Jézus
ezután elment, felment az Atyához. Este már úgy jelent meg a tanítványoknak,
hogy meg is érinthették. A mennybe való felmenetel szintén egy nagyon nagy
jelenet volt, sok rész szól erről az ÓSZ-ben. Ez volt Jézus nagy bevonulása a
mennybe, egy diadalmenet. Amikor legutoljára a mennyben volt, éppen a nagy
küldetés előtt volt, megalázta magát a testté lételével is. Amikor ezután ismét
felment a mennybe, mint egy győztes érkezett meg, mint ''a Világ Megmentője''.
(Bár az is lehet, hogy a diadalmenet, a "Bevonulás" - a "józsefi
körbehordozás" - nem közvetlenül a feltámadás napján történt, akkor csak
bemutatta a vérét az Atyának. A megdícsőítés csak 40-50 nappal később is
lehetett, hiszen a Szent szellem csak akkor jött el. És a Szent Szellemről úgy
ír az Ige, hogy "azért nem jött még el, mert Jézus még nem dícsőítettett
meg".)
Zsolt.118,17-26: Nem halok meg,
hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Keményen megostorozott engem az Úr, de
nem adott át a halálnak. Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, hogy
bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! Ez az Úr kapuja, igazak mennek be azon. Magasztallak
téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! A kő, amelyet az építők
elvetettek, szegletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink
előtt! Ez az a nap, melyet az Úr
rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen! (Konkrétan a
bevonulás napja.) Ó, Uram, segíts most, ó Uram, adj most jó
előmenetelt! Áldott, aki jön az Úr nevében, áldunk titeket, akik az Úr házából
valók vagytok!
Erről a bevonulásról szól a 24.
zsoltár is.
Zsolt.24,3-10:
Ki megy fel az Úr hegyére? És ki áll meg szent helyén? Az ártatlan kezű és
tiszta szívű, aki nem emeli fel lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg
csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az üdvösség Istenétől. Ilyen
az Őt keresők nemzetsége, a Jákob nemzetsége, akik a Te arcodat keresik. Szela.
Ti
kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örök ajtók, hadd
vonuljon be a dicsőség királya. Ki ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas
Úr, az erős, hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek
fel ti örök ajtók, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség
királya? A Seregek Ura, Ő a dicsőség királya. Szela.
Dávid
éppen azon elmélkedett, hogy ki mehet be az Úr jelenlétébe, és elmélkedése
imádásba ment át (szela = imádás). Amikor imádta az Urat, kapott egy
kijelentést arról, hogy Jézus bement az Atya jelenlétébe, ez volt a
"Bevonulás". A kapuk, örökkévaló ajtók azok, melyekről a 118. zsoltár
is ír, mint igazság kapuiról. Vannak tehát az Atya előtt örökkévaló ajtók és
kapuk, melyek az igazság kapui, melyeken semmi gonosz, hamis, bűnös nem mehet
be az Atya jelenlétébe. Talán ezek akadályozták meg azt, hogy az emberek
szellemei az ÓSZ idejében az Atya jelenlétébe jussanak. De Jézus előtt
kinyíltak ezek az ajtók. Jézusról úgy ír ez a zsoltár, mint erős, hadakozó
Úrról, aki a dicsőség királya. Ilyen lett a feltámadás után.
A 68. zsoltár is leírja ezt a
bevonulást:
19-26:
Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben,
még pártütőkben is, hogy Istennek lakása legyen. Áldott legyen az Úr! Napról
napra hordja a terheinket a mi szabadításunk Istene! Szela. Ez a mi Istenünk a
szabadítás Istene, és az Úr Isten az, akinél vannak a szabadulások (kijáratok)
a halálból. Csak Isten ronthatja meg ellenségeinek fejét, a bűneiben járó
üstökös koponyáját. Azt mondta az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger
mélységeiből is felhozlak, hogy lábadat vörösre fessed a vérben, és ebeid
nyelve az ellenségből lakmározzon. Látták a te bevonulásodat, ó Isten! Az én
Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.Elől mentek a az éneklők, utána a
húrpengetők, középen a dobolólányok.
Jézus felment a magasságba, vezette
az Ábrahám kebelében levő igazak szellemeit. Amíg Jézus nem ment még fel, addig
az igazak szellemei sem mehettek még fel. Sokan feltámadtak, de a többiek (akik
nem támadtak fel) szellemeivel, árnyaival együtt a földön maradtak, majd miután
Jézus beszélt Mária Magdalénával, Jézussal együtt felmentek a mennybe. Ők
voltak a foglyok (korábban a Seol fogjai Hós. 13,14), akiket Jézus
felvitt.
Két vsz. szól csak magáról a
bevonulásról, de ennek a két vsz.-nak a hangulata sejteti, hogy milyen volt ez
a bevonulás. Ahogy az előképek is mutatják, Jézus a börtönből a világ második
legmagasabb személye lett, az Atya jobbjára ült, uralkodik örökké.
Jézus felmagasztaltatott. Övé lett
minden hatalom mennyen és földön (Mt.28,18), valamint a pokol és a halál
kulcsai (hatalma) is nála vannak (Jel.1,18), tehát minden szinten Ő lett a
legfőbb Úr, az Ő nevére meg kell hajolnia minden térdnek a világmindenségben.
Az angyalok önként megteszik ezt, a démonok és gonosz angyalok kényszerből,
egyedül az emberek felé van még türelem, hogy jöjjenek rá, hogy Jézus az Úr, és
engedelmeskedjenek neki önként, szabad akaratból.
Jézus az ÓSZ idején a Seregek Ura,
Isten seregeinek fejedelme volt. A megváltás után Isten felmagasztalta Őt, most
sokkal magasabb pozícióban van, az Urak Ura és a Királyok Királya lett, és
uralmának soha nem lesz vége.
Jézus Krisztus a halál által
megsemmisítette azt, akinek hatalma van a halálon, azaz az ördögöt (Zsidó
2,14). A Sátán hatalma ezennel megsemmisült azoknak az embereknek az életén,
akik Jézus áldozatát, hatalmát elfogadják. Nem véletlen ez a diadal-kiáltás:
Halál,
hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?! (1.Kor.15,55)
Jézus helyettünk ment le a Seolba,
ha Ő nem tette volna meg, akkor minden embernek a bűnei miatt oda kellene
mennie. Így azonban van egy megoldás, amivel elkerülhetjük azt, hogy oda
jussunk: el kell fogadni Jézus Krisztus engesztelő és helyettesítő áldozatát,
halálát és feltámadását.
Zsolt.71,20-23: Te, aki sok
bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, ismét megelevenítesz és a föld
mélységeiből ismét felhozol minket. Megsokasítod az én nagyságomat, hozzám
fordulsz és megvígasztalsz engem. Én is tisztellek téged lanttal a te
hűségedért, én Istenem. Éneklek neked hárfával, ó Izrael Szentje! Ujjonganak
ajkaim, hogy énekelhetek neked, és lelkem is, melyet megváltottál!
