiú három évig szenvedett. Miért? Nem tudom mindenre a választ, és nem is Isten útjait próbálom igazolni. Ez úgyis felülhaladja az én értelmemet. Azt azonban tudom, hogy Isten tartja a szavát, hogy Ő tud és akar gyógyítani, ha megbízunk Őbenne, és ha hallgatunk az Ő hangjára.

Zsoltárok Könyve 94.

1. Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2. Emelkedjél, bírája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3. Meddig fognak a gonoszok, oh Örökkévaló, meddig fognak a gonoszok ujjongani?
4. Bugyogtatnak, beszélnek dacosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5. Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6. özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7. S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8. Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9. Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem lát-e?
10. Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11. Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12. Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra tanítod;
13. hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14. Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15. Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívűek.
16. Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17. Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18. Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19. Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20. Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21. Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22. De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23. s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 9.

Krisztus-kritizálók

Krisztussal szemben engedetlen az, aki nem szolgál gyógyulással a betegek felé! Az az ellenvetés, hogy nem mindnyájan gyógyulnak meg, valójában annak a Jézusnak a kritizálása, aki a betegek gyógyításával minket megbízott. Ő maga sokakat megszabadított, mások mellett viszont szó nélkül elment, és Egyházán keresztül azóta is hasonlóan cselekszik. A kritikusok valamit szem elől tévesztenek. A gyógyulás csak egy része, csak egy aspektusa annak a felelősségünknek, hogy kéréseinket Isten elé hozzuk. Bizonyos okokból nem minden imára jön válasz. Nincs lényegi különbség az egyes kérések között. Ha az emberek nem imádkoznak a betegekért, mondván hátha nem gyógyulnak meg, akkor, ha következetesek akarnak maradni, senkiért semmilyen probléma esetén nem imádkoznak, mert mi lesz, ha semmi nem történik? Ezek szerint soha ne kérjünk Istentől semmit, nehogy egyeseknek csalódniuk kelljen reménységükben? „Ne higgy semmiben, akkor nem fogsz csalódni!"

A mai Nyugat országaiban a csodák pontosan a hitetlenség süvöltő viharainak uralkodó széljárásával szemben csodák. Szinte egész nemzetek viselkednek úgy, mint a názáretiek, akik között Jézus sem tudott nagy dolgokat véghez vinni.

Ha az összejöveteleinken az emberek meggyógyulnak, a szemtanúk így szólnak „Jézus csodálatos!" Ha a betegek nem gyógyulnak meg, egyesek így morognak: „Ez a Bonnke nem valami nagy szám!" - és én teljesen egyetértek velük. Ha valahol hiba van, az lehet az én részemről vagy akár az övékről, Jézus azonban soha nem vall kudarcot!

Az ajándék és az ajándékok

Térjünk most vissza a „gyógyítások ajándékai" kifejezésre. Elsőnek egy olyan kérdést kell feltennünk, ami végül el fog minket vezetni az ajándék teljes megértéséhez. Arról volna tehát szó, hogy bizonyos betegek számára el van különítve a gyógyulás? Nem! Mindenekelőtt ne tévesszük szem elől, hogy Isten nem személyválogató (Csel 10,34). Jakabra - aki Jézus testvéreként, ugyanazon család tagjaként nőtt fel - különösen nagy befolyást gyakorolt Krisztus diszkriminációtól mentes magatartása, ezért hangsúlyozza: „Ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói" (Jak 2,9). Isten országának „királyi törvénye" (5., 8.vsz.) úgy szól, hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat. Azért hívják „királyi" törvénynek, mert maga a király is ehhez tartja magát.

Kié tehát a gyógyulás? Jakab kisegít bennünket. „Avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országának?" Krisztus kiemelten azt üzente Keresztelő János­nak, hogy a „szegényeknek az evangélium hirdettetik". Az Apostolok Cselekedetei 3,1-8-ban Péter a gyógyítás egy ajándékát adta át a sánta embernek, mikor így szólt „Aranyunk és ezüstünk nincs, de azért valamink van. Tessék, kelj fel és járj!"

A jogfosztottak

Jézus mélyen együtt érzett a szegényekkel, de tudta, hogy nem csak ők vannak kifosztott állapotban. Zákeus és más vámszedők egyértelműen gazdag emberek voltak. Mikor a názáreti zsinagógában prédikált, olyan emberek fizikai szabadulásáról vázolt fel képet, akik idegen voltuk miatt éltek jogfosztott helyzetben. Egy Izrael területén kívül élt pogány özvegyasszonyra utalt, akihez Isten Illés prófétát küldte el. Később maga is ellátogatott erre a pogány vidékre, Szidon környékére, és egy másik pogány nő számára szerzett gyógyulást. A Szidóniaknak megvolt a saját gyógyító bálványistenük - Eshmon, aki­nek templomot is emeltek -, ezen az asszonyon azonban, akinek a lányát egy démon gyötörte, nem tudott segíteni (Mk 7,24-31). Hallva, hogy Jézus a környéken jár, az asszony elhatározta, hogy megkeresi. A tanítványok megpróbálták lerázni, és Jézus is szigorú próba elé állította, ő azonban mindaddig kitartott, míg választ nem kapott. Híressé vált Krisztus megjegyzése: „Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." Az emberek két csoportjáról beszélt tehát, a jogokkal rendelkezőkről, és a jogokkal nem rendelkezőkről. A gyermekeken Izraelt értette, akiknek „jogaik" voltak. Övék voltak az ígéretek és az Isten szövetsége. Az „ebek" ezzel szemben az Izrael társaságán kívüliek.

A házban élő gyermekek számára a kenyér jogként, születési jogként jár. A házon kívüliek számára legfeljebb adományként „odavetve", mintegy szívesség gyanánt. Jézus tehát azt mondta, hogy a gyógyulás Izrael gyermekeinek kenyere. Az asszony azonban hamar felismerte, hogy ha jog szerint nem is az övé, adományként mégis megszerezheti, és nagyon eszesen így felelt: „Vettessék hát egy-két morzsa Izrael gyógyulásának kenyeréből azoknak is, akik az ebek közül valók". Pogány mivolta és vallási háttere ellenére oly módon tudta megragadni Isten egyetemes jóságát, ami kétezer év múltán is ritkaságszámba megy!

Az előző generációk evangélistái azt sulykolták hallgatóságuk szívébe, hogy ha meg akarnak gyógyulni, először meg kell térniük bűneikből. Ez igaz is, meg nem is! Ha valaki el akarja nyerni a gyógyulás ígéreteit, akkor valóban meg kell térnie. Azok is meggyógyulhatnak azonban a gyógyítások ajándékain keresztül, akik nem Isten újjászületett gyermekei - amennyiben Isten is úgy akarja, és amennyiben hitük karjaival meg tudják ragadni a gyógyulást. Az egész Isten nagylelkűségétől függ.

Némely gyógyító összejövetelen az embernek az az érzése támad, hogy a megtéretlenek meggyógyulnak, míg a hívők nem. Ez előfordulhat, és Jézus beszélt is erről. Azt mondta, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és leülnek majd Ábrahámmal, az ország gyermekei pedig kivettetnek. A hívők sokszor igencsak hitetlenek tudnak lenni! Pásztorok a saját szolgálatukból hiányzó gyógyulásokat oly módon próbálják kimagyarázni, ami nem enged teret nagy reményeknek. Ha valaki arról prédikál, hogy mi az a hat ok, amiért a betegek nem gyógyulnak meg, nem csoda, hogy nem tolonganak a várakozással teli betegek a bejáratnál. Először meg kell térni a negatív tanításokból, bűnökből, Isten akaratával szembeni nyílt engedetlenségből. Ezzel szemben azok is, akik még nem keresztények, egy nagyon egyszerű szemléletmóddal hasznot tudnak húzni a gyógyítások ajándékaiból. Lehetséges, hogy Isten az Ő jóságában maga kezdeményezi a csodákat, hogy az emberek hitét felgerjessze - ez a Biblia tanítása. A gyógyítások ajándékát használhatja tehát olyan hívők megsegítésére is, akik valahogy megfeneklettek a hitetlenség zátonyán.

