Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 3.

AZ ÖSSZES ÜRES EDÉNY MEGTÖLTÉSE

Később fogom hangsúlyozni, hogy mindannyiunknak együtt kell dolgoznunk az egyházban. A gyülekezetek néha talán nem akarnak helyet adni az evangélistáknak. Én azonban tudom, hogy a gyülekezetekkel együtt kell dolgoznom. Ha függetlenül folytatnám, az emberek talán nem látnák mindazt, amiről szó van. Talán azt gondolnák: "Könnyű neki! Senkinek sem felelős! Senkinek sem kell beszámolnia, aki jóváhagyná, vagy helytelenítené a tetteit." Tehát kerestem az együttműködést a gyülekezetekkel.
Ez a dolog egyik része. A másikat is elmagyarázom. Itt egy kulcs Ige, a ki nem fogyó olaj ismerős története (2. Kir. 4:3-6.). Szeretném megvizsgálni ezt. Az Istennel való együttműködés néhány fontos alapelvét fedi fel:

"(Elizeus) monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset. És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták neki az edényeket, monda az ő fiának: hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállt az olaj."

Feleségemmel éveken át egy egyszerű felekezet keretein belül dolgoztunk. Isten megáldott minket, és használta evangélizációs törekvéseinket. Az evangelizációs hadjárataink növekedni kezdtek. Aztán ezen a kulcs Igén keresztül a Szent Szellem megmutatta nekem, mit tegyek. Láttam, hogy az olaj nem csak az asszony saját edényeit, köcsögjeit, fazekait töltötte meg, hanem a szomszédokét is.
Az Úr azt mondta: "Az én terhem nem csak a te házadban levő üres edényekre terjed ki (azaz az én felekezetemre), hanem a szomszédaidéra is. Menj, gyűjtsd össze őket, és töltsd meg az ő edényeiket is!

"Ó" - feleltem -", az én szomszédaim sose adnák ide nekem az üres edényeiket. Azt gondolnák, hogy el akarom lopni őket." Tudtam, hogy a pásztorok haragszanak a többi prédikátorra, akik vonzották az embereket; úgymond "bárányt loptak". Az Úr így felelt: "Építsd ki a bizalom légkörét! Akkor majd kölcsönadják neked az edényeiket, hogy megtöltsd őket.”

Az Úrral való kora reggeli találkozás az egész szemléletemet megváltoztatta. Sőt, irányt változtattam. Teher nehezedett rám azokkal a gyülekezetekkel kapcsolatban, amelyek nem az én felekezetemhez tartoztak.

Az ember viszont sosem válhat önmaga törvényévé, akármilyen is a felépítése, bárhol van, bármit dolgozik. "A szem nem mondhatja a kéznek: "nincs rád szükségem", még kevésbé mondhatja a kéz az egész testnek, hogy egyedül is boldogul. Még az apostolok sem viselkedtek így.

Minden munkásnak szüksége van az egyházra, ahogy a halásznak a Csónakra. Az evangélista nem vitorlázhat el a saját vizeire. Isten a gyülekezetbe helyezte az evangélistákat. Egy evangélista kaphat áldást, és lehet pénzügyileg független, de ez nem jelenti azt, hogy szólót kell énekelnie a gyülekezet támogatása nélkül. Nem rázhat le türelmetlenül minden kezet a válláról, akármennyire ég is azért, hogy a világot megnyerje Istennek.