Tudod, miért tart a kegyelem távol minket az aggodalmaskodástól? Mert az aggodalmaskodás a múlthoz köt, míg a kegyelem (ki nem érdemelt jóindulat) a jelennel és jövővel foglalkozik.
Az esetek nagy részében olyan dolgok miatt aggodalmaskodunk, amelyek a múltban már megtörténtek velünk. Amelyeken már nem tudunk változtatni. Aggódunk a hibáink, vétkeink miatt, amelyekről azt hisszük, hogy a mostani problémáinkat okozták, és tönkretették a jövőnket, jövőbeli esélyeinket.
Eszünkbe jutnak azok az őrültségek, ostobaságok, amiket kimondtunk, megtettünk, és azt gondoljuk „Bárcsak ne mondtam volna; bárcsak ne tettem volna meg”. Ez az a pont ahol belép a kegyelem. Meg kell tanulnunk bízni Isten kegyelmében, visszalépni, és kijavítani a múltban elkövetett hibákat, megváltoztatva ezzel jövőnket.
Isten azt mondja, hegyekben áll Nála a kegyelem, és erre mit teszünk? Csak dolgozunk, küszködünk, agyalunk és érveket sorakoztatunk fel. Mindezt azért, mert nem tudjuk, mit kezdjünk a múltunkkal, feszültek vagyunk a jelen miatt, félünk a jövőtől. Ahelyett, hogy abban hinnénk, hogy mire eljön a holnap, megkapjuk a választ, amit várunk, aggodalmaskodunk, érvelünk, próbáljuk kitalálni, mit csináljunk most, hogy helyrehozzuk a múlt hibáit és megmentsük a jövőt.
Ahelyett, hogy a tegnap és holnap miatt aggódnánk, inkább csendesedjünk el ma, bízzunk Istenben, hogy gondot visel múltunkra, jelenünkre, jövőnkre.
Fordította: Berényi Irén