Idézet

"A cselekvésfüggő ember üresnek érzi az életét, ha nem csinál semmit. Ez betegség. Cselekvésfüggő az, amikor valaki nem tud egy napot úgy pihenni, hogy boldogan és gyönyörűségként éli meg azt, hogy egyáltalán semmit nem csinál. Aki „szombaton” el kezd dolgozni, az azt fejezi ki jelképesen, hogy cselekedetekből van a megigazulása. Azért büntették a szombat megszegését halállal, mert aki szombaton dolgozik, azt fejezi ki, hogy igenis a törvény cselekedeteinek van szerepe. A kötelességtudatból való cselekvésnek, a teljesítménynek, a megfelelésnek van szerepe az Istennel való kapcsolatban, és aki ezt demonstrálja, az a halál útját mutatja be! A halál útjára lép rá!

Nem véletlen, hogy Pál a legsúlyosabb átkot mondja ki azokra (Galata levélben), akik elkezdték a keresztényeknek azt tanítani, hogy a törvény cselekvése is szükséges a megigazuláshoz.
 Ránk nézve a szombat nem kötelező, de akinek egy csöpp esze van – az szeret  pihenni -,  ha észreveszed  magadon,  hogy  nem  tudsz  pihenni,  mert  közben  beindul  az agyad, meg az egész mindened, hogy: „Csinálni kell, csinálni kell!” akkor szó szerint gyógyulásra van  szükséged, mert, ez  egy  olyan  fajta  hajszoltság,  űzöttség,  ami  nem  különbözik  a drogfüggőségtől! "

Ruff Tibor 

2016.09.11.

Zsoltárok Könyve 93.

1. Az Örökkévaló király lett, fenséget öltött, öltözött az Örökkévaló, erőbe övezkedett; szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
2. Szilárd a trónod régtől fogva, öröktől fogva vagy Te.
3. Fölemelték a folyamok, oh Örökkévaló; fölemelték a folyamok hangjukat, fölemelik a folyamok zúgásukat.
4. Nagy vizek hangjánál hatalmasabbak a tenger hullámai; hatalmas a magasban az Örökkévaló!
5. Bizonyságaid hűségesek nagyon; házadat szentség illeti, Örökkévaló, hosszú időre.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Isten soha nem hagyja el népét 2.

A Jelenések könyve elmondja, hogy Sátán ezekben az utolsó időkben lejött a földre, és dühöng, de kevés ideje van hátra. Jelenleg egy teljes körű támadást intéz a szentek ellen: "Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van" (Jelenések 12:12).

Azt is tudjuk, hogy Sátán, a mi ellenségünk ordító oroszlánként jár körbe, keresve, hogy kit nyeljen el. "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8). Röviden, az ördögnek az a célja, hogy elfogyassza és elnyelje Isten választottainak hitét.

Hasonlóképpen azt is tudjuk, hogy minden hívő ellen tolvajként jön a Sátán: "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János 10:10). Az ilyen tolvaj nem csak lopni akar áldozataitól, hanem azt is nézi, hogy teljesen elpusztítsa a hitüket.

Végül az is ismert számunkra, hogy Sátán árvizet hoz fel Isten emberei ellen, hatalmas félelmekkel és megterhelő támadásokkal próbálja meg elmosni hitüket: "A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral." (Jelenések könyve 12:15).

Ezt kijózanító végiggondolni. Egyértelmű, hogy Péternek szüksége volt Krisztus imáira, hogy hite sértetlen maradjon. De úgy tűnt, Péternél minden süket fülekre talált.

Vakmerőségében Péter meg volt győződve arról, hogy hite Sátán bármely és összes támadása ellenére kitart majd.

A legtöbb keresztény tudja, hogyan büszkélkedett Péter saját hitével: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" (Lukács 22:33). Amit itt Péter olyan hetykén kijelent, szellemi bátorságnak tűnhet. Valójában azonban egyfajta testies pimaszságot képvisel, amelyre Pál is figyelmeztette a gyülekezetet: "Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korinthus 10:12).

Pál szerint mindig alázatosan kell megközelíteni a szellemi harc témakörét. Júdás is hasonlóan nyilatkozik írásában: "Ezzel szemben még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel Mózes teste miatt vitatkozott és viaskodott, hanem azt mondta: "Büntessen téged az Úr!" (Júdás 9). Isten Igéje világosan kimondja az ilyen alázat szükségességét.

Azonban ennek ellenére sok keresztény híjával van ennek. Gyakran hallom, amikor hívők ezt mondják: "Kész vagyok arra, hogy mártír legyek. Nem számít mivel kerülök szembe. Kész vagyok meghalni az Úrért." Péter pontosan ugyanígy dicsekedett. Azonban amikor eljött az ideje, nem volt rá felkészülve. Ahogy Péter szembesült annak lehetőségével, hogy meghalhat Jézusért, olyat tett, amire soha nem számított. Megtagadta az Urat.

A próbatétel közepén, amikor megvallhatta volna Jézusba vetett hitét, Péter megátkozta Őt. A félelem és pánik sötét pillanatában a tanítvány így kiabált a körülötte levőknek: "Nem ismerem ezt az embert!" Micsoda pusztító pillanat lehetett az Péter számára. A hívők között a legbátrabb gyávának minősült, életét féltette.

Meg vagyok róla győződve, hogy a legtöbb keresztény úgy hiszi, soha nem követnék el azt a bűnt, mint amit Péter. Azt beszélik be maguknak, hogy felette állnak egy ilyen hatalmas bűnnek. Amikor pedig majd eljön a pillanat, elképzelik, amint követik Jézust a halálba. Valamit szeretnék mondani az ilyen hívőknek: Krisztus követői között nincs egy sem, aki Jób vagy Péter hibái felett állna. Amikor hatalmas keserűség és próbatételek következnek be életünkben a gonosztól, mint ahogy bekövetkezett ezeknél a férfiaknál is, hitünk sebezhetővé válik.

Nem akarok senkit megrémíteni ezzel a kijelentéssel a hibázás képességéről.

Mindössze azért teszem ezt a nyilatkozatot, mert komoly témának tartom. A Biblia teljesen nyilvánvaló ebben. Valamint sok hívőt látok beleesni ebbe a hibába körülöttem.

Most is ismerek személyesen olyan értékes szolgákat, akiknek a hite megrendült. Erős hitű férfiakról és nőkről beszélek, egyesek gyógyító és csodatevő prédikátorok. Olyan szentek ők, akikről soha nem gondoltam volna, hogy megkérdőjelezik Isten hűségét vagy csak meginognak bármi módon is. Meg voltam róla győződve: "Ha valaki ki tud tartani akármilyen viharban, akkor Istennek ez a szolgája biztosan."

