A. 1 Móz 1:1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
1. A mennyek (többesszám) és a föld eredeti teremtése
2. Bizonyos héber szavak az 1 Mózes 1-ben többesszámú formában állnak: „Isten”, „mennyek”, "vizek”, „élet”
B. Jób 38:4–8. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;
—A menny lakói (angyalok, stb.) már a föld teremtése előtt léteztek (vesd össze: Neh. 9:6).
C. 1 Móz 1:2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Szelleme lebeg vala a vizek felett.
—Meghatározatlan időszak az 1 Móz 1:1 és az 1 Móz 1:2 között. Attól kezdve lett a föld „kietlen” és „puszta” (Héberül tohu és bohu).
III. A tohu és bohu szavak egyéb használata a Bibliában:
A. Tohu és bohu együtt:
1. Ézs 34:11. És örökségül bírja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.
—a pusztaság mérőkötele és a semmiség kövei („Idumea” = „Edom”)
2. Jer. 4:23. Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
—Nézek a földre, és íme kietlen és puszta.
3. Mindhárom igeszakasz, ahol a két szó együtt jelenik meg, a sivárság és elnéptelenedés kísérteties képét érzékelteti, amely a szörnyű gonoszságra adott isteni büntetés következménye.
B. Tohu önmagában:
1. 5 Móz. 32:10. Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;
—Zordon, sivatag vadon
2. Jób 6:18. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
—Felmennek a sivatagba (a semmibe), és elvesznek
3. Jób 12:24. Elveszi eszüket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.
Zsolt. 107:40. Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
—úttalan puszta
4. Ézs 24:10. Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
—Az álnokság (bomlás, zűrzavar) városa rommá lőn
5. Ézs 40:23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja
6. Ézs 41:29. Ímé, mindnyájan semmik õk, semmiség cselekedetük, szél és hiábavalóság képeik.
—...szél és hiábavalóság képeik
7. Ézs 45:18. Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Õ az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerõsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
—Isten . . . aki akotá a földet és teremté azt . . . nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá. Ez bizonyítja, hogy a föld az 1 Mózes 1:2-ben nem olyan állapotban volt, amilyennek Isten eredetileg megalkotta.
7. Ézs 45:18. Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Õ az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerõsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
—Isten . . . aki akotá a földet és teremté azt . . . nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá. Ez bizonyítja, hogy a föld az 1 Mózes 1:2-ben nem olyan állapotban volt, amilyennek Isten eredetileg megalkotta.
