A FELTÁMADÁS
A megelevenítést nagyon hamar
követte a feltámadás. Erről szól a 18. zsoltár:
Zsolt.18,1: Az
éneklômesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki azon a napon mondta el az
Úrnak ez ének szavait, amely napon megszabadította ôt az Úr minden ellenségének
kezébôl, és Saul kezébôl.
A zsoltár ''fejlécéből'' nagyon
sokat megtudhatunk. Amely napon Dávid megszabadult minden ellenségének kezéből
és Saul kezéből, azon a napon ''mondta el'' az Úrnak ezt az éneket. Ez tehát
egy győzelmi dal, diadal-ének, amely sok olyan jelenetet tartalmaz, amit Dávid
soha sem élt át. Ezek nem egyszerűen költői képek hanem valóságosan megtörtént
dolgok, Jézus Krisztus életében ui. mindegyik beteljesedett.
A héber Szentírást eredetileg
pontozások, azaz magánhangzók nélkül írták. Ebben az eredeti formában a Sault
így írják: LY}V. Egyetlen egy héber szó van ezen kívül, amit pontozás nélkül
ugyanígy írnak: a Seol! Az eredeti szöveget olvasva tehát így is olvashatjuk a
zsoltár bevezetését: azon a napon, amelyen megmentette őt az Úr minden
ellenségének kezéből és Seol (gonosz angyal) kezéből! A 18. zsoltárt kb. 1000
évvel Jézus születése előtt adta meg Dávidnak a Szent Szellem. A héber Bibliát
csak i.sz. 800 körül pontozták ki, tehát 1800 évig a zsidók Saulnak is és
Seolnak is olvashatták ezt a zsoltárt.
Ebben a két rokon szóban (Saul,
Seol) benne van Isten bölcsessége. Saul elhívásakor Isten már tudta, hogy Saul
üldözni fogja Dávidot, Dávid meg fogja írni a 18. zsoltárt, amely Saulról, de
Jézusnak Seolról szól. Istennél az ok-okozati összefüggések egy más dimenzióban
vannak, az ember azt nem tudja felfogni. Csak rácsodálkozhatunk erre, ahogy Pál
is tette, amikor éppen erről az ok-okozati összefüggésről gondolkodott
Izraellel kapcsolatban: Róma 11,33: Óh Isten gazdagságának, bölcsességének
és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei és
kinyomozhatatlanok az Ő utai!
Tehát
a 18. zsoltár:
2
És mondta: Szeretlek Uram, én erôm! 3 Az Úr az én kôsziklám, váram és
szabadítóm; az én Istenem, az én kôsziklám, ô benne bízom: az én pajzsom,
üdvösségem szarva, menedékem. 4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és
megszabadulok ellenségeimtôl. 5
Halál kötelei vettek körül, és Béliál árjai (vad folyamai) rettentettek engem
(törtek rám). 6 Seol kötelei vettek körül; Halál tôrei fogtak meg engem. 7
Szorultságomban az Urat hívtam, és Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallotta
templomából, és könyörgésem elé jutott, füleibe. 8 Ekkor megingott, megrengett
a föld, s a hegyek alapjai megreszkettek, inogtak; mert haragra gyúlt. 9 Füst
szállt fel orrából, és szájából tűz emésztett; izzó szén izzott belôle. 10
Lehajtotta az eget és leszállt, és sötét felhő volt lábai alatt. 11 Kérubon
haladt és repült, és suhant (lebegett) a szelek szárnyain. 12 A sötétséget
tette rejtekhelyévé; sátorául maga körül vizek sötétjét és fellegek sűrűjét. 13
Az elôtte lévô fényességbôl felhôin jégesô tört át és izzó szén. 14 És dörgött
az Úr a mennyekben, és a Magasságos hallatta hangját - jégesôt