Azonban most sok hívő még azt is megkérdőjelezi, hogy Isten válaszol az imádságra. Valamikor Belé vetett bizalmuk olyan erős volt, hogy mások hitét lobbantották lángra. De most, mint Jób és Péter, olyan nehézségek érték őket, amit soha nem gondoltak volna. Azt veszik csak észre, hogy túlterheli őket próbatételeik komolysága, ingataggá teszi őket.

Amíg Péter átélte ez a fajta támadást, Jézus imádkozott érte. Számomra ez az egyik legbátorítobb vers a Bibliában: "de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lukács 22:32). Gondold végig, mit mondott itt Jézus Péternek. Biztosította arról, hogy akármivel is szembesül - mindegy mit kell átélnie, beleértve Krisztus megtagadását - a hite nem fog elfogyni.

Valójában Pétert nem utasította el Isten - egy percre sem. Még akkor sem, amikor megtagadta Jézust és elmenekült a helyszínről. A valamikor félelem nélküli tanítvány most összetörve és hibája miatt gyötrődve egy pillanatra sem volt magára hagyva. Szeretteim, mi sem maradtunk magunkra.

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Megszentelt életet élni kegyelem által 6.

A szentség természete

Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván:
Ha szentelt [Istennek való áldozatul szentelt] húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajon szent-e az [kizárólag Isten szolgálatára szánták]? És felelének a papok, és mondák: Nem. [A szentség nem fertőző]
Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, [a szertartás szempontjából] tisztátalanná lesz-e? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná! [A szentségtelenség fertőző]
Aggeus 2: 11-13

A szentséget úgy határoztuk meg, mint „Isten számára lefoglalt” ,egy olyan elválasztottság, amelynek eredménye „az elválasztottakhoz méltó viselkedés”. Az Újszövetségben ugyanazt a görög szót (hagios) fordítják szentségnek illetve megszentelődésnek, a görög szótár meghatározása szerint „nem átvihető, levágható”. Ez tehát azt jelenti, hogy a szentség személyes tulajdon, egy olyan dolog, ami fokozatosan épül. Nem ruházható át és nem vehető el másoktól.

Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy egyikünk sem lehet szent imalánc vagy kézrátétel segítségével, sőt akkor sem, ha egy másik szenttel kerül kapcsolatba.

Ahogy az Ószövetség fenti szakaszában olvashattuk, a szentségtelenség fertőző, a szentség nem. Ez azt jelenti, ha te vagy én egy olyan személlyel kerülünk kapcsolatba, aki bűnös életet él, az ő életvitele nyomot hagy az életünkön. Olyan ez, mint a fertőző betegség. A szentség azonban más. Ezt nem „kapod el” azzal, hogy kapcsolatba lépsz valakivel; ezt szándékosan kell választani.

A szentség egyéni

A hitben erőtelent fogadjátok be [magatok közé], nem ítélgetvén vélekedéseit
Némely ember azt hiszi [meggyőződése alapján], hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt.
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
Róma 14:1-4

Nem mindenkinek sikerül szent életet élni, részben azért, mert félreértik a bűn és kegyelem kérdését, másrészt azért, mert más szentsége által próbálnak élni.

Azt már láttuk, hogy a szentség egyéni döntés kérdése. Persze vannak olyan dolgok, amikről tudjuk, hogy ártalmasak számunkra. Ha nem tudod pontosan, mik ezek a dolgok, olvasd a Bibliát, és azonnal megtalálod őket. Vannak azonban más dolgok is, amelyeket Isten személyesen velünk oszt meg. Vannak olyan kérdések, amelyeket életünk különböző szakaszaiban, különböző módon oszt meg velünk.

Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, hogy megpróbáljuk ugyanazt tenni, amit mások tesznek, vagy javasolnak számunkra, mert azt gondolják, ez Isten akarata számukra.

A másik hiba, amit elkövetünk, nagyon hasonló ehhez. Próbálunk rávenni másokat, hogy ugyanazt tegyék, amit mi teszünk, mert Isten akarata ez számunkra. Mindkettő nagyon nagy hiba.

Be kell vallanom, hogy ezen a területen nekem is van tanulnivalóm: nem igazán engedem, hogy mások befolyásolják a tetteimet, inkább én próbálok meg másokat befolyásolni abban, hogy mit cselekedjenek, és úgy cselekedjenek, ahogy szerintem jó nekik.

Már többször is említettem, hány frusztráló évet töltöttem azzal, hogy megváltozzak, amíg végül megtanultam átvenni Isten kegyelmét (az Ő erejét) ahhoz, hogy megváltoztasson. Ugyanezt a leckét kellett megtanulnom másokkal kapcsolatban is. Próbáltam Dave-et és a gyerekeimet megváltoztatni. Úgy gondoltam, tudom, mi a jó nekik az Ige alapján, és sok időt töltöttem azzal, hogy meggyőzzem őket, szerintem hogyan kell a személyiségüknek, tetteiknek, döntéseiknek megváltoznia.

Az általam végrehajtott „test cselekedetei” csak rontották a helyzetet. Mivel személyes sértésnek vették, hogy nem tudom elfogadni őket, úgy érezték, nem fogadom el őket, és kritizálom őket. Csak Isten tudja az ember szívét megváltoztatni. Szabályokat és törvényeket fektetünk le az emberek számára, de ezzel csak még jobban eltávolodunk tőlük. Ha megtanulunk Istenre várni, Ő megváltoztat minket, és a viselkedésünk megváltozása már az „akarom” szívből fakad, a „kell” szív helyett.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 92.

1. Zsoltár. Ének a szombat napjára.
2. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
3. hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
4. a tízhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
5. Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
6. Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
7. Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
8. mikor virulnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
9. Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
10. Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
11. De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
12. Nézegeti szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
13. Az igaz mint a pálmafa virul, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
14. elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
15. Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldellők lesznek;
16. hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 3.

Egy másik szakasz a Lukács evangéliumából, a 13. fejezetből. Itt van szó a meggörnyedt asszonyról. Ez egy másik zsinagógában, egy másik alkalommal történt. „És ímé, volt ott egy asszony, kiben betegség szelle­me volt, tizennyolc esztendeje, és meg volt görbedve, és tel­jességgel nem tudott felegyenesedni." A bajt tehát a betegség szelleme okozta. Egy olyan gonosz szellem, amely úgy összegörnyesztette a testét, hogy nem tudott felegyenesedni.

„És mikor látta őt Jézus, előszólította, és mondta neki: Asszony, feloldattál a te betegségedből." A 'feloldás' szó egy megelőző megkötözésre utal. Jézus ezt a feloldást hitben jelentette ki, hiszen akkor még semmi nem történt. „S reá vetette kezeit, és az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette Istent." Gonosz szellem volt benne, a betegség szelleme, Jézus mégis rátette a kezét.

„Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombat­napon gyógyított Jézus, mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek azért, és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombat napon. Felelt azért néki az Úr, és mondta: Képmutató! Szombat napon nem oldja-e el mindenitek az ő ökrét, vagy szamarát a jászoltól? És nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit Sátán meg­kötözött, íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani a kötélből szombatnapon?"

Ez az asszony hívő volt, egy zsidó nő. A zsinagóga tagja. S borzalmas testi problémája volt. A háta teljesen meg volt görbülve. Problémája elsősorban mégsem testi jellegű volt, hanem a betegség egy szelleme okozta. Ezért abban a pillanatban, mikor a szellem elhagyta, fel tudott egyenesedni. Természetesen a szellemek megkülönböztetésére van szükség ahhoz, hogy valaki biztosra mehessen egy ilyen helyzetben, azonban megállapíthatjuk, hogy egyes, testinek látszó problémákat valójában gonosz szellemek okoznak. Jézus a némasággal, a süketséggel és a vaksággal is, mint gonosz szellemek hatásával foglalkozott. Sokszor úgy gyógyította meg ezért az ilyen embereket, hogy megszabadította őket a némaságukat, a süketségüket vagy a vakságukat okozó szellemektől. Anélkül, hogy részletesebben kitérnék most erre, elmondhatom, hogy hasonló eseteket én magam is tapasztaltam a szolgálatomban, a most felsorolt területek mindegyikén.

