Több olyan dolog is van, ami távol tart minket Isten kegyelmétől. Mint már láthattuk az egyik ilyen tényező a tudatlanság, amikor nem tudunk eleget ahhoz, hogy hívjuk az Urat, kérjük Őt arra, hogy alkalmas időben árassza ránk kegyelmét. A másik tényező a rossz hozzáállás.
A panaszkodás és kegyelem nem férnek meg egymás mellett.
Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy reggeltől estig panaszkodunk, problémázunk valami miatt, ugyanakkor Isten erejét akarjuk aktiválni az életünkben, hogy megoldódjanak a problémáink.
Sokszor azért nem tudunk Isten kegyelmébe belépni, mert nem megfelelő a hozzáállásunk. Nem várhatjuk el Istentől, hogy beavatkozzon egy élethelyzetbe az érdekünkben, ha örökösen morgunk, kicsinyeskedünk, szőrszálhasogatók, féltékenyek és irigyek vagyunk. Honnan tudom? Onnan, hogy valamikor én is ilyen voltam. Kemény leckét kaptam, amiből megtanultam, hogyan is működnek a dolgok.
Akkor sem vehetjük át Isten kegyelmét, ha folyton együttérzést várunk másoktól, vagy magunkat sajnálgatjuk. Isten begyógyítja a sebeinket, ha nem másokat kérünk fel erre.
Sokszor be akarjuk Isten erejét vonzani az életünkbe, hogy megoldja a problémákat, és közben a barátainktól azt várjuk, hogy sajnáljanak minket.
Ha például anyagi problémáink vannak, menjünk be az imakamránkba, és kiáltsunk az Úrhoz: „Ó, Atyám, kérlek, segíts rajtam. Pénzügyi dolgok gyötörnek, nagy szükségem van a segítségedre. Bízom benne, hogy segítesz, Uram, mert Nélküled nincs reményem. Te vagy az egyetlen, aki megmenthet”.
Aztán, amint letelt az imaidő, együtt ebédelünk a kollégákkal, és arra panaszkodunk, milyen alulfizetettek, túlterheltek vagyunk, nem becsülnek meg bennünket, a főnökünk nem értékeli a munkánkat. Azt akarjuk, hogy Isten segítsen, de ugyanakkor azt is elvárjuk, hogy mások sajnáljanak. Nem az a baj, hogy megosztjuk a terheket valakivel, ha megfelelően tesszük, helyes motívumok alapján. De ne az legyen a cél, hogy szánalmat keltsünk másokban.
Isten soha nem vezet minket olyan helyre, ahol nem tud megtartani. Az Ő kegyelme mindig elegendő számunkra – az élet minden területén, bármely területén. Semmi értelme, hogy siránkozzunk, panaszkodjunk, aggodalmaskodjunk, félrevezessünk másokat, állandóan megoldásokat találjunk ki, zűrzavart keltsünk magunk körül, aztán frusztráltnak és elveszettnek érezzük magunkat. Ha ezt tesszük, ez annak a jele, hogy nem hiszünk Isten határtalan kegyelmében.
Ha részesedni akarunk Isten kegyelmében, meg kell tanulnunk, hogy teljesen Tőle függjünk, ne mások együttérzésére és az önsajnálatra építsünk.
Fordította: Berényi Irén
