2014. május 22., csütörtök

Derek Prince - Támadó fegyverek 3.

Visszamegyünk a Kolosse 2-re és szeretnék nektek rámutatni a 16-os versben a következményére, amit Pál levon abból, hogy Isten mit tett a kereszten.

Kolosse 2,16: Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában.

Isten parancsolata, hogy ha hiszel Krisztusban, akkor nem hagyhatod, hogy megítéljenek abban, hogy mit eszel, hogy mit iszol, az ünnepek, vagy a szombat megtartása dolgában. Ezeket Krisztus keresztje eltörölte. Ezért, ha egy szombatista odajön hozzám és azt mondja, hogy meg kellene tartani a szombatot, akkor azt mondom: "a Biblia nem engedi meg, hogy megítéljelek téged ebben a dologban. Ha ezt megteszem, akkor nem engedelmeskedem a Bibliának.” Mindig csodálkoztam, hogy az utolsó akadály a Róma 8. előtt a Róma 7., amely a törvénnyel foglalkozik. Az egész 7. fejezet a törvénynek van szentelve. Pál már elbánt a bűnnel, foglalkozott már az óemberrel a 6. versben és az a kérdés, hogy mi maradt még? A válasz: a kegyelem útjában az utolsó a törvény. Pál az egész Róma 7-et arra szenteli, hogy a törvényt félretegye, mint a megigazulás eszközét. Azután a 8. fejezetet ezekkel a jelentős szavakkal kezdi: "nincsen azért..." Mi ez az azért? A 7. fejezet miatt!

Róma 8,1: Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.

Amíg azt gondoljuk, hogy elvárnak tőlünk valamit a törvényből, addig még mindig kárhoztatás alatt vagyunk bizonyos fokig. Addig, amíg kárhoztatás alatt vagyunk, nem hihetünk a Róma 8-ban. Mert az ajtó, amely a Róma 8-hoz vezet, a Szent Szellemmel betöltött ember örömteli, békés élete, melyben nincsen immár semmi kárhoztatás. A legtöbb vallásos ember akkor érzi legvallásosabbnak magát, amikor enyhén bűnösnek érzi magát. Nem tudják, mit jelent nem bűnösnek érezni magukat. Az egyház történetében a himnuszok legnagyobb része bűnközpontú. Az emberek kijönnek az átlagtemplomból vasárnap reggel, és áhítatosan és bűntudatosan néznek ki. Az ördög így is akarja őket tartani.
Most visszamegyünk a Kolosse 2:15-re: Lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat.

Vagyis a Sátán királyságát a magasságban. Isten legyőzte őket, megfosztotta őket minden fegyverüktől. Minden kereszténynek tudnia kell, hogy Sátánt megfosztották fegyvereitől. Mi kaptuk meg a fegyvereket, a Sátán elveszítette azokat. Olyan ellenséggel küzdünk, amelynek csak egy fegyvere maradt. Vajon ez mi? A megtévesztés, a hitetés, ő ennek a nagymestere. Hogyan fosztotta meg Isten a Sátánt a fegyvereitől? Úgy, hogy elvette tőle a jogot, hogy minket bűntudatban tartson. Addig, amíg ezt meg tudja tenni, még van hatalma rajtunk. Azt fogjuk látni a tanulmány végén, hogy ő a testvérek vádlója, a legfőbb ellensége a testvéri kapcsolatunknak. Bűntudatban akarja tartani őket.
Az egész csata a megigazulás és a bűntudat körül van. A bűnünket Isten elvette és bizonyosnak kell lenni igazságunkban a Krisztus által a kereszten. Ezért teljes bizalommal járhatunk a csatába az ellenség ellen. Miután ezt mondtuk, szeretnék visszatérni az interkontinentális rakétarendszer képéhez.
Három fő fegyver van, amely elérhetővé vált számunkra ebben a háborúban. Nem azt mondom, hogy csak ezek az egyedüli fegyverek, de úgy gondolom, hogy elsősorban ezek fontosak és azt mondanám, hogy jegyezzük meg őket:

1. - Isten Igéje,
2. - Jézus neve,
3. - Jézus vére.