2015. december 16., szerda

Alfred Kuen - Bibliatanulmányozás gyakorlatban (részlet) 4.

Alkalmazás

Mit jelent ez az igeszakasz számomra, számunkra, mai emberek számá­ra? Ha nem látunk neki annak, hogy a szövegben fölfedezéseket tegyünk, akkor az a veszély fenyeget, hogy többé-kevésbé misztikus álmodozásokba merülünk. A megértés lépése nélkül fennáll az a másik veszély, hogy a jelenre való alkalmazás elveszíti kapcsolatát a Bib­liával, és csak úgy lóg a levegőben. Pedig alkalmazás nélkül tanulmá­nyunk gyümölcstelen marad, mert csak ismereteket halmozunk fel, amelyek egykor majd vádolni fognak bennünket (Lk 12,47).

Ezért föl kell tennem magamnak egy egész sor személyes kérdést: Mit tanít ez az igeszakasz nekem Istenről, Jézus Krisztusról és a Szent Szellemről? Mit tanít önmagamról és környezetemről? Miben kell megváltoznom? Hogyan alkalmazhatom a magam életére azt az alap­elvet, amely ebben az igeszakaszban kiábrázolódik? Miben kell tehát mások iránti magatar­tásomon változtatnom?

Vegyük most a fenti példát: Pál apostol volt, azaz küldött. Nem küld-e engem is Isten, hogy másokon segítsek, és felszabadító üzenetet tolmácsoljak nekik? „Uram mutasd meg, hogy ma kihez küldesz engem!” Pál tudta, hogy ő Isten akarata által rendelt apostol. Én is olyan bizonyosan tudom, mint Pál,  hogy azon a helyen vagyok, ahol Isten engem látni akar? Vajon az én „elhívatásom” is Isten akaratában nyugszik, vagy pedig a saját elképzeléseimben és gondolataimban?
Elmondhatom-e Pállal: „És Szósztenész, a testvér”? Vannak-e munka­társaim az Úrért végzett munkában, vagy magányos vagyok? Milyen helyet engedek át azoknak, akik együtt munkálkodnak velem? Nem kellene-e valamelyik testvért bevonni a munkámba?

Végiggondolhatjuk mindazt, amit a Bibliaolvasó Szövetség ajánl: „Fon­toljuk meg mindazt, amit Istenről, Jézus Krisztusról vagy a Szent Szellemről tanulhatunk. Keressük meg, mi az, ami fontos lett a szá­munkra, és írjuk be jegyzetfüzetünkbe: egy bibliai verset, ígéretet, jó vagy rossz példát, parancsot, intést vagy bármi mást, amit el kell intéznünk, vagy rendbe kell hoznunk.”

Ha hozzászoktunk, hogy ezzel a módszerrel tanulmányozzuk a Bibliát, akkor már nem lesz nehéz ezeket az alapelveket alkalmaznunk a személyes bibliaolvasásnál, házi bibliakörben vagy egy igehirdetésre való felkészülésben. Torreyt egy napon megkérte egyik barátja, foglal­ja össze egyetlen szóban, hogyan tanulmányozza a Bibliát. Torrey így felelt: „Gondolkozva!” Az imádság után a gondolkodó erőfeszítés a termékeny bibliatanulmányozás szükséges és elegendő előfeltétele. Az induktív módszer érdeme, hogy ezt az erőbevetést tervszerűen lehet rendezni, s úgy irányítani, hogy ez még gyümölcsözőbb legyen.