2015. december 8., kedd

David Yonggi Cho - Dániel könyve 5.

A király parancsa (2,1-13)

"És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lett az ő szelleme, és álma félbeszakadt.
2 És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bûbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az õ álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.
3 És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a szellemem megtudni az álmot.
4 És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.
5 Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek.
6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tõlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem."

Dániel könyvének második fejezete Nabukodonozor elfeledett álmával foglalkozik. A király álmot látott, mely a világtörténelem eljövendő eseményeit vázolja fel. Isten ezt az álmot 2600 évvel ezelőtt adta Nabukodonozornak, hogy nagy vonalakban megmutassa a vi­lágtörténelem menetét attól a kortól kezdve Jézus visszajöveteléig.

Bár a király rettenthetetlen, hősies temperamentumú ember volt, nem tudott aludni, olyan félelmetes és megdöb­bentő volt az álom. Ezért aztán meg akarta tudni annak megfejtését is.

A Szentírás tanúsága szerint Nabukodonozor bizo­nyára bölcs király volt, mert mikor összegyűjtötte palotájá­nak varázslóit és mágusait, hogy fejtsék meg neki az ál­mot, nem mondta meg nekik az álmot magát. Tudta, hogy mikor az emberek meghallják egy másik személy álmát, általában tudnak valamiféle lehetséges magyarázattal szolgálni. Hogyan okozhatna hát ez gondot Babilon va­rázslóinak és mágusainak, akik az efféle magyarázatokra voltak speciálisan kiképezve?

"Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az õ szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.
8 Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak idõt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam.
9 Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, [csak] egy ítélet lehet felõletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idõ múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.
10 Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot.
11 Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király elõtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.
12 E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.
13 És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az õ társait, hogy megölettessenek."


Mikor a király azt követelte, hogy a magyarázatot az álom meghallgatása nélkül adják meg, a varázslók tilta­koztak. De a király hajthatatlan volt és ragaszkodott hoz­zá, hogy a magyarázatot és az álmot együtt produkálják. Csak így látta biztosítva, hogy a magyarázat korrekt lesz. Szorult helyzetükben a varázslók a felelősséget egy megtévesztő húzással az istenekre akarták átcsúsztatni. Ez a királyt annyira feldühitette, hogy elrendelte Babilon minden bölcsének kivégzését és házaik lerombolását. A királyi testőrség parancsnoka elindult katonáival, hogy a parancsot végrehajtsa, és a helyzet igen komollyá vált.