HELYET KÉSZÍTETT NEKÜNK
Az apostolok feladatukat sokkal többnek látták, mint csak egy különleges szakmának. Ők ugyanazt a munkát végezték, amit Maga az Úr végzett. Nem csak egymás "munkatársai" voltak, hanem Jézusé is (2. Kor. 5:20., 6:1). Jézus társai! Az Atya, Fiú és Szent Szellem mennyei evangelizációs csapatának tagjai. Magának Istennek a munkája a világ megváltása, és az apostolok elhívást kaptak, hogy részt vegyenek benne. Mi is erre kaptunk elhívást. Isten közönséges embereknek készített helyet.
A tanítványok első missziós útjukon féltékenységből megakadályozták, hogy rajtuk kívül bárki más is tegyen valamit, de Jézus megfeddte őket ezért (Lk. 9:49-50.). Még később is azt gondolták a tanítványok, hogy apostoli monopóliumuk van az evangelizálásra. El kellett azonban ismerniük István, Pál és a többiek szolgálatát. Ezek az evangélisták benne voltak az igazi apostoli utódlásban. Furcsa apostol az, aki nem evangélizál. Furcsa apostoli utódlás az, amely nem hajtja végre az evangélium hirdetésének kifejezetten apostoli feladatát.
Szeretném elmondani, hogyan készített helyet az Úr számomra is. Éreztem, hogy a Szent Szellem egy bizonyos város meglátogatására ösztökél. Ott két gyülekezet volt, tehát írtam nekik és az együttműködésüket kértem. Azonnal beleegyező választ kaptam. Aztán hallottam néhány negatív híresztelést, de azokat imában az Úrra hagytam, és továbbra is bíztam abban, hogy mennem kell. Kilenc hónappal később a feleségemmel megérkeztem abba a városba a tervezett evangélizáció kezdete előtti napon. Találkoztunk a szolgálókkal, hogy megbeszéljük velük az előkészületeket.
Ma már tudom, hogy néhány más dolog hasznosabb lett volna, mint ez a megbeszélés. Csak körbe-körbe jártunk, hiába próbáltam a beszélgetést hasznosabb irányokba terelni.
Feleségemmel elkeseredve és szomorúan visszamentünk a szállodánkba, és pihentünk egy kicsit. Bizonyára elaludtam, amint a fejem a párnához ért, mert Isten azonnal egy életszerű álmot adott nekem. Példázat volt. Ugyanzzal a két szolgálóval láttam magam egy sportpályán, akikkel beszéltem, és olyasmit csináltunk, ami eszembe sem jutott volna: távolugrást játszottunk. Az egyik szolgáló próbálta először, futott és ugrott, de nem sikerült neki valami jól. A másik követte és sokkal jobban csinálta. Ekkor jöttem én. Futni kezdtem. Futás közben valami csodálatosat éreztem. Egy láthatatlan kéz nyúlt alám, és felemelt. Kecsesen szálltam a levegőben. Végtagjaim mozogtak, mintha futnék, de a lábam nem érintette a talajt, és óriási sebességgel haladtam. Aztán érintettem a vonalat, ahonnan ugrani kellett, aztán ugrottam. A homokos terület legvégén értem földet. Csodálatos! Olimpiai rekord! Amikor visszanéztem, a másik két férfi messze mögöttem volt. Álmomban nagy örömmel a magasba lendítettem a kezem, és így kiáltottam: "Ó, Istenem, Te helyet készítettél nekem!" Szavaimmal fel is ébresztettem magam.
Ez az álom nagyon megvigasztalt engem a Szent Szellem által, és azóta is bátorságot merítek belőle. Isten helyet készít nekünk. Áldott legyen az ő neve! Amikor elküld minket az ö szolgálatára, ajtókat is nyit előttünk. Mehetünk. Talán merészen kell ugranunk, mint az álmomban, de elvégezhetjük a távolugrást, miközben Isten keze tart minket. Ott fogunk főidet érni, ahol ő akarja. Oda fogunk jutni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