Valamivel később, a Lukács 13:31-32-ben azt olvassuk: „Ugyanazon a napon jöttek őhozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki, és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni. És mondta nekik: Elmen­vén mondjátok meg annak a rókának [vagyis Heródesnek]: íme, démonokat űzök ki és gyógyítok, ma és holnap és har­madnapon elvégeztetem."

Ez a kifejezés, hogy 'ma és holnap és harmadnap', egy hebraizmus, amely azt fejezi ki, hogy 'mostantól fogva mindaddig, amíg a munka el nincs végezve'. Vagyis Jézus azt mondta: 'Két dolgot fogok csinálni. Démonokat űzök és gyógyítok'. Ezzel kezdte a szolgálatát, ezzel folytatta, és ezzel is fejezte be. Egész szolgálatának, elejétől a végéig, szerves része volt mindkettő. Valószínűleg ideje egyharmadát a betegek gyógyításával és a démonok kiűzésével töltötte, s ez a két dolog olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy csakugyan lehetetlen volt szétválasztani őket Jézus szolgálatában.

A következő fontos tény pedig az, hogy az Újszövetségben soha senki nem küldetett ki evangélizálásra anélkül, hogy meg ne parancsolták volna neki a gonosz szellemek kiűzését is. Erre egyetlen példát sem találok az Újszövetségben, igeellenes, ha valaki mégis ezt teszi. Nézzük meg az első tizenkét tanítvány kiküldetését, ahogy azt a Máté 10:1 leírja. „És előszólítva tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget, és minden erőtlenséget."

Jézus legelőször is hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött. A következő verseket átugorva az 5. versben azt olvassuk: „Ezt a tizenkettőt küldte ki Jé­zus." A 6. és 7. vers pedig így szól: „Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pe­dig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyek országa. [De ne csak prédikáljatok, csináljatok is valamit. Mit?] Betegeket gyógyítsatok, leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek."

Jézus tehát fel is készítette őket erre a szolgálatra, de ugyanakkor kötelességükké is tette a démonűzést.

A Lukács 10-ben olvasunk azután to­vábbi hetven tanítványról, akiket ugyancsak kiküldött Jézus. „Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldte azokat, kettőnként, az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová me­nendő volt."

Nézzük meg most ennek a fejezet­nek a 17. versét, amely e hetven tanítvány visszatérését és beszámolóját írja le. „Visszatért pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még a démonok is engednek nekünk a Te neved által." 

Mi volt rájuk nagy hatással? Az, hogy hatalmuk van a démonok fölött. És itt nem a tizenkettőről van szó, ha­nem a hetvenről! Nézzük meg ezután Jézus utolsó parancsát az Evangéliumok végén. Először a Márk 16-ból olvassuk el a 15. verssel kezdődő részt: „És mondta nekik: elmenvén a széles világ­ra hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik [s mi az első jel?]: Az én nevemben démonokat űznek..."

Tehát Jézus úgy küldte ki szolgálatra a tanítványait, hogy előzőleg felkészítette őket arra, hogyan bán­janak el a démonokkal. A Máté 28-ban pedig így van leírva Jézus nagy parancsa a 19. és a 20. versben: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népe­ket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok min­den napon, a világ (e kor) végezetéig."

Jézus tehát azt mondta nekik, hogy tanítsák meg tanítványaikat mindarra, amire Ő tanította őket. Az egyik legfontosabb dolog pedig, amire Jézus meg­tanította tanítványait, az volt, hogyan kell bánni a dé­monokkal. S aztán azt ígérte: „Veletek vagyok a világ (vagyis e kor) végéig". Tehát semmivel nem utalt arra, hogy ennek a folyamatnak valaha is meg kellene szakadnia. Ugyanezt a szolgálatot kell folytatni Jézus elmenetelétől a visszajöveteléig. Ez magának, Jézusnak a programja. A tragédia az, hogy az Egyház eltért ettől. Nem továbbfejlesztették, hiszen képtelenek rá. A valóság az, hogy szánalmassá silányították.

SZEPTEMBER UTOLSÓ HÉTVÉGÉJÉN: ISMÉT VIDÁM VASÁRNAP

A nyári szünet után most hétvégén ismét Vidám Vasárnap istenteszteletre várja a hívőket és vendégeit a Hit Gyülekezete Budapesten.

A szombati istentiszteletet élőben sugározza a Hit Rádió, 19h-tól nézhető élőben interneten a www.vidamvasarnap.hu oldalon, és másnap az ATV csatornáján a megszokott időben, 11 órától felvételről is megnézhető az adás.

Az istentisztelet szombat 17.30-kor kezdődik a budapesti Hit Parkban. Az interaktív műsorba a nézők telefonon, sms-ben és e-mailben kapcsolódhatnak be kérdéseikkel, kéréseikkel, megjegyzéseikkel.

Gyógyítás teológiája ma: David Yonggi Cho 1.

Isten országának evangéliumát először is hallgatni, majd megtapasztalni, végül hirdetni kell.

Az első apostolok készek voltak kifizetni az árát annak, hogy az első gyülekezetben Isten országa megnyilvánuljon. Róma biztosan nem ellenkezett volna a zsidó vallás egy akármilyen szektájával sem, azzal az állítással szemben azonban, hogy van egy másik király, Jézus Krisztus, az Úr, a római hatóságok teljes elszántsággal léptek fel. Abban az időben Cézár uralkodott, és akkor fiatal gyülekezetek azt merték hirdetni, hogy ennek a császárnak csak ideig való a hatalma. A keresztények azt hirdették, hogy van egy sokkal hatalmasabb és örökkévaló Király, Jézus Krisztus. Aztán be is bizonyították eme király hatalmát is, amikor az Ő Nevében betegeket gyógyítottak. A csodák, amelyek történtek, mindenki számára világossá tették, hogy itt nem csupán egy új vallás tanításáról van szó.

Isten országának isteni gyógyításban való megnyilvánulása manapság vitatott téma. Én személyesen sohasem kételkedtem az isteni gyógyításban. Ha nem hittem volna az isteni gyógyításban már régen meghaltam volna buddhistaként. Emlékszem, akkor lettem keresztény, amikor halálos ágyamon a tuberkulózis utolsó stádiumában feküdtem.

Másfelől sok olyan pásztor és gyülekezet támogatja a gyüleke­zetnövekedési konferenciánkat, akik nem ismerik az isteni gyógyítást a konkrét gyakorlatban. Mexikóban egy presbiteriánus, akinek az isteni gyógyítás egész területe problémát jelentett, mégis 4500 keresztényt hozott össze konferenciára.

A legjobb barátaim közül sokaknak azt tanították, hogy az isteni gyógyítás az első egyház számára egy időközi szükségszerűség volt, a Biblia egészének befejezésével nincs már szükség gyógyításra, így tehát isteni gyógyításra sem. Ezzel a teológiai irányzattal semmiképpen nem értek egyet, azonban azt sem gondolom, hogy azok, akik azt az álláspontot képviselik, Jézust kevésbé szeretnék, és az evangélium másodlagos szolgái lennének. Úgy vélem, hogy az egységet, amelyet a Szent Szellem ma az Egyházban helyre akar állítani, meg kell próbálnunk mindaddig fenntartani, amíg végleges világosságot kapunk. Igazi és őszinte keresztényekről van szó, akik a Bibliát másképpen értelmezik.

