Vannak olyan áltatások, amelyek azt hitetik el az emberrel, hogy különlegesen fontos személy. Olyan emberekkel is találkoztunk, akik azt gondolták, hogy ők Mózes, Illés és Jézus. Egy nagyon gyenge személyiségű ember azt mondta nekem, hogy valaha gyermek-evangélista volt. Azt állította, hogy amikor szülei magára hagyták, egy szolgáló és felesége fogadták magukhoz. Ragaszkodott hozzá, hogy 4 éves korában Oroszországban, Afrikában és Kubában járt az evangéliumot hirdetni. Azt mondta, hogy a Szent Szellem minden ajándéka működött a szolgálatában és azt is, hogy emberek ezrei tértek és gyógyultak meg. Ragaszkodott ehhez a "hazugsághoz", és azt hitte, hogy egy nap "rehabilitálni" fogják, és olyan szellemi képességekkel és tekintéllyel fog birni, mint korábban.
Még az Ige mély megértése sem biztosíték arra, hogy az ember nem lesz önámító, mert nemcsak ismernie kell az igazságot, hanem szeretnie is! Hányan vagyunk, akik ismerünk olyan szolgálókat, akik erkölcsileg tévúton járnak? Hogyan eshetett az az ember erkölcstelenségbe, aki ismeri Isten Igéjét és éveken át prédikálta is? Az ilyen ember a Sátán hazugságában való hitet választotta. A Sátán azt mondja neki, hogy szeretetigénye még betöltetlen, így a szeretet meg nem engedhető ösvényeiről kezd fantáziálni. Ahogyan elméje egyre mélyebben süllyed az önáltatásba, korábbi meggyőződésétől egyre távolabb kerül és kivételnek érzi magát Isten szent parancsolatai alól. Amikor a paráznaságra vagy a házasságtörésre való lehetőség felbukkan, csak egy lépés választja el annak testi megtételétől, amivel elméletileg egyetért.
Az önáltatás kiteljesedettebb formája az öncsábítás. Egy embert csábíthat valaki más, de csábíthatja önmagát is. Ez azt jelenti, hogy akarattal úgy dönt, hogy erkölcsi vagy tanításbeli tévelygést fog követni. Az öncsábítás általában fokozatosan növekszik, ahogyan az ember játszadozik a ki sértésekkel.
"Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván, halált nemz."
(Jak. 1:14-15.)
Minden embernek vannak jogos szükségei szellemi, érzelmi és fizikai szinten is. Isten gondoskodott azokról a módokról, ahogyan ezeket betölthetjük. Például Isten a házasságot rendelte el a szexuális vágyak betöltésére. A gyomor igényét a megfelelő étel rendszeres elfogyasztása elégíti ki. A kísértés az, amikor az Isten által meghatározott korlátokon kívülre nézünk, sőt, átlépünk azokon. A vágy a jogos szükségletek betöltésének "túlkívánása".
Amikor a Sátán Jézust a pusztában megkísértette, jogos szükségletekre hivatkozott. Jézus éhes volt és kenyérre volt szüksége. Ő volt a Messiás, és uralmának megalapozására volt szüksége. Ő volt a királyok Királya és földi királyságának megalapítására volt szüksége. A Sátán azzal kísértette Jézust, hogy ezeket a szükségleteket törvénytelen úton elégítse ki (lásd Mt. 4: l-l 1.).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
