2014. május 26., hétfő

Reinhard Bonnke - A szenvedély ereje 3.

A SZERETET KIFEJEZÉSE JÉZUS ARCÁN

Jézus többet beszélt a pokolról, mint bárki más, és valójában majdnem mindent Ő mondott el róla, ami a Bibliában a pokolról található. Az egyik dolog, amire leginkább vágytam volna az, hogy halljam, hogyan beszélt Jézus a pokolról. Hogyan mondta: "Jaj nektek..." még a farizeusoknak is? Milyen lehetett a hanglejtése, a tekintete, gyötrődő mozdulatai teremtményei miatt. Egy színész se tudná utánozni, mert ezek a kifejezések isteni szívből fakadtak, amely túl mély ahhoz, hogy lehatoljunk benne: a mi hangunk csak akkor telhet meg az Ő figyelmeztetéseinek a szánalmával, ha az Ő szeretete kitöltetik a szívünkbe.

A SZERETET SÜRGETÉSE

Ha nem a szeretet indította Isten Fiát arra, hogy eljöjjön közénk, akkor mi? Olvassuk el ezeket az ismerős szavakat az Igéből: "aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett" (Zsid. 12:2.). Jézus feláldozta az örömét. A kereszt után Jézus csak visszakapta azt, ami már az Övé volt. Ő a háromszor áldott Isten, elcserélte koronáját a keresztre.
A János 13:1-ben is azt olvassuk, hogy eljött az ideje annak, hogy Jézus "kimenjen a világból". Ő viszont, mielőtt távozott, fogott egy törülközőt, megmosta a tanítványok lábát, és megengedte Júdásnak, hogy elmenjen elárulni Őt. Végigment a Kálváriára vezető úton, és Ő lett a váltságdíj az ördög minden foglyáért. Ennek az okát János így magyarázta: "Mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket." Jézus nem ment vissza az Atyához az utolsó pillanatban.