Ezt a fejezetet épp azután írom, hogy visszatértünk Yaoundéből, Kamerun 435 000 lakosú fővárosából. Ott még szinte a föld is megmozdult Jézus nevére! Valójában egy egész hegy mozdult meg, egyetlen összejövetelen 120 000 ember jelent meg.
Mindez természetesen nagyon izgalmas, de hogyan lehet az egész világra hatékonyan eljuttatni az evangéliumot? Az Úr biztosan lehetségesnek látta ezt, mert azt parancsolta, hogy "tanítsunk minden nemzetet" (Mt. 28:19.). Nemzeteket! Biztos vagyok benne, hogy Istennek nagy tervei vannak az emberiség elérésére. Újra és újra visszamegyek az Igéhez, megpróbálom megérteni ezt a gondolatot, és kérem az Urat, hogy nyissa meg a szemeimet.
Egyszer eljutottam egy ismerős igerészhez, amelyről bizonyára kétségtelenül sokat prédikáltak, de rám szállt az Úr Szelleme, és ennek a szakasznak az igazsága berobbant a lelkembe. Olvassuk el most együtt az Ezékiel 47:3-7-et!
"Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vízen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ér vala. És
mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felöl"
Ennek a szakasznak első jelentős része elmondja, hogy Ezékiel a szárazföldről eljut annak a csodálatos folyónak a vizeihez, amely sokak véleménye szerint a Szent Szellem életadó áradatának a jelképe.
Micsoda élmény! A hideg vallás szárazságából és halottságából a Szent Szellem örvénylő valóságába. Milyen izgalmas dolog megismerni az üdvösségnek ezt az oldalát! Ez a bizsergés egyedülálló és megmagyarázhatatlan. Nem csoda, hogy a karizmatikus-pünkösdi mozgalom naponta erősödik az egész világon. Ebbe a jelentős látomásba az Úr létfontosságú leckéket rejtett el számunkra, amelyeket tudnunk kell, ha nem akarunk szellemileg mozdulatlanná válni. Isten küldött egy angyalt el, hogy vezesse Ezékiel prófétát. Az angyal négyszer gondosan lemért 1000 singet, fokozatosan vezette Isten emberét. Az első fokozatnál jutottak a bokáig érő vízhez.
Tökéletesen csodálatos dolog közvetlen kapcsolatban lenni a Szent Szellem erejével, de ne feledjük, hogy Istennél a bokáig érő víz csak a legkisebb! Tragikus, hogy oly sok keresztény láthatólag leragad ennél a pontnál. Bölcs tanács az, hogy sose kövessünk parkoló járművet, mert akkor sehova nem jutunk el. Ne kövess egy leparkolt lelkészt, vagy gyülekezeti tagot se! Ne telepedj le Isten minimumánál!
Kétségtelenül összehasonlíthatod a tapasztalatodat olyanokéval, akik a bokáig érő mélységnél sem tartanak, de a saját helyzetedet ne azokéhoz hasonlítsd, akiknél még sekélyebb a víz, hanem ahhoz a mélységhez, ahova eljuthatsz.
Egyszer meghívtak egy imaösszejövetelre, hogy olyan embereknek beszéljek, akik nem hittek a Szent Szellem keresztségben. Megtettem a tőlem tehető legtöbbet, de nagyon nehéz volt. Az emberek csak ültek ott, szótlanul néztek rám kikerekedett szemekkel. Elmondtak egy kis imát, és az egész befejeződött. Amikor elhagytam az összejövetelt, azt mondtam magamnak: Biztosan nagyon nehéz egy méteres vízben úszni." Sajnos nagyon sok keresztény ilyen állapotban van. Pedáloznak és dolgoznak, de nem haladnak, egyszerűen azért, mert belegyökereztek a talajba. Nem csoda, hogy olyan nehezen mennek a dolgaik, és úgy kimerülnek. Charles Haddon Spurgeon írta, hogy "némely keresztény olyan sekély szellemi vízen vitorlázik a hajójával, hogy a hajó gerince az egész mennybe vezető úton súrolja a folyó ágyát ahelyett, hogy a hajót az ár vinné.” Micsoda rémálom!
Sok a kiábrándult munkás. Odaszánták az életüket, szinte elkopott a kezük a munkától. Mégis olyan kevés eredményt látnak. Miért? Mert csak a part mentén eveznek. "Csináld magad" emberek. Megteszik a tőlük tellő legjobbat, aztán az elvetett magot "imával locsolják". Ez nem a pünkösd módszere. Még Jézus is azt mondta: "A cselekedeteket, amelyeket teszek, nem magamtól teszem, hanem az Atya cselekszi azokat." Jézus állította, hogy mi még nagyobb dolgokat fogunk tenni, mert Ő elküldi a Szent Szellemet. Ő végzi el a feladatot.
Az Úr nem egy fogkrémes tubust nyom a kezünkbe, amiből talán kipréselhetünk egy kis csepp erőt naponta egyszer-kétszer, ami épp csak a szellemi túlélésünkhöz elég. A szabályszerű keresztény élet ez:
"Olyanná lesz, mint a folyó mellé ültetett fa” (Zsolt. 1:3.). Hadd próbáljak bevinni egy kiáltást ebbe a könyvbe: A keresztény sikere a Szent Szellem teljessége! Isten kegyelme által megláttam a titkot. Menj a Szent Szellem mélyebb vizeibe! Ha egyszer bekerülsz az áradatba, azonnal megváltozol.
