2014. május 22., csütörtök

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 35.

Az elutasítottság orvoslása

"Azért mindazok, akik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind fogságra jut: és a te fosztogatóidat ki foszlottakká, és minden te zsákmánylóidat zsákmánnyá teszem. Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedből, azt mondja az Úr. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sión; nincs, aki tudakozódjék felőle. "
(Jer. 30:16-17.)

Isten abszolút ígéretet adott a szabadulásra és a gyógyulásra. Itt az idő, hogy az elnyomottak hitben az Úrhoz menjenek. Jézus azt mondta a Lukács 4:18-ban, hogy: "...elküldött, hogy a töredelmes szívüeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek..."

A Nagy Gyógyító meghatározott bizonyos feltételeket a gyógyuláshoz és a szabaduláshoz. A helyreállításnak ezek a követelményei egyszerűek, mégis szükségesek.

Légy tanítható!

A helyreállítás első feltétele a taníthatóság. Sok változásra van szükség. Meg kell változtatni a régi reakciókat és alkalmazkodási módokat. A rossz szokásokat és viselkedési módokat is ellentétes előjelűre kell változtatni. Minden olyan dolgot, amely az ember életében nem krisztusi, erre a szintre kell emelni.

A pásztorok és lelkigondozók szellemi orvosok. A "páciens" alárendeli magát a diagnózisnak és a kezelésnek. Az "orvos" felülről való bölcsességet és megértést keres. Felírja a receptet, ami a "páciens" teljes felépüléséhez szükséges. Néha az orvos diagnózisa és kezelése nem egyezik azzal, amit a "páciens" előre elképzelt, és ezért visszautasítja. Ezzel megkötözi az "orvos" kezeit, s emiatt ő képtelen lesz bármit is tenni.
Az emberek általában nem tudják felállítani saját diagnózisukat. Hajlamosak csak a felszínt észrevenni, nem pedig a probléma gyökerét. Amikor valaki szolgálatért megy egy lelkigondozóhoz, alá kell rendelnie magát neki, és együtt kell vele működnie abban, amit ő mond.

A korrigálás nem elutasítás! Sok olyan esettel találkoztam, amikor nem tudtam azokon segíteni, akik hozzám jöttek. Azok a jogos változások, amelyeket tőlük kértem, büntetésnek tűntek számukra.
A kiigazítás visszautasításának szindrómája az embert taníthatatlanná teszi. A taníthatóság az ember akaratától függ. Bele kell egyezni az adott tanács megfogadásába. Másként az ember csak szalad az egyik lelkigondozótól a másikig, hogy olyan embert találjon, aki az ő véleményével ért egyet. Alázatosan be kell ismernie: "A probléma bennem van. Meg kell változnom."

"Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességei gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak."
(Zsid. 12:11.)