A szomorú következmények
Sajnos, egy átlagos katolikusnak azt tanítják, hogy az egyház kiváltságos rétegétől várja azt a vezetést és irányítást, amelyet a Szent Szellem akar minden hívőnek közvetlenül megadni. Azt állítani, hogy a Szent Szellem tud szólni az egyénhez a Biblián keresztül, Róma számára egyenlő a kiátkozással. Kari Keating, vezető katolikus apologéta a következőket írja:
"Egy katolikus hívő azért hisz az inspirációban, mert - hogy nyersen fogalmazzak - az egyház ezt az utasítást adja neki. Ennek az egyháznak pedig megvan az a tekintélye, hogy értelmezze az ihletett szövegeket. A fundamentalisták nem rendelkeznek ezzel a tekintéllyel, csak önmaguk értelmezik a szövegrészeket."
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a „fundamentalisták” a Szent Szellem vezetésére néznek. A katolicizmus sem vonja kétségbe a Szent Szellem vezetését, viszont azt állítja, hogy csak egy kiváltságos réteget képes a Szent Szellem úgy vezetni, hogy azok képesek legyenek a Biblia értelmezésére. A Biblia azonban azt mondja, hogy aki Jézus Krisztus valóságos követője, abban a Szent Szellem benne lakik, felruházza erővel, és vezeti. Enélkül egyébként nem is lehet valaki igazi keresztény:
Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé... Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai... Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk...
(Róma 8. rész 9., 14 és 16. vers).
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által Isten dolgait: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is... az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Szelleme.
Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít... (I.Korintus 2,10-13).
Egy buzgó katolikus - miután meggyőzték arról, hogy saját maga úgysem képes megérteni a Bibliát - teljesen kiszolgáltatott marad egyházának, és nem tehet mást, minthogy elhiszi, amit az tanít. A katolikus katekizmus (Convert’s Catechism of Catholic Doctrine) kijelenti:
"Isten beszédéről mindent [csakis] a katolikus egyházon keresztül lehet megtudni. Amikor pedig valaki engedelmeskedik ennek az isteni tekintélynek [amely az egyháznak adatott], akkor kész arra, hogy elfogadja az isteni egyháznak a hitről, erkölcsről és a kegyelemről való bármely tanítását."
Újra előttünk van a mindenkori alapelv: „Az ajtóban még gondolkodhatsz, de bent hidd el, bármit is mond az egyház, a guru vagy a próféta”. Ez az elv azonban igazán csak azoknak nyeri el a tetszését, akik azt hiszik, hogy ha egy tévedhetetlen tekintélynek rendelik alá értelmüket, elzárkózhatnak Isten előtt az erkölcsi felelősségvállalás elől. Mások azért félnek önmaguk is gondolkodni, mert ezáltal kirekesztődnének az egyházból, és akkor „nem lenne üdvösségük”. így aztán Isten beszédét, amely mindenkihez egyénileg képes szólni, egyházuk tartja távol a katolikus hívektől.
Az előzőekben bizonyított történelmi tények alapján nyilvánvaló, hogy az újszövetségi kánon - csakúgy, mint az ószövetségi -, a hívők által ismert és elfogadott volt. Újabb bizonyíték erre Péter bizonyságtétele:
...amiképpen a mi szeretett atyánkfia, Pál is írt néktek a neki adott bölcsesség szerint; szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére (2Péter 3,15-16).
Péter itt elismeri, hogy Pál írása a Szentírás része. Az akkori hívők is mind ugyanezt tették. Az „egyéb írások” akkorra már felölelték volna az Újszövetség legnagyobb részét. Sőt, ezek a könyvek már olyannyira hozzáférhetők és jól ismertek voltak - i. sz. kb. 66-ban -, hogy Péter még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy megnevezze azokat. A keresztények tudták, hogy mely írásokat ihlette Isten, úgy, ahogy egy bennszülött is tudja, hogy az evangélium üzenete igaz; a Szent Szellem meggyőző ereje által.