Alfred Kuen - Bibliatanulmányozás gyakorlatban (részlet) 2.

Megértés

A fölfedezés és alkalmazás között elengedhetetlen közbülső lépés a magyarázat. A magyarázat felhasználja az összegyűjtött tényeket, és lehetővé teszi, hogy az alkalmazás a szöveg korrekt és alapos megérté­sére legyen alapozva.
Mielőtt megkérdeznénk magunktól, mit jelent ez az igeszakasz szá­munkra, először meg kell bizonyosodnunk eredeti jelentéséről és általános értelméről, és tudakozódnunk kell, mi lehetett a szerző eredeti szándéka, és hogyan érthették a közvetlen címzettek. Mielőtt föltenném magamnak a kérdést, vajon én magam is Krisztusban megszentelt vagyok-e, és mit jelent számomra, hogy szent vagyok, meg kell tudnom, mit akart ezzel mondani az apostol, és hogyan értelmezték a korintusiak ezt a fogalmat? Mert ha ezt nem teszem, az a veszély áll fenn, hogy a szentségről és a megszenteltetésről való saját elképzeléseimet teszem a bibliai gondolatok helyébe. Ezáltal nem tárgyilagos módon és egyoldalúan gondolkodnék el a Biblia kijelenté­seiről, noha azt hinném, hogy az Igére támaszkodom.

Ilyen módon vélik egyes keresztények, hogy igazolni lehet hívők és hitetlenek egységét, amikor az Úr Jézus szavát idézik: „Hogy mindnyá­jan egyek legyenek” (Jn 17,21), vagy pedig a frissen megtért hívő nyugodtan megmaradhat szektájában, hivatkozással Pál szavaira: „Mindenki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben elhivatott” (lKor 7,20). Mások azon az alapon ellenzik a misszionáriusok távoli országokba való útját, hogy a Zsoltárokban meg van írva:  ...orszá­godban lakhatsz (más fordításban: „E földön lakozzál”)” (Zsolt 37,3).

Ezek a hamis magyarázatok elkerülhetők lennének az összefüggések egyszerű elolvasása által. A Biblia magyarázatával egy igen sokoldalú tudomány foglalkozik, a hermeneutika. Szükséges-e vajon különleges tanulmányokat végezni, mielőtt Bibliánkat kinyitnánk? Nos, ahogy egyre jobban megismerke­dünk a különböző bibliai könyvek irodalmi műfajaival, annál több olyan alapelvet fedezünk fel, amelyek lehetővé teszik, hogy a szöveget helyesen értelmezzük.

A következőkben röviden taglalom a megértés három lépését, melye­ket az induktív módszer ajánl:

- a megértéshez szükséges kérdések,
- válaszok ezekre a kérdésekre,
- a fölfedezett ismeretek elsajátítása.

Első lépés: a megértéshez szükséges kérdések

Három csoportba sorolhatók:

1. Mit jelent ez a szó vagy kifejezés? Mielőtt megértenénk az egész mondatot, az egyes szavak eredeti értelmével kell tisztában lennünk, tehát azzal a jelentésével, amely a leírás idejében volt. A fentebb idézett igeszakaszban mit jelentenek például pontosan az „apostol”, a „szent”, „megszentelt” szavak, és az ilyen kifejezések: „Krisztus Jézus­ban megszenteltek”, „elhívott szentek”, „akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják”?

2. Miért írja a szerző ezt? Milyen szándékból? Az olvasók milyen szükségleteivel kíván foglalkozni Milyen esetleges ellenvetésre gon­dol? Miért alkalmazza ezt a bizonyos szót, és nem a másikat, amelyet egy hasonló gondolatmenetű szakaszban használt? Miért választja ezt a hangnemet? Miért nyúl kérdőalakhoz, passzív vagy személytelen kife­jezésmódhoz? Miért használ bizonyos igeidőt?

Alkalmazzuk most ezeket a kérdéseket az lKorintus 1,1-2-re:
Miért hangsúlyozza Pál apostoli mivoltát? Miért mondja, hogy ő Isten akaratából elhívott apostol? Miért beszél „az Isten gyülekezeté”-ről? Miért nevezi annak tagjait „Krisztus Jézusban megszenteltek”-nek? Mi a különbség a „Krisztus Jézusban megszenteltek” és az „elhívott szentek” kifejezése között? Miért teszi hozzá: „Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét bárhol segítségül hívják”?

Nem biztos, hogy mindezekre a kérdésekre feltétlenül megtaláljuk a választ, de fontos, hogy feltegyük ezeket. Ha felfigyeltünk egy problé­mára, akkor a következő bibliatanulmányozások során biztosan megta­láljuk a megoldást. Ezért fontos, hogy a két lépést: a „kérdéseket” és a „válaszokat” különválasszuk, hogy meg ne ijedjünk a kérdések nehéz voltától. Mert ha rájövök, hogy az első három kérdést nem tudom megválaszolni, aligha lesz bátorságom további kérdéseket föltenni.

3. Mit tartalmaz ez az igeszakasz? Arról van szó, hogy megtaláljuk a meg nem nevezett előfeltételeket, amelyekre a szerző támaszkodik; azaz a gondolatok, sejtések és meggondolások összességét, amelyek alapján ír, anélkül, hogy azokat minden alkalommal kifejezetten meg­említené.

Például az előbb említett igeszakaszban mi mindent jelent Pál számára, amikor magát Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostolának nevezi? (Istenbe és Jézus Krisztusba vetett hitét; a személyes Istenbe vetett hitét, akinek célja van szolgájával; az Úr Jézus Krisztusba vetett hitét, aki embereket küld ki szolgálatra.) A szolgálatnak milyen értelme­zését adja Pál, amikor maga mellett megnevezi Szósztenészt is? Vagy amikor így fordul a korintusi keresztényekhez: „a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket Ő elhívott és saját népévé tett” - ezt milyen előfeltételek alapján teszi? Összhangba hozhatók-e ezek az előfeltételek mindazzal, amit a leveléből ezekről a keresztényekről megtudunk? S mivel egyúttal mindazokhoz fordul: „akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét bárhol segítségül hívják”, kérdezzük meg, mit jelentett ez a szerző számára? Elvárta-e, hogy ezt a levelet Korintus mellett más helyeken is felolvassák? Vajon már levelének általános érvénye volt-e a szeme előtt?

Itt sem várhatjuk, hogy valamennyi kérdésre még aznap megtaláljuk a választ, de ha rendszeresen teszünk föl ilyen kérdéseket, ezzel élesítjük igei látásunkat, úgyhogy később a bibliaolvasásunk során fölfigyelünk egy egész sor olyan részletre, amelyeket egyébként nem vettünk volna észre. Ismeretségbe kerülünk a szerzővel, kitaláljuk szándékait és indo­kait, s megragadjuk szellemét, amelyben írásait fogalmazta. így leszünk készek ennek a kérdésnek a megválaszolására: Mit akar nekünk Isten mondani az ihletett írás által?