Dave Hunt - Sola Scriptura? 1.

Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által...
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Zsoltárok 119,9 és 105

És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre, a Krisztus Jézusban való hit által.
2Timóteus 3,15

A tapasztalatok alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a Szent írás, amikor a köznép nyelvén terjedt, sokkal több kárt okozott, mint amennyi hasznot [a tridenti zsinat megállapításának újrafogalmazása]...
Döntöttünk azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket meg kell tennünk - élve főpapi hatalmunkkal - azért, hogy orvosoljuk, illetve elejét vegyük ennek a pestisként terjedő jelenségnek... a hitnek ehhez hasonló beszennyezése rendkívül káros és veszélyes a telkekre nézve.
VII. Piusz pápa 1816-os, Lengyelország érsekéhez intézett pápai körlevelének részlete

Ha börtönbe vetnek... könnyebb lesz az Alpok szikláit elmozdítani, mint engem rávenni arra, hogy bármilyen keveset is eltávolodjak Jézus Krisztus beszédétől.
Ulrich Zwingli, 1522 augusztus 13.2

Az a jól ismert mondás, hogy a hatalom korrupttá teszi az embert, illetve hogy az abszolút hatalom abszolút korrupttá, pontosan annyira igaz a vallás, mint a politika terén. Az abszolutizmus akkor éri el tetőpontját, amikor azt állítja, hogy Isten nevében cselekszik. A II. vatikáni zsinat kijelenti, hogy „az akarati és értelmi engedelmességet különösképp meg kell adni a római püspök hivatalos tanítói tisztének még akkor is, ha nem ex cathedra beszél”. Egy katolikusban fel sem merülhet az, hogy közvetlenül Istennek és az ő Igéjének engedelmeskedjen, ehelyett teljes engedelmességet kell tanúsítania egyháza iránt, amelyik Isten nevében cselekszik, és így az egyén és Isten közé furakszik.

A hatalmi korrupció csúcsa az, amikor a katolicizmus bátran állítja, hogy az egyháztagok nem értik a Bibliát, így azt el kell fogadniuk az egyház szerinti értelmezésben: „kizárólag az egyház eleven tanítóhivatalára van bízva az a feladat, hogy hitelesen magyarázza Isten írott vagy áthagyományozott igéjét”. Ezzel az ediktummal Isten Igéje, az igazság és a szabadság egyetlen letéteményese, alárendeltjévé lett az egyháznak, és a misztérium ködébe burkolózott. Az odaszánt katolikusok így a klérusnak kiszolgáltatottak maradnak, és ez a klérus, ahogy már láttuk, rendkívül korrupt.

Elfogadás vakon

A reformátorok - hogy elejét vegyék a romboló hatású leigázásnak - az embereket arra buzdították, hogy mint legfelsőbb tekintélynek, Isten Igéjének engedelmeskedjenek, és ne az egyháznak vagy az élén álló pápának. A legalapvetőbb kérdés, ami a reformációt lángra lobbantotta (és ami még a mai napig is kulcsfontosságú), az volt, hogy továbbra is vakon kell-e engedelmeskedni a római dogmáknak, még akkor is, ha azok ellentétesek a Bibliával, vagy egyedül Isten Igéjét végső tekintélyként kell alapul venni. A Menno Simon életrajzát megörökítő író leírja, hogy milyen konfliktussal kellett szembenéznie a reformátornak:

"Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor Menno, miután felnyitotta Bibliája kemény fedelét, azt a felfedezést merte tenni, hogy az egyház miséről szóló hagyományos tanításai közül egyet sem talál benne. Ekkor érte el a bensőjében zajló konfliktus a tetőpontját; el kellett döntenie, hogy életében mit tekint legfőbb tekintélynek: az egyházat vagy Isten Igéjét."

A reformátorok úgy döntöttek, hogy az Igét választják, és jelszavuk az lett: Sola Scriptura! A püspökök elutasították ezt az igazságot a tridenti zsinaton, ugyanis nem voltak hajlandóak alávetni magukat a rangban alattuk álló embereknek. Még azt is veszélyesnek tartották, hogy valakinek az otthonában anyanyelven legyen meg a Biblia, ugyanis Róma még a mai napig is azt vallja, hogy kárt okozhat, ha valaki azt szó szerint veszi. Szerintük csak a különleges képzésben részesülő elit értheti meg a Szentírást.

"Aki a Bibliát helyesen akarja interpretálni... annak szellemben vissza kell mennie a távoli évszázadokba... a történelem, régészet és más tudományágak segítségével, pontosan meg kell határoznia a régi kor írójának írásmódját."

A tridenti zsinaton kimondott vélekedés, miszerint egy katolikus hívő számára egyháza, és nem a Biblia, a legfelsőbb tekintély, még ma is életben van. Kizárólag a római főpapi intézetben képzett, „teológiai diplomával rendelkező, hat vagy hét nyelven (beleértve az arám, görög és a héber nyelveket...) beszélő tudósok képesek értelmezni a Bibliát. A Biblia tanítására pedig akkor válnak alkalmassá, ha arra a katolikus egyház megadja az engedélyt”. Laikus nem rendelkezhet ezzel a minősítéssel. A II. vatikáni zsinat dokumentumában a következő áll:

"Az egyházi elöljáróknak, „akik az apostoli tanítás letéteményesei”, kötelességük, hogy a rájuk bízott híveket alkalmas módon oktassák a szentkönyveknek, főleg az újszövetségnek és elsősorban az evangéliumoknak helyes használatára. Legyenek tehát a szent szövegek lefordítva és ellátva a szükséges és valóban kielégítő magyarázatokkal, hogy az egyház tagjai biztonságosan és hasznosan foglalkozzanak a szentírással, és szelleme eltöltse szívüket."