Miután mindezeket a kérdéseket - lehetőleg írásban - föltettük, most válaszolni kell rájuk, mégpedig minél többre. Itt azután felhasználhatjuk a rendelkezésünkre álló segédkönyveket: szótárakat, lexikonokat, szókönyveket (konkordanciákat), kommentárokat, atlaszokat, evangéliumi szinopszisokat (párhuzamos helyek összeállítása) stb. (Ajánlom e tekintetben a Biblia-felfedező programot, mindezeket tartalmazza, így egy programot kell csak használni. Mobilon is. http://www.mobilbiblia.hu/ - a szerkesztő)
Természetesen felhasználhatunk „világi” lexikonokat (enciklopédiákat, szómagyarázatos lexikonokat, értelmező szótárakat stb.) is, hogy pontosan megértsük a szövegben található szavakat, azok általános jelentését a mindennapi beszédben, és azt, hogy miben térnek el a rokonértelmű szavaktól. A szótárak a jelentések egész sorát adják, amelyek közül természetesen azokat kell kiválasztanunk, amelyek a bibliai értelmezéshez legközelebb állnak.
Ha igazán komolyan akarjuk a szöveget tanulmányozni, elengedhetetlen egy bibliai szókönyv. Aki még bátrabb, az megtanulhat görögül olvasni (a görög ábécé néhány óra alatt elsajátítható). Egy kis türelemmel és gyakorlattal megtalálhatjuk az olvasott és tanulmányozott kifejezés görög eredetijét. Így azután módunkban áll felhasználni a görög-magyar szótárt, és a bibliai szerző által használt szónak teljesebb, átfogóbb jelentéséhez jutunk (ezt szintén tudja a Biblia-felfedező programja).
Ha igazán komolyan akarjuk a szöveget tanulmányozni, elengedhetetlen egy bibliai szókönyv. Aki még bátrabb, az megtanulhat görögül olvasni (a görög ábécé néhány óra alatt elsajátítható). Egy kis türelemmel és gyakorlattal megtalálhatjuk az olvasott és tanulmányozott kifejezés görög eredetijét. Így azután módunkban áll felhasználni a görög-magyar szótárt, és a bibliai szerző által használt szónak teljesebb, átfogóbb jelentéséhez jutunk (ezt szintén tudja a Biblia-felfedező programja).
A konkordancia (bibliai szókönyv) ugyancsak hozzásegít, hogy egy-egy szó jelentését a bibliai összefüggésekből pontosabban megértsük. A „miért” kérdésre a figyelmes olvasó meg fogja találni a választ az összefüggésekben, talán a megelőző vagy a következő fejezetben. Ami például az I.Korintus 1,1-2-vel kapcsolatos kérdéseket illeti, a levél olvasásánál látjuk, hogy Pál apostol a korintusiakat nem nevezi barátainak, sem nem hivatkozik a mesternek a tanítványai fölötti tekintélyére, s nem is támaszkodik a korintusiak iránta tanúsított szeretetére, hanem arra, hogy ő Jézus Krisztus elhívott apostola, küldötte. Ez tekintélyének szilárd alapja. Hangsúlyozza, hogy ő Isten akaratából lett elhívott apostollá, és ezzel egyfelől rámutat, hogy a korintusiakhoz való kapcsolatát nem személyes becsvágy motiválja, másfelől viszont teljesen független az emberektől. Szolgálatát nem a korintusi gyülekezetnek köszönheti, és cselekedeteiért nem is nekik tartozik felelősséggel. Az „Isten gyülekezete” kifejezés azt is mutatja, hogy a korintusi gyülekezetet nem tekinti saját művének. Isten műve és tulajdona az. Ezért mind az apostol, mind a gyülekezet együttesen Istentől függ, s ugyanakkor kölcsönös függetlenségben és szabadságban élnek.
A harmadik kérdéscsoportra („Mit tartalmaz a fejezet?”) idővel úgy találjuk meg a válaszokat, ahogy egyre jobban megismerkedünk a Biblia nyelvével és gondolatmenetével.
Hogy a gondolkodási munkánk eredményét el ne veszítsük, szükséges, hogy amit újonnan fölfedeztünk, kapcsoljuk eddigi ismereteinkhez. A legfontosabb fölfedezéseinket foglaljuk össze néhány mondatban, vagy pedig állítsunk össze egy listát az igeszakaszban található igazságokról, miközben különbséget teszünk a biztos tények, a valószínűségek és hipotézisek (feltételezések) között.
Itt tehetjük fel a kérdést magunknak: miért van ez az igeszakasz a Bibliában, és miért pont itt? Miért a korintusiakat inti így az apostol, és miért nem például a rómaiakat? Milyen szándékkal fordul Isten mindezekkel az igazságokkal minden idők keresztényeihez?
