Az önáltatás gyakran önmegtévesztéssel is párosul. A "megtévesztés”-nek megfelelő görög szó azt jelenti, hogy "kóborlás, eltévedés". Amikor az Újszövetség ezt a szót használja, akkor mindig tévelygésről, rossz véleményről, vallási vagy erkölcsi hiányosságról beszól. Pál Thesszalonikaiakhoz írt 2. levelében utal arra az emberre, aki: "a bűn embere...akinek eljövetele a Sátán által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek, mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetet az ő üdvösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak" (2. Thessz. 2:2, 9-11).
Ha az ember értelmében lévő igazságot hazugság helyettesíti, a hazugság hamis elméletté szilárdul. A megtévesztés annyira szorosan lezárja az elmét, hogy egyetlen fénysugarat sem enged be. Ameddig a rászedett lélek be nem ismeri, hogy hazugság volt, amivel áltatta magát, és akaratát ellene nem szegezi, minden további tanács hiábavaló. A következő példák élesen rávilágítanak azokra a megtévesztésekre, amelyekkel találkoztunk.
Az első becsapás a szerelemre és házasságra vonatkozik. Ismerek egy olyan hölgyet, aki évek óta hiszi, hogy annak az embernek a felesége lesz, aki semmi érdeklődést nem mutatott iránta. Meg van győződve arról, hogy ezt Isten jelentette ki neki, cs hogy a férfi végül meg fogja kérni a kezét. Ezért minden más férfit visszautasított, és az illető figyelmét telefonhívásaival akarta felkelteni. Bár a férfi egy másik városba költözött, a hölgy nem adta fel a reményt, hogy választottja végül bele fog szeretni. A pásztora és sokan a barátai közül is mondták neki, hogy magát csapja be ezzel, de ő ragaszkodik a "hazugsághoz". Ha nem hajlandó elfogadni az igazságot, vénkisasszonyként fog meghalni.
A válás szörnyű tragédiája néha azzal súlyosbodik, hogy megjelenik egy hamis reményhez kapcsolódó önáltatás. Vannak olyan helyzetek, amikor a válás megtörtént, az egyik volt házastárs újra megházasodott, és a másik fél még mindig azt hiszi, hogy korábbi házassága helyre fog állni. Isten nem járul hozzá az újraházasodáshoz ilyen feltételek mellett. A remény hamis.
"Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajon visszamehet-é még a férfi őhozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr." (Jer. 3:1.)
Néhány ember a hatalom tekintetében csapja be önmagát. Szolgáltunk már olyan embereknek, akik valóban azt hitték, hogy ők istenek. Az egyik ember azzal szakította félbe szolgálatomat, hogy azt kiabálta: "Én vagyok Isten!". Természetesen mindenki tudta, hogy becsapja saját magát.
Egy másik ember miután megszabadult démonoktól, velünk együtt örvendezett. Korábban azt gondolta, hogy különleges lelki ereje van ahhoz, hogy egy atombombát felrobbantson.