Ez olyan, mint amikor mindenki belép egy sötét terembe. Az egyik átmegy egy ajtón, majd tovább tapogatózva azt mondja, hogy Ő a nagyszobában van. Én pedig mondjuk egy másik ajtón lépek be, és azt mondom, hogy ez az étkező. A legjobb az, ha egymást mindaddig elviseljük a szobában, amíg világos nem lesz, és meglátjuk, hogy valójában milyen szobában is vagyunk.

Péter a 2Péter 1,19-ben a kijelentés progresszív (fokozódó, növekvő, emelkedő) jellemzőjéről beszél: „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben." Péter azt mondja, hogy a Szentírás, a prófétai szó (beszéd) többet jelent ki számunkra, mint az Atya hallható hangja, a hegyen, amikor Jézus megdicsőült (a tanítványok előtt). Ő egy olyan fénysugárról (világító szövétnekről) beszél, amely egyre jobban belevilágít a sötétségbe. Ez azt jelenti, hogy az írásokról való tudásunk egyre jobban bővül, progresszívan halad előre, amíg teljesen nem látunk tisztán, tehát amíg a hajnalcsillag fel nem kel, és ez az Úr Jézus Krisztus megjelenése.

Amennyiben Ön tehát nem ért velem egyet az isteni gyógyításban, ne érezze magát kiközösítve, nyissa meg a szívét, talán valami újat fog most megtapasztalni. Nem fogja megbánni, hiszen önnek ugyanúgy szüksége van az isteni gyógyításra. Amennyiben viszont hisz az isteni gyógyításban, és most az a benyomása, hogy a hitemért bocsánatot akarok kérni, akkor Ön téved. Olyanért nem kérek bocsánatot, ami isteni igazságként és bizonyságként igazolja, hogy Isten országa működik a gyülekezetünkben.

Gyülekezetemben szó szerint az isteni gyógyítás ezreit tapasztalhattam meg. Bízunk Istenben azáltal is, hogy látjuk meggyógyult testvéreinket. Hisszük azonban azt is, hogy beteg testvéreinkért imádkoznunk kell, hogy Isten csodát tegyen. Ezzel egy időben nem tagadjuk az orvostudomány szolgálatát. Sok orvos van gyülekezetünkben, akik tudják, hogy Isten tud csodát tenni, és hogy felhasználja őket is azokkal a képességekkel, amelyeket Ő adott, hogy embereket gyógyítsanak. Isten mindkét módszert alkalmazza. Én személyesen hiszek Isten csodatevő erejében a gyülekezetünkben. Ez egy hitetlen orvos számára bizonyság arról, hogy Isten él, és hogy az embernek nem kell szenvednie. Buddha nem tudja őket meggyógyítani. Egyedül csak Jézus tudja meggyógyítani a szellemet, a lelket és a testet.

Zsoltárok Könyve 91.

1. A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
2. azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
3. Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
4. Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; pajzs és páncél az ő hűsége.
5. Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
6. a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
7. Elhull oldaladról ezer, és tízezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
8. Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
9. Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
10. Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
11. mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az útjaidon.
12. Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
13. Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
14. Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megoltalmazom, mert ismeri nevemet.
15. Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
16. Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 1.

BEVEZETÉS, PÁR SZÓ MARYLIN-TŐL

Ahogy olvasod ezeket a gyermekekről szóló történeteket a Bibliában, azért imádkozom, hogy inspiráljanak és bátorítsanak az itt leírt győzelmek. Meg fogod látni, hogy annak ellenére, hogy az idők és a kultúrák egyfolytában változnak, Isten változatlan Igéjének minden problémára és körülményre van válasza. Mindegyik példa a Bibliából azt demonstrálja, hogy az Ige sosem vall kudarcot annál, aki szilárdan rááll Isten ígéreteire. Minden szituációban alkalmazd az Igét és légy győztes. Lehet, hogy ma még isteni útmutatásra vagy beavatkozásra van szükséged életed egy vagy több területén is. Lehet, hogy neked vagy másnak gyógyulásra, szabadulásra, pénzügyi áttörésre vagy egy kapcsolat helyreállítására van szükséged. Hadd biztosítsalak arról, hogy az Úr helyre tud hozni minden egyes helyzetet! Sok ember életének győztes beszámolóját őrizték meg a Biblia oldalai. Ezen a kis könyvecskén keresztül velem együtt éld át ezeket a történeteket és engedd, hogy növekedjen a hited minden dolgodban. Jézus Krisztusban győzni fogsz! 

“1. Korintus 10:11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.” 

“ 2. Korintus 2:14. Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.” ( Károli fordítás)

Szeretettel, Marilyn

Tartalomjegyzék:

Jézus 

József 

Miriám 

Izsák 

Keresztelő János 

Jósiás 

Sámuel 

Dávid 

Jarius lánya 

Timóteus 

A kánaáni asszony lánya 

Egy démonizált lány 

Valamennyi gyermek a bibliában

Fordította: Nagy Andrea 

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 8.

Vannak persze, akik tagadják, hogy a Biblia a gyógyulást tanítja, mint ahogy sokan azt is tagadják, hogy Biblia szerint Jézus az Isten Fia. Nem találni a Szentírásban olyan keresztény tantételt, amit emberek egyik vagy másik csoportja ne tagadna. Mindenesetre úgy látom, hogy az isteni gyógyítás annyira nyilvánvaló bibliai igazság, hogy az Igének nem kis mértékű, mesterkélt és komplikált csűrésére-csavarására van szükség ahhoz, hogy valaki ne prédikáljon róla. A Biblia magyarázásának aranyszabálya, hogy rendszerint a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb, még a nehéznek tűnő szakaszok esetén is. A gyógyulás első ránézésre is bibliai igazság. Az erről szóló igehelyek ráadásul nem is bonyolultak, feltéve, hogy vitatni nem kezdik őket - ami viszont sajnos bevett stratégiája azoknak, akik nem akarják elhinni a Biblia valódi állításait.

Mindezt jól példázza az angliai Rugby-ből származó Mrs. Jean Neil gyógyulása. Az eset dühödt reakciót váltott ki egy-két olyan személyből, akik veszélyeztetve érezték dédelgetett teóriáikat. A szóban forgó hölgy már huszonöt éve szenvedett különféle testi problémák miatt, néha kicsit jobban lett, de mindig újra visszaesett. Egy súlyos autóbaleset következtében a gerince is csúnyán megsérült. Egy éjszaka álmot látott, ami olyan elevenen megmaradt benne, hogy minden részletre vissza tudott emlékezni. Egy hatalmas épületben látta magát, amint egy férfi odalép először egy másik tolókocsis hölgyhöz - majd őhozzá is.

Akkor már majdnem két éve többé-kevésbé tolókocsihoz kötve élt. Anélkül csak néhány lépést bírt sántikálni jobbra-balra fordulva, mivel egyik lába csípőből kificamodott. Gerincferdülése enyhítése céljából különleges orvosi gyógyfűzőt kellett viselnie. A temérdek beszedett gyógyszer miatt már kezdett színtévesztő lenni; több szívrohama is volt, amikből egy angina pectorisa maradt vissza; a gerincét csak sebészi beavatkozással lehetett összeilleszteni, farkcsontját pedig el kellett távolítani. Olyan kínzó fájdalmak gyötörték, hogy mozgás közben néha sikoltozott. Több specialista is kezelte különféle kórházakban. Éppen az előtt a döntés előtt állt, hogy alávesse-e magát egy újabb, kérdéses kimenetelű és igen költséges gerincoperációnak. A sebész szerint a beavatkozás nagy eséllyel ront az állapotán, és legjobb esetben is csak árnyalatnyi javulást hozhat. Ezen felül hörghurutja, asztmája és sérve is volt.

Nem sokkal az emlékezetes álom után férjével együtt elhozták őket az angliai Birminghamben a Natio­nal Exhibition Centre-ben megrendezett nagy összejövetelre. Jean körülnézve ráismert az álom színhelyére. Mintegy tizenegyezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa a megváltás üzenetét. Ezután a betegek felé kezdtem szolgálni, és elsőként egy tolókocsiban ülő személyre tettem a kezemet. Ekkor Isten szólt hozzám, és a hatalmas csarnok másik oldalára vezetett, hogy az oldalsó széksorok között ülő hölgy felé szolgáljak - Mrs. Neil volt az -  imádkoztam érte, és mondtam, hogy álljon fel, amit nagyon bizonytalanul meg is tett, és ekkor hirtelen - ahogy később elmondta - egy hatalmas erő járta át egész szervezetét! Két perc alatt örökre megszabadult a tolószéktől, és a szó szoros értelmében körbefutotta a termet, úgy ugrándozva, mintha soha semmi baja nem lett volna! Minden testi problémája egyik percről a másikra eltűnt.

Mrs. Neil azóta több ezer mérföldet beutazott már, hogy Isten jóságáról tanúságot tegyen. Elkezdett kocogni és úszni, és ma, hat év elteltével egy egészséges, fitt nő, aki a hajdani fájdalmaknak nyomát sem érzi. A csoda nagyszerű mivoltát az is mutatja, hogy bár gerincoszlopát sebészileg illesztették össze, és a beavatkozás nyomai a röntgenfelvételeken a mai napig is megfigyelhetők, a kezelő orvos-specialista a legcsekélyebb fogyatékosságot sem tudta felfedezni mozgásában. A funkcióképesség teljes mértékben helyreállt!

Az egyik fő ellenvetés e gyógyulással kapcsolatban az volt, hogy a történetet közzétettük. Azzal érveltek, hogy ha Isten meg is cselekszik egy ilyen csodát, nem szabad nyilvánosságra hoznunk, nehogy a hasonló szenvedésekkel küszködőkben hamis reménységet építsen ki. Nos, a bizonyságtevésre éppen a Biblia bátorít, méghozzá igen erőteljes módon: „Mondják hát az Úrnak megváltottál..." A Szentírás legnagyobb részét az Isten hatalmas tetteiről szóló bizonyságtétel alkotja, az e mö­gött meghúzódó szándék pedig egyértelmű: arra a hitre buzdítanak bennünket, hogy a tegnap Istene ma is megcselekszi ugyanazt. Számos Igehely képviseli ennek leghatározottabb alapját, miszerint „az Úr igazsága ezer-íziglen megmarad".

Zsoltárok Könyve 90.

1. Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2. Mielőtt hegyek születtek és létesítettél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3. Visszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4. Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5. Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6. reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7. Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8. Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arcod világosságába.
9. Mert mind a napjaink eltűntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10. Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolcvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11. Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12. Napjainkat számlálni ekképp tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13. Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14. Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15. Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16. Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17. S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Isten soha nem hagyja el népét 1.

"Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja." (Zsoltárok 37:28).

A Lukács 22-ben Jézus számos komoly figyelmeztetést adott a talán legelkötelezettebb követőinek. Krisztus félrehívta Péter apostolt és a következőket mondta neki nem vitatható kifejezésekkel: "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lukács 22:31-32).

Kevés keresztény lepődik meg azon, hogy Sátán próbára akarta tenni Pétert. Végül is a Biblia szerint Péter a tanítványok vezetője volt. A legtöbb Bibliaolvasó számára nem kétséges, hogy az ördög Istentől engedélyt kért, hogy megtámadja ezt a bátor tanítványt. Az írásokból egyértelmű, hogy Sátán legfőbb célja lerombolni a Jézust szolgálók hitét. Jézus belső köreiből pedig a tizenkettő közül Péter kimagaslik olyan emberként, aki cselekszik is Krisztusba vetett hite alapján.

Mégis akad valami, ami sok keresztényt meglep ezzel az igerésszel kapcsolatban. Mégpedig a következő: Az Úr Sátánnak hozzáférést adott Péterhez, hogy próbára tehesse! Igen, a mi mennyei Atyánk megengedte, hogy értékes szolgája az ördög ravaszsága számára sebezhető legyen.

Gondolj bele: Jézus korábban azt állította, hogy Péter hitvallása olyan alap, amelyre Ő felépíti az egész gyülekezetet. Most pedig Krisztus kockára teszi saját szavát és aláveti Pétert Sátán tüzes nyilainak. Péter bátor hite ellenére tudjuk, hogy mélyen sérülékeny ember volt.

Mi lett volna, ha Péter elbukik a próbán? Hogyan építhette Krisztus az egyházát egy olyan ember szavaira, aki ennyire kiszolgáltatott a Sátán támadásaival szemben? Továbbá egy szerető Isten hogyan tudta ilyen komoly támadásnak kitenni azt, akit szeret? Ez az, ami sok keresztényt zavar.

Sok hívő számára ez a tény mennyei Atyánkról nem elfogadható.

A gyülekezetben sokaknak ez a gondolat túlságosan nehéz, hogy elfogadják a szerető Istennel kapcsolatban. Azonban az Írás újra és újra megmutatja, hogy ami Péterrel történt, az megtörtént más hűséges emberrel is, akit Isten szeretett.

Például Jóbbal pontosan ugyanez történt. Gondold végig, hogy ez az igaz ember min ment keresztül: elvesztette minden tulajdonát, otthonát még szeretett gyermekeit is. Nem csoda hát, hogy amikor Jób szembesült ezekkel a mérhetetlen veszteségekkel, istenfélő barátai megzavarták. Egyszerűen nem tudták elfogadni azt a gondolatot, hogy Isten ennyire keményen próbára teszi Sátánon keresztül egyik hűséges szolgáját. A szemükben Jób valami olyat tett, amivel előidézte ezeket a hatalmas veszteségeket.

Azonban ez áll a legtávolabb az igazságtól. Jób nyitó könyvében Sátán belép a mennybe, hogy Isten jóváhagyását kérje Jób megpróbálásához. És Isten megadja! Engedélyt ad az ördögnek, hogy egy becsületes embert olyan hatalmas nehézségeken vigyen keresztül, amelyek hitének legvégső határáig viszik.

Szeretteim, a Biblia minden esetben teljességgel egyértelmű: Az egyetlen mód, ahogyan a gonosz számára lehetőség nyílik próbára tenni Isten bármely szolgáját - beleértve az igazságos Jóbot és a céltudatos Pétert - az a mennyei Atya kifejezett engedélyével történik. Tudjuk, hogy Isten soha nem változik, Szava ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (lásd Zsidók 13:8). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy ami megtörtént azokkal a szeretett szolgákkal, meg fog történni mindazokkal, akik Jézust követik.

Azonban gondoljuk végig fordítva ezt az igazságot: Sátán nem tudja próbára tenni Isten egyetlen gyermekének sem a hitét az Úr engedélye nélkül. Mit mond ez nekünk? Egyszerűen ezt: Istennek célja és terve van minden próbatétellel, amit Sátán az életünkbe hoz.

Amikor Jézus ezt a figyelmeztetést adta Péternek, ezekkel a nagyszerű szavakkal bátorította: "de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait" (Lukács 22:32). Egyértelmű, hogy Krisztus tudta, Péter ebből a próbából hitében sértetlenül jön ki. Ez azt feltételezi, hogy Jézusnak különleges terve volt Péter életére ezen a komoly próbatételen keresztül, amivel szembe kellett néznie.

Számunkra is ugyanez igaz. Jézus ígérete hogy imádkozik tanítványáért, nem csak Péternek szólt, hanem mindenkinek, akik azt követően hinni fognak Krisztusban. A mi Urunknak terve van arra, hogy hogyan használja fel minden egyes próbatételünket.

Gondold végig, hogy az Igében hányszor ismétlődik Krisztus erre vonatkozó figyelmeztetése.

J. Lee Grady - A késés nem megtagadást jelent

Amikor Mária és Márta üzentek Jézusnak, hogy a testvérük Lázár haldoklik, Jézus nem úgy válaszolt ahogy a barátai várták tőle. Elsőre nem foglalkozott a kéréssel. A Biblia azt mondja, amikor Jézus hallotta, hogy Lázár beteg, még két napig maradt azon a helyen, ahol volt. Ján. 11.6.

Annak a két aggódó nőnek ez egy nagyon-nagyon hosszú idő volt. Kétségek gyötörték őket. Azt gondolták: micsoda barát Jézus egyáltalán ? Miért nem siet a segítségünkre ? Máriát különösen zavarta Jézus látszólagosan érzéketlen késlekedése.

Mikor Jézus végre megérkezett Betániába , az egész falu gyászolt. És Mária hite olyan hideg volt már, mint Lázár teste. Nem is akart beszélni Jézussal. A házban maradt amíg a testvére elment megkérdezni Jézust, hol maradt ilyen sokáig. Valószínűleg Mária megsértődött, sőt a harag érzésével küzdött Jézus miatt mert olyan sokat késett.

Sokan közülünk leragadnak a csalódottságnak ezen a helyén. Idegesek és zavartak leszünk, ha Isten nem a mi időbeosztásunk szerint cselekszik. Talán már kérted Jézust, hogy járjon közben a problémádért. Szükséged lehet Rá, hogy megmentsen egy eltévedt gyereket, helyreállítson egy elrontott kapcsolatot, meggyógyítsa a testedet, vagy valaki másét, vagy megmentsen egy álmot amely elveszni látszik. Úgy tűnhet, hogy Jézus annyira elfoglalt mások szükségeivel, hogy te hátra kerültél a sürgősségi listán.

Mint Mária Betániában, úgy érezheted, hogy Jézus túl sokat vár. A problémád annyira súlyos és a remény annyira elhalt már, hogy Jézus már nem tud segíteni.Vége van. Mikor szembesülünk ezzel a csüggesztő késlekedéssel, automatikusan azt feltételezzük, hogy Ő megtagad, elutasít, elvet minket. Ezért gyerekesen megsértődünk, a szobánkba megyünk, bezárjuk az ajtót, kikiabáljuk a fájdalmunkat és olyan távol maradunk Jézustól amennyire csak lehetséges.

Nehéznek tűnhet imádkozni mikor egy hit válságban vagyunk. Az ördög azt mondja nekünk, hogy Jézust nem érdekli, az imáink jelentéktelenek és semmi jutalma nem lesz annak, hogy hiszünk Benne. Egyesek akik hajlamosak a melankóliára, még lesújtják magukat a klasszikus "tudtam, hogy kevés a hitem" mondattal.

Szerencsére Mária nem maradt a csüggedésnek ennek a maga által épített börtönében. A Biblia azt mondja, mikor Jézus megérkezett Lázár sírjához, Mária elé rohant és a lábaihoz térdelt, arra a helyre ahol elindult az úton a tanítványság felé. (Luk 10:39) A bánkódás után visszatért az egyetlen helyre ahol az élet harcainak értelme van. Nem kérdezte miért. Csak Rá figyelt.

Letérdelt az Ő jelenlétében, nem kérdezte miért hagyta Lázárt meghalni, egyszerűen erőt nyert abból, hogy Vele van. Abbahagyta az értetlen siránkozást amely elvárja Jézustól, hogy egy bizonyos módon cselekedjen. A felnőttviselkedést választotta.

Mikor alárendelte az életét Neki azon a napon, azt mondta ezzel, hogy nem csak a jó időkben fogja Őt követni, hanem a sötét napokon is, amikor nem látja az Ő szeretetét a gyász, a szenvedés, a fájdalom felhői miatt.

Jézus lábainál Mária egy olyan látást kapott Jézusról amilyet addig soha. Jézus sírt Lázár miatt, aztán parancsolt az élettelen testnek, hogy támadjon fel. Mária elszalasztotta volna ezt a csodát, ha az elzárkózásban marad. Meg kellett látnia, hogy a késés nem megtagadást jelent és hogy Jézus időzítése tökéletes.

Merültél már kétségbeesésbe, mert az álmaid elhaltak és azt gondoltad Jézust nem érdekli? Rohanj vissza hozzá és borulj a lábai elé.

Az igazi tanítványok tudják, hogy Isten a saját ütemteve szerint cselekszik, nem a miénk szerint. Juss túl a kétségeiden, felejtsd el a határidőket, add fel a türelmetlenséget és újítsd meg a bizalmadat Jézusban, aki a körülményeinktől független Úr.

Fordította: Korányi Tamás Jr.
Forrás: Charisma Magazine, 2010.

Zsoltárok Könyve 89.

1. Oktató dal az ezráchi Étántól.
2. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
3. Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
4. Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
5. mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
6. És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
7. Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
8. Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
9. Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
10. Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
11. Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
12. Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
13. Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben ujjonganak.
14. Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
15. Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
16. Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arcod világosságában járnak.
17. Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
18. Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
19. Mert az Örökkévalóé a mi pajzsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
20. Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közül;
21. megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
22. A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
23. Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
24. Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
25. Hűségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
26. Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
27. Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
28. én meg elsőszülötté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
29. Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
30. Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
31. Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
32. ha törvényeimet megszentségtelenítik és parancsaimat nem őrzik meg:
33. vesszővel büntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
34. De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
35. Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
36. Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
37. Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
38. mint a hold szilárdan lesz örökké és tanú van a mennyben, hűséges. Széla.
39. De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
40. Meghiúsítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
41. Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
42. kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
43. Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
44. Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a harcban.
45. Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
46. Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
47. Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
48. Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
49. Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla.
50. Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
51. Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
52. mellyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, mellyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
53. Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Idézet

Ruff Tibor: "Az egész földi életünk nem más, mint a szeretet nagy tanfolyama. Isten lényege a szenvedélyes szeretet, de mi, emberek, még nem tudunk hibátlanul és jól szeretni, ezért követünk el időnként bűnöket. Szeretni meg kell tanulni. Ennek nagy tankönyve a Biblia, tanítómestere Jézus, és vezetője a Szent Szellem - de a gyakorlat maga a földi élet.
Isten nem engedhet be az örök élet közösségébe olyan lényt, aki nem tud szeretni, mert az ott is károkat és fájdalmakat okozna másoknak és magának. Isten azonban az örök életben nem akarja megengedni a fájdalmakat, a szenvedést, a rosszat, a szeretetlenséget, a boldogtalanságot, hanem ott tökéletes, hibátlan életet akar biztosítani azoknak, akik oda bejutnak, amit többé senki sem tesz tönkre. Ezért ebben a földi életben tanít meg bennünket szeretni. Az egész földi életünk ezt a célt szolgálja, ez az értelme: a szeretet tanfolyama, melyhez a tankönyvünk a Biblia, mesterünk Jézus Krisztus, személyes vezetőnk pedig a Szent Szellem. Halálunkkor pedig mindannyian levizsgázunk."

