Hogyan lehetett ez? A tanítványok csak találgathatták, ahogy beleremegtek még a gondolatába is, hogy a Mester elhagyja őket. Jézus megadta nekik a kulcsot, amikor azt mondta: “És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” (János 14.16.) Azt mondta nekik: Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” MÁS SZÓVAL JÉZUS AZT MONDTA “NEM LESZ FÉLBESZAKÍTVA ISTEN CSODÁLATOS MUNKÁJA EZEN A FÖLDÖN!” Jézus szavai megrázták őket, de nem fogták fel a realitását, annak, amit mondott. Nem tudták azt elképzelni sem, hogy az Akit láttak a szemeikkel és megérintettek a kezeikkel, az fel fog emelkedni a Mennybe és többé nem lehetnek vele testben. Jaj, nekem! Egész életüket köré építették! Amikor az a galileai férfi odalépett hozzájuk és felszólította őket: “Kövessetek Engem!” ebben a két kis szóban megérezték az idő és az örökkévalóság mércéjét és érzékelték Isten erejét, amint odahúzta őket Magához. “ Kövessetek Engem!” Mondta Jézus és azok az erős emberek otthagyták a szakmájukat, feladtak mindent és egy teljesen idegen embert követtek, egy olyan embert, akit sohasem láttak azelőtt! De most az mondta nekik: “ El kell mennem!”
El tudod képzelni milyen gondolatok futottak át az agyukon, a félelmeket, amik szétszakították a szívüket? Mi van akkor, ha Jézus testben három évet eltölt a házadban és hirtelen figyelmeztetés nélkül azt mondja neked, “El kell mennem örökre?“ Hogyan éreznéd magad? Elhagyatottnak és szánalmasnak? Nos, pont így éreztek a tanítványok is! Nincsenek olyan helyzetek, amikor annyira felkavartnak érezzük magunkat mindannyian, hogy ha csak látnánk Krisztus testben, beszélhetnénk Vele szemtől szembe, hallanánk egy szót a Mester ajkáról, akkor tudnánk hogyan oldjuk meg azokat a problémákat, amik legyőzhetetlennek tűnnek? Úgy érezzük szükségünk van Jézus fizikai jelenlétére az oldalunkon!
Fordította: Nagy Andrea
