De mi van akkor Pál szenvedéseivel?
A katolikus apologéták igyekeznek biblikusnak látszani azáltal, hogy a szenvedések általi megtisztulás doktrínáját a Kolossé 1,24-re alapozzák, ahol Pál ezt mondja: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltőm ami híja van Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház.” Ám az, hogy Pál szenvedéseinek semmi köze nincs a bűnökből való megtisztuláshoz, egyértelmű abból a tényből, hogy Krisztus szenvedése már elvégezte azt. Csupán a bűn nélküli áldozat és a vér kiontása járhatott eredménnyel.
Mit értett akkor Pál ezen? A saját vagy bárki más lelkének megtisztulásáért való szenvedés helyett Pál az evangélium másoknak való hirdetéséért szenvedett („a ti érettetek való szenvedéseim”). Pál arra az üldöztetésre utalt, amellyel „mindazok is, akik kegyesen akarnak élni a Jézus Krisztusban, üldöztetni fognak” (2Timóteus 3,12). Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy a világ gyűlölni és üldözni fogja őket (János 15,18-19). Létezik „a kereszt botránya” (Galata 5,11), és Pál szerint nekünk készen kell állnunk a Krisztus keresztjéért való szenvedésekre (Galata 6,12).
Nem arról van szó tehát, hogy Pál Krisztushoz hasonlóan a bűnökért szenvedett, hogy kipótolja az Ő szenvedéseit a kereszten, mivel az teljes volt. A szenvedés, amit Pál kiállt - és minden az Úrhoz hűséges kereszténynek ki kell állnia - azért van, mert Krisztussal azonosul, és krisztusi életet él, amely megítéli a világot és rámutat annak gonoszságára. A világ ezért gyűlöl minket, ahogy Krisztust is gyűlölte. Sőt mi több, Krisztus azt mondta, hogy Pálnak sokat kell szenvednie „az Én nevemért” (Apostolok cselekedetei 9,16). Az Apostolok cselekedetei 5,41 szerint a tanítványok örvendeznek, hogy „méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek.” A szenvedés, amelyen az igaz keresztények keresztülmennek, azok kezeitől származik, akik gyűlölik az Urat és megbotránkoznak a kereszten.
A Filippi 1,29 kijelenti, hogy a keresztényeknek a világ Krisztus iránti gyűlöletéből fakadó szenvedése kegyelem: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nem csak hogy higgyetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette.” A 2Tesszalonika 1,5 Isten országáért való szenvedésről beszél. Az lTimóteus 4,10 azt mondja, hogy „mi azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivel hogy reménységünket vetettük az élő Istenben”. Péter szintén utalt arra a szenvedésre, amely minden olyan keresztényre jön, aki hű marad az Úrhoz (1 Péter 3,14; 4,13 és 16). Ezen kívül még sok más igerész tartalmazza ugyanezt a gondolatot.
Pál a Filippi 3,10-ben kifejezi azt a vágyát, hogy megismerje Krisztust „és az Ő szenvedéseiben való részesülést”, amiről azt mondja, hogy segíti őt a Krisztus halálával és egyéniségével való azonosulásban. Nyilvánvaló, hogy Pál Krisztusért, bűnösök kezétől, itt a földön történő szenvedésekre utalt, nem pedig későbbi, purgatóriumbéli szenvedésekre a bűnöktől való megtisztulásért. A Róma 8,18-ban azt írja Pál, hogy a szenvedések „amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” Ebben nyomát sem találni a purgatórium gondolatának. A jelen világ szenvedéseiből egyenesen Krisztus és Isten dicsőségébe lépünk át.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
