Philip Yancey és Tim Stafford - Jézus és a betegség

Márk 5,34 „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.”

Jézus gyógyításai megdöntik az általánosan elfogadott vélekedést azzal kapcsolatban, hogy miként tekint Isten a betegekre. Jézus korában a farizeusok szigorúan azt tanították, hogy minden szenvedés a bűn következménye. Más szóval, ha valaki beteg, akkor bizonyára rászolgált. A szellemileg zavart vagy démonoktól megszállott emberekre azonnal rásütötték a bélyeget, hogy Isten megátkozta őket. Isten büntető kezét látták a természeti katasztrófákban, a születési rendellenességekben, valamint az olyan tartós betegségekben, mint a vakság vagy a bénulás. Az Ószövetség törvényei alapján tisztátalannak nyilvánítottak mindenkit, aki leprában vagy más hasonló betegségben szenvedett, és kizárták őket az istentiszteleti életből. Jézus határozottan fellép az efféle tanításokkal szemben. Ebben a fejezetben meggyógyít egy démonoktól megszállott embert, megérint és meggyógyít egy „tisztátalan” asszonyt, valamint feltámaszt egy halott gyermeket (jóllehet a holttest puszta érintése is „tisztátalannak” minősült).

Szemben az árral

Jézus számos alkalommal cáfolja a bűnről és a szenvedésről szóló hagyományos tanítást. Tagadja, hogy a vakon született ember a saját vagy a szülei vétke miatt lett vak, és elutasítja az általános felfogást, mely szerint a tragédiák elszenvedői megérdemelik a sorsukat (lásd Lukács 13 és János 9).

Jézus ahogy a bűnösökkel és a szükségben szenvedőkkel bánik, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együtt érzéssel fordul feléjük. Gyógyításai egyben „jelek”, amelyek arra utalnak, hogy az eljövendő világban minden betegség, sőt maga a halál is megsemmisül.