2014. május 29., csütörtök

Reinhard Bonnke - A szenvedély ereje 4.

A KÖNYÖRÜLETESSÉG ÁBRÁZOLÁSA

Hadd mondjak valamit a "könyörületesség” szóról a Bibliában. Ezt a híres és egyedülálló szót csak Istennel és Jézussal kapcsolatban használja a Biblia. Azt jelenti: "érzelmek a szükségben lévők iránt." Itt következik egy példa e szó használatára:

Volt egy apa, aki egyre csak várt, figyelte az utat. Két fia közül az egyik elment, otthagyta az apját és az otthonát, hogy egy távoli országban szórakozzon - buta fickó. Az az apa az Atya volt. Nap nap után kémlelte szeme a távoli dombot, amely mögül talán egy napon majd felbukkan a fia. Amikor eljött ez a csodálatos pillanat, az apa futni kezdett. Futott! Eltűnődtem, hogy addig a percig vajon véget ért-e már életében az az időszak, amikor futni tud az ember. A szeretet azonban űzte az apát, hogy odaérjen a fiához, mielőtt az meggondolhatná magát, és újra hátat fordíthatna az otthonának. Az apa tízet lépett, amíg a fia egyet.
Micsoda történet! Magának Jézusnak a történetén kívül a legnagyobb valaha elhangzott történet. Nagyon sok dolog van benne. Például: a fiú disznók között dolgozott, és az egyetlen létező ruhájában ment haza, azokban a piszkos rongyokban, amelyekből még a disznóól bűze áradt. Az apa viszont a fiú "nyakába borult és megcsókolta őt" - átölelte azt a büdös semmirekellőt. A szeretet legyőzte az undort.

Nem meglepő, hogy az idősebbik fiú megtagadta ezt a mosdatlan csavargót. Gúnyos mosollyal mondta apjának: "Ez a te fiad” Ezt a választ kapta: "Ez a te testvéred." A szeretet minden kapcsolatot helyreállít. Ez az evangélium. A bátyó azzal vádolta az öccsét, hogy utcanőkre tékozolta el a pénzét. Ezt feltételezte. Erről korábban nem esett szó. Az apa azonban nem akarta tudni, igaz-e, vagy hamis ez az állítás. Nem kérdezősködött a fia bűnei felől. Csak a fiú szomorú állapotát látta, aki elveszett, halott ember volt, most vissza kellett szeretni az életbe. Ehhez idő kellett. A fiú megjött. A tékozló csak ezt tehette, és az atya most megbocsáthatott neki. Ez lehetőséget adott a helyreállításra. Itt áll előttünk az evangélium, amely a "könyörületesség" szót ábrázolja.

Amikor rájöttem, hogy a "könyörületesség" szó testi hatásokat is magába foglal, jobban megértettem ezt a történetet. A belső szervekre hat az, ha egy érzelem fut át szervezetünkön, és megrázott belsővel hagy el minket. Azt mondjuk: "felfordult a gyomrom", vagy "megállt a szívem". Ez a szó írja le Jézus felkavart érzelmeit, amelyek az emberek láttára ébredtek Benne. Ő könyörületességre indult. Jézus cselekedetei nem csupán leereszkedő jótékonyságból fakadtak, hanem a szülőknek abból az ellenállhatatlan ösztönéből, amivel gyermekeiket visszarántják a veszély elől. Bizonyos értelemben Jézus nem tudta, és nem akarta megmenteni önmagát. "Másokat megmentett, de önmagát nem tudja megmenteni."

Ez és csak ez a magyarázat arra, hogy Jézus az egyetemes betegséggel és az emberi nyomorúság tengerével terhelte Magát; ezeket oly sokáig az élet megváltoztathatatlan tényeinek fogadták el. A bajokat néha még Isten ítéletének is tekintik. Feltétlenül igaz, hogy sok eredménnyel jártak Jézus csodálatos gyógyításai: Isten dicsőségét növelték, igazolták Jézus Isten-fiúságát stb. Ő azonban nem ezért gyógyított. A gyógyítással a gyógyítás volt a célja - egyszerűen ennyi. Az ember nem azért zongorázik, hogy bebizonyítsa: vannak ujjai, bár ez is igaz, hanem azért, mert szereti a zenét. A zene célja a zene. A jóság célja a jóság. A következmények csupán mellékhatások, egészen véletlenszerűek Jézus gondolatmenete szerint.

Jézus sosem aknázta ki az emberi szenvedést a Maga dicsőségére. Egyébként mit is nyerhetett volna könyörületes tetteiből? Neki nem volt szükséges a saját nyeresége miatt eljönnie. Miért ment el a
Betesdához, ahhoz a halom emberhez, akik úgy voltak odavetve, mint a hordalék egy elfelejtett tengerpartra? Miért kellett elmennie Nain-ba, hogy találkozzon egy gyászmenettel, vagy elmennie bárhova, egyáltalán eljönnie a földre? Neki semmi java, vagy haszna nem származhatott belőle.

Az igazság az, hogy Jézus végzetesen vonzódott a nyomorultakhoz. Ez vezette Őt el a kegyetlen halálhoz, de Ő nem fontolgatta ezt. Jézus bármi áron el akarta hozni gyógyító érintését az összetört életekhez. Azt olvassuk, hogy Jézus szemében a sokaság olyan volt, mint a pásztor nélkül való nyáj, és "könyörületre indult irántuk, és meggyógyította betegeiket." (Máté 14:14)

Aztán Magához hívatta a tanítványait, és elküldte őket, hogy tegyék ugyanezt. Jézus munkája a tanítványoké lett - hogy könyörületességet tanúsítanak. A tanítványok közvetítették Jézus könyörületességét. Vajon érezték is? Mi érezzük? A tanítványok izgatottan és feldobva tértek vissza, mert felfedezték a hatalmukat, és azt, hogy a démonok engednek nekik. Nem említették azokat, akik megszabadultak és nem utaltak afölötti elégedettségükre, hogy értékes emberek most már szabadon élnek.

Ha mi csalódottak vagyunk, amikor a nyomorultak nyomorultak maradnak, Jézus méginkább csalódott. Végülis, mi egyáltalán nem éreznénk ezt, ha Jézus nem érezte volna, mert Ő tett minket ilyenné. Ő azért gyógyított, hogy a bűn következményeit enyhítse, miközben a bűnt is megbocsátja ugyanazért, amiért megvált- Másképp Ő nem lehetne elégedett. Az Úr számára mély megelégedést a szeretet, a gondoskodás, a megmentés és a gyógyítás jelent. Az elégedettségen kívül semmi sem származik ebből a Számára.