AMIKOR A CSODA VÉGET ÉR
Az özvegy olajának csodája végül véget ért. Miért? Azt mondta Isten: "Ez mára elég neked. Nem folytathatom a végtelenségig"? Biztosan nem így volt. Ő még akkor is öntötte az olajat, amikor elfogytak az edények. Az özvegy azt mondta: "Gyorsan! Hozzatok még tálakat és korsókat, akárhonnan. Úgy látszik ennek nincs vége." Isten azonban felülmúlta a befogadóképességüket. Ekkor ért véget a csoda.
Olaj mindig van. Zakariás látott egy arany lámpást, ami sosem aludt ki, mert közvetlenül az olajfából kiinduló csöveken át folyt bele az olaj (Zak. 4.). A Szent Szellem számunkra mindannak a forrása, amire szükségünk van. Ameddig vannak üres szívek és, ameddig odamegyünk, ahova Isten kívánja, és amíg senki nem akadályozza ezt, addig az olaj mindig és örökké tovább folyik.
Némelyek bemerültek már Szent Szellembe, és aggódnak, hogy ez a tapasztalatuk ideiglenes lesz, az olaj el fog apadni. A kenet örökre megmarad (1. Jn. 2:27), Ha viszont csak a mi kis konyhánk edényeivel dolgozunk, az áradás abbamarad. Nincs értelme hétről hétre imádkozni a Szellem kiáradásáért csak a mi kis gyülekezetünk számára, amikor ott kint az egész világ arra vár, hogy megteljen.
"Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik" - hirdeti ki a Példabeszédek 11:24. Minden gyülekezetnek úgy kellene látnia, hogy a falai körülölelik a földet, és a teteje befedi a föld összes lakóját. A világméretű ébredést nevezd a saját ébredésednek! A helyi gyülekezet területe lehet az egész világ, amikor a közösség olyan emberekkel dolgozik együtt, akiket Isten az egyetemes egyháznak adott. Az ilyen gyülekezetben árad a Szent Szellem áldása.
Ha bezárkózunk, és semmi közünk nincs azokhoz, akiket Isten a gyülekezetbe helyezett, az evangélistákhoz, akkor kívül leszünk Isten sodrásán, folyóján. A gyülekezet nem lehet kiválasztottak klubja. A Kölni Dómon van egy felirat, ami így szól: "Ez a templom nem múzeum." Minden templomnak missziós állomásnak kellene lennie.
KÁVÉSKANALASOK
Elképzelem az izraeli asszony fiait, amint az utcákon szaladgálnak, és mindenkit megkérdeznek: "Van egy korsód, tálad, vagy bármi más, amit kölcsönkérhetnénk, hogy olajat tegyünk bele?" Ide-oda járkáltak. Talán néhány zsörtölődő lélek így háborgott: "Mi mindent kértek még kölcsön? Mire készültök ti, meg az anyátok?" Vajon volt-e olyan, aki nem adott nekik semmit az olaj tárolására? Aki nem adott semmit, az hozzájárult az áradat leállításához. Az ilyen önzés szakította meg a csodát. Mi is segíthetjük az ébredés áldásának a csodáját, vagy a mi kis konyhánkra korlátozhatjuk azt.
Mindannyiunknak együtt kell dolgoznunk másokkal. Egyesek talán kritizálnak, de ne engedd, hogy félrevezessenek! Az özvegy fiai csak mosolyogtak, mert tudták, mit tervez az anyjuk, és tovább kéregették a tálakat az olajnak.
Isten nem pár csepp olajjal akar minket felkenni, hanem olajfolyókkal. Amikor Jézus Kánában a vizet borrá változtatta, nem néhány poharat töltött meg, hanem kb. 600 liter bort készített, ami több hétig elég volt; még fürödhettek is volna benne, ha akartak volna. Annyi volt, hogy az ifjú pár nem is tudta, mit csináljon vele. Jézus a sokaságot is megetette és tizenkét kosár telt meg a maradékkal.
Ha egy túl óvatos gyülekezet nem segít, mert az evangélisták talán elszaladnak az edényeivel, akkor nem lesz része bőségben. Amióta engedelmeskedem a Szellem hangjának, mi bőségben vagyunk. Mivel a Szent Szellem küldött el. Krisztus egész testével összhangban kezdtem dolgozni. Olyan volt ez, mint amikor kinyitják egy gát zsilipkapuját. Mindannyian részesültünk Isten folyójának végtelenül áradó vizeiben. Ha egyszer számítgatni kezdünk, és a saját kis területünket védjük, a folyó másfelé kanyarodik. A szűk látókörű emberek elszigetelődnek. Akarjuk az áldás áradatait? Akkor engedjük a folyót túláradni!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