Idézet a Biblia világa 4. tankönyvből.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 2.

Ugyanennek a napnak a leírásában, a 32-34. versekben olvassuk aztán ennek a szolgálatnak a folytatását. Hadd mondjam el, hogy nem szeretem sem az 'ördöngös', sem a 'démon által megszállt' kifejezést. A görögben itt a 'daimonidzomai' szó szerepel. Ez egy olyan szó, aminek a töve a 'démon' főnév. Az '-izomai' képző pedig a szenvedő alakot jelenti, vagyis hogy 'démonizált'. Az tehát a legjobb fordítás, hogy démonizált. A 'démon által megszállt' kifejezés vagy az 'ör­döngös', - sajnálatos módon - milliók számára tette érthetetlenné a témát, mivel nem tudták elfogadni, hogy az ördög megszállhatna egy keresztényt. Nos, én is azt mondom, hogy egy igaz keresztényt az ördög nem tud megszállni. Egy igaz keresztény ugyanis Jézus uralma alatt van. Mégis, sok igaz keresztény életének vannak olyan területei, amelyek démonizáltak, vagyis amelyek démoni hatás és befolyás alatt vannak. Olyan területek ezek az életükben vagy a jellemükben, ahol nem tud­nak teljesen uralkodni maguk felett. Az ilyen keresz­tények démonizáltak, de nem a Sátán által megszállottak. Ha ki tudnánk küszöbölni ezt a rossz fordításból eredő félreértést, sokkal jobban látnánk és értenénk a valós helyzetet. A továbbiakban ezért az eredeti szö­veg értelmét legpontosabban visszaadó 'démonizált' szót használom.

„Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind őhozzá vitték a betegeket, s a démonizáltakat..." Az Újszövetség csakugyan alig tesz különbséget - és Jézus maga se tett. Szinte mindig egyszerre, ugyanazon szolgálat alatt foglalkozott a betegekkel és a démonizáltakkal. „És az egész város odagyűlt az ajtó elé. És meggyógyított sokakat, akik különféle betegségben sínylődtek, és sok démont kiűzött, és nem hagyta szólni a démonokat, mivelhogy ismerték őt." (A 'kiűzni' szó helyett használhatjuk a 'kivetni', 'kilökni' kifejezéseket is, mivel ezek jobban érzékeltetik ennek a cselekedetnek a gyakorlati tartalmát. Mit csinálsz ugyanis akkor, ha például füst kerül a tüdődbe? Kiköhögöd, kilököd magadból. Ez egy akarati döntés, de egy gyakorlati cselekedetet is jelent. Ezért használom szívesen - ha nem is mindig - a 'kivet­ni' szót. Mert talán ez a legkifejezőbb.) Jézus tehát sok démont kivetett, kiűzött, s nem hagyta őket beszélni, mivel ismerték Őt.

Szeretnék most még egy verset felolvasni ebből a fejezetből, a 39-et. „És prédikált azok zsinagógáiban, egész Galileában, és démonokat űzött" Az Újszövetség görög szövege itt egy olyan igeidőt használ, amely a folyamatosságra utal, vagyis a kapernaumi démonűzés nem egy egyszeri, elszigetelt esemény volt, amely csak egyetlen zsinagógában fordult elő, hanem Jézusnak szokása volt, hogy ezt a két dolgot művelje a zsinagó­gában: tanítson, és démonokat űzzön. És Ő egész Gali­leában ezt tette. Márpedig Galileában több száz zsinagógának kellett lennie!

Mint tudjátok, sokan úgy gondolkoznak, hogy ta­lán itt-ott előfordulhat, hogy ma is szükség van démonok kiűzésére, de ez meglehetősen ritka és kivételes eset. Mindamellett azt is képzelik, hogy még ha vannak is ilyen démonizált emberek, azok biztosan börtönben vagy elmegyógyintézetben vannak. Fel kell hívnom a figyelmeteket arra a tényre, hogy Jézus egyáltalán nem ilyen emberekkel foglalkozott, ö olyan ortodox zsidókból űzött ki démonokat, akik szomba­tonként elmentek a zsinagógába, a hét többi napján pedig a családjukról gondoskodtak, a mezőn dolgoz­tak, halásztak vagy a boltjukban tevékenykedtek. Alapvetően tehát átlagos, tiszteletreméltó, vallásos em­berek voltak, csak éppen voltak bizonyos problémáik. Ahogy már mondtam, voltak olyan területek az életük­ben, amelyek felett nem tudtak uralkodni. Ne gondold tehát, hogy akinek szabadulásra van szüksége, az automatikusan vagy bűnöző, vagy őrült. Lehet ugyanolyan átlagember, mint amilyenekkel naponta találkozunk. Még akár jóra való, tiszteletreméltó, vallásos ember is, aki templomba jár, és helyénvaló dolgokat mond - csakhogy van valahol egy terület az életében, amely démonizált, amely felett nem tud uralkodni. Ezek lehetnek érzelmek, lehetnek testi vágyak, s lehet­nek elmebeli problémák is. (Az egyes területekkel majd később foglalkozunk.)

Furcsa dolog, mégis tény, hogy egy adott nemzet fiai könnyen el tudják fogadni, hogy egy másik nemzet tagjainak valóban szükségük van szabadulás­ra. A múltkor például Dániában tanítottam a szabadu­lásról. A dánoknak semmilyen nehézséget nem oko­zott annak elfogadása, hogy az amerikaiaknak szüksé­gük van szabadulásra. Az amerikaiak pedig azt hiszik el könnyen, hogy az afrikaiaknak van szükségük sza­badulásra. Nos, életemből nyolc évet töltöttem Afriká­ban, s elmondhatom, hogy ott soha nem találkoztam annyi démonnal, mint Amerikában. Kulturális különbségek persze vannak, mivel a démonok is alkalmazkodnak a környezetükhöz.

Nézzünk meg most egy másik evangéliumi sza­kaszt, amely ugyanazt az eseményt írja le. Ez a Lukács 4:40-41-ben van. Ugyanarról a szolgálatról van szó, amelyet a Márk 1-ben is látunk: „A nap lementével pedig mindenek; akiknek különféle betegeik voltak, őhozzá vitték azokat, ő pedig mindegyikőjükre rávetve kezeit, meggyógyította őket. Sokakból pedig démonok is mentek ki, kiáltozva..." A gyógyítás és a szabadítás szolgálata tehát teljesen összefonódott. Betegeket vittek Jézushoz, de a gyógyulásukhoz sokszor gonosz szellemeket is ki kel­lett űzni. Azt is fontos megjegyeznünk, hogy Jézus mindegyikükre rátette a kezét. Nem tudom, él-e még az a régebbi pünkösdi felfogás, amely szerint igeellenes olyan valakire ráten­ni a kezedet, akiben gonosz szellem van. Ha ez így lenne, akkor maga Jézus is igeellenesen cselekedett volna. Én azonban inkább követem Jézus példáját, mint a tradíciókat.