2014. április 18., péntek

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 6.

AZ EVANGÉLISTA KEZDEMÉNYEZ

Néha valódi ellenségeink vannak, akiket a Sátán küld. Ez démoni ellenállás. Aztán Isten kenete "megtöri az igát”, ez a kenet Isten szolgáinak a védelme. Sokszor rájöttem már, amikor az ellenség kapuin belül harcoltam a csatában, hogy az ördög erői vesznek körül, de azok a gonosz légiók is be vannak kerítve - Isten angyalaival. Tudom, hogy ha ez a kenet felemelkedne, akkor ezek az erők rám vetnék magukat, mint egy farkascsorda, készen arra, hogy egy perc alatt felfaljanak. Az ellenségek, kritikusok mindig jönnek, és elbátortalanítanak, de a felkent ember verhetetlen.

Az ördög ordító oroszlán - olvassuk - , és ez arra az ordító oroszlánra emlékeztet engem, amelyik Sámsont akarta megtámadni. Sámson a Timnátba vezető útján találkozott ezzel a fiatal ragadozóval (Bír. 14:5-6.). Az oroszlán nem ismerte Sámsont, Izrael felkent bíráját. Élete legnagyobb meglepetésében volt része történetesen ez volt az utolsó meglepetés, ami érte. Az oroszlán vicsorgásától általában megrémülnek az emberek, megfordulnak, és futnak. Így könnyű őket elkapni. De amikor Sámson meghallotta az oroszlán morgását, történt valami, amiről az oroszlán nem tudott. "Az Úr Szelleme hatalmasan rá szállt”(Bír. 14:6.).

Amikor az Úr Szelleme rászáll emberekre, új dolgok kezdenek történni. Az emberek elkezdenek ellenállni az ördögnek, és az elfut tőlük. Félénk vagy? A Szellem által bátor leszel. Olyanok vagyunk, mint bárányok a farkasok között, de a bárányok támadnak. Van hatalmunk ahhoz, hogy skorpiókon tapodjunk, és a viharos hullámokon lépkedjünk. A Szellem megtapasztalása után felülemelkedünk minden kétségen és okoskodáson. Amikor Krisztusban élünk, akkor mi parancsolunk, elűzzük a démonokat, és megszabadítunk testet, lelket és szellemet.

Tehát Sámson, akit az oroszlán az áldozatának szánt, nem menekült el. A menekülő áldozat üldözése növeli az oroszlán étvágyát. Ez az ember viszont az oroszlán felé fordult.
A vérengző fenevad egy vérengző emberrel találta szemben magát. Az oroszlán a válla fölött hátramorogva megpróbált elsomfordálni, de már késő volt. Hatalmas kezek emelték fel. Később a tetemébe méhek költöztek. Sámson, a puszta kezével "hasította szét az oroszlánt, mintha csak egy kecskegödölye lett volna".

A gyülekezet nem védelmi céllal jött létre. A pokol kapuit be kell tömi. A legjobb védekezés a támadás. Ahelyett, hogy az ördög rajtaütését várnánk, hogy visszaverhessük, fordítsuk meg a csata irányát, és kezdjünk el behatolni az ördög területére! Jézus nem azért jött el ebbe a világba, hogy megvédje a mennyet, hanem hogy "az ördög munkáit lerontsa", mint hódító katona. Krisztus a csatateret az ördög táborába helyezte át, behatolt a pokolba, könyörtelenül felriasztotta az ellenséget, kézre kerítette, sarokba szorította a Sátánt, nem kegyelmezett, nem irgalmazott neki, a kígyó fejére taposott, és otthagyta legyőzötten, tehetetlenül. A Sátán nem él jól a földön. Jézus halálosan megsebesítette őt. Ezt teszi az evangélizálás a Jézus nevében. Akárhol húzódik is a kígyó nyálkás nyoma, Isten embereinek ott kifent karddal kell üldözniük az ördögöt. Ne hagyj nyugtot az ellenségnek, mert "felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett". Az igazság védelmének legjobb módja az, ha megalkuvás nélkül hirdetjük. Nem arra hívott el minket Isten, hogy mentegetőzzünk azért, amit Ő mondott, hanem arra, hogy hirdessük a szavait. "A Szellem kardja Isten Igéje." Amint Dávid mondta arról a kardról, amivel megölte Góliátot: "Nincs ehhez hasonló" (I. Sám. 21:9 ). Az ördög legyőzéséhez hirdesd az evangéliumot! Kiabálással és zajongással nem ijeszted őt meg. Használd a kardodat!

Egyszer valaki megkérdezett egy evangélistát: "Miért prédikál mindig arról, hogy "újjá kell születnetek"? A válasz így szólt: "Mert újjá kell születnetek." Egy evangélista sem keres témát a prédikációjához. "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem." Az evangélistának nem kell összejönnie más evangélistákkal, hogy megtárgyalják, miről prédikáljanak, mert efelől egy evangélistának sincs semmi kétsége. "Térjetek meg, és higgyétek az evangéliumot!"

Ezt nem kell újra átgondolni, mert nem létezhet jobb üzenet. Az evangélistát hajtja a munkája sürgőssége, ő nem ingadozik Csak az evangélium számít, semmi más a földön - sem a hírnév, sem a pénz, sem a népszerűség; még az ember élete sem.