Végül a művezető odament hozzá és azt mondta: „Fiú, olyan jól kezdtél, de aztán nagyon visszaestél. Ha nem tudod a teljesítményedet fokozni, el kell, hogy bocsássunk.” „Nem értem”, válaszolta a fiatalember, „ugyanolyan keményen dolgozom, sőt még keményebben, mint az első napokban. Fogalmam sincs, hogyan csökkenhetett a teljesítményem.”
„Milyen gyakran élezed a fejszédet?” - tette fel a kérdést a művezető. „Egyszer sem”, felelte a fiú, „mert túl elfoglalt vagyok”.
Tudod, barátom, élesnek maradni nem történik automatikusan. Ahhoz, hogy „éles maradj”, tudatosan kell tenned érte. Milyen gyakran töltesz időt a félrevonulással, az igatanulmányozással, az imádkozással, hogy élesen tartsd magadat? Ha azt válaszolod, hogy túlságosan elfoglalt vagy az ilyen dolgokhoz, akkor a fejszéd élezésének elmaradásával hosszú távon nagy árat fizetsz. Ha viszont időt töltesz azzal, hogy élezd magadat, akkor egyre rövidebb idő alatt és egyre kevesebb energiabefektetéssel egyre hatékonyabb és gyümölcstermőbb leszel. Szóval az élezés egy igen jól megtérülő befektetés.
Daniel Kolenda vagyok, és arra bátorítlak, hogy ÉLJ, mielőtt meghalsz!
