Másodszor; vannak olyanok, akiket a szolgálatok és a kijelentések területén csap be az ördög. Éreznünk kell, hogy ránk is szükség van. Ha valaki a saját családjában nem érzi magát fontosnak, betölthetetlen éhsége lesz arra, hogy mások értékesnek tartsák őt. Így beleeshet abba a csapdába, hogy azt higgye, Isten "különleges szolgálatra” hívta el őt. Néhányuk a leglabilisabb ember, akivel valaha is találkoztam. Meg voltak győződve arról, hogy Isten szolgálattal bízta meg őket jelenleg, vagy akár a jövőre vonatkozóan.
Egy asszony egyszer tanácsot kért a feleségemtől és tőlem. Azt szerette volna megtudni, hogyan szabadulhatna meg férjétől és gyerekeitől, hogy elkezdhesse szolgálatát az Úrban. Azt mondta, hogy egyik nap mosogatás közben az Úr kijelentette neki, hogy csodálatos gyógyító szolgálattal ajándékozta meg. Amikor felemelte karjait, hogy dicsérje az Urat, melegséget érzett a kezeiben. Azt gondolta, hogy a kenet volt az. Csak épp azt felejtette el, hogy kezeit pont akkor vette ki a mosogatóvízből!
Elkezdte magát elképzelni egy gyógyító szolgálatban. Úgy látta magát, mint egy újabb Kathryn Kuhlmant, ahogyan a hatalmas közönség előtt elegánsan mozog az emelvényen, miközben emberek ezrei "esnek el Szellemben" és gyógyulnak meg. Alig várta, hogy férje hazajöjjön a munkából, hogy megoszthassa vele azt a kijelentést, amit kapott. Azzal fogadta őt az ajtóban, hogy: "Isten ma azt mondta nekem, hogy olyan gyógyító szolgálatot kaptam, mint Kathryn Kuhlman." A félj nem reagált a lelkesedésére. Azt akarta tudni, hogy mi van vacsorára.
Az asszony összetört és megharagudott. Hogyan lehetne gyógyító szolgálata addig, amíg szellemileg érzéketlen férjéhez van kötve? Azon kívül három gyermekéről is gondoskodnia kellett. A szolgálat mellett nem lett volna ideje főzésre, mosásra, vasalásra vagy autótartásra. Ezért kérte a mi tanácsunkat. Hogyan szabadulhatna meg férjétől és gyerekeitől, hogy betölthesse "szolgálatát"?
A lelkigondozónak soha nem szabad egyetérteni a megtévesztéssel. El kell mondania az igazságot szeretetben. Amikor megmondtuk neki, hogy becsapták, ez mélyen érintette őt. Honnan tudtuk mi, hogy Isten nem szólt hozzá? Elmondtuk neki, hogy van már egy szolgálata. "És mi a csuda az?" kérdezte. Elmagyaráztuk, hogy Isten a feleség és az anya szolgálatát adta neki, és hogy ez az egyik legfontosabb szolgálat, amit egy nő betölthet.
"És mi van akkor, ha mégis Isten szólt?" - kérdezte - "Ha nem azt teszem, amire Isten elhívott engem, akkor nem engedelmeskedem Neki." Pontosan azt a kérdést tette fel, amit sok más megtévesztett ember is feltesz: "Mi van, ha mégis Isten szólt?" Ezeket az állítólagos kijelentéseket Isten Igéjével kell megvizsgálni. Isten nem tanácsolja a feleségeknek, hogy váljanak el férjüktől és hagyják el gyermekeiket, hogy így tölthessenek be egy szolgálatot az Egyházban.
Isten azzal bízta meg a szellemi vezetőket, hogy megóvjanak bennünket az ilyen megtévesztésektől. Amikor ez a nő felhívott minket, nem azt kérte tőlünk, hogy ítéljük meg kijelentését, hanem hogy segítsünk neki a kijelentés megvalósításában. Mi azonban más tanácsot adtunk neki, amivel végül egyet is értett. Tudtuk, hogy ezzel megóvtuk őt és családját a további szívfájdalmaktól.
"Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel miveljék és nem bánkódva, mert ez nektek nem használ." (Zsid. 13:17.)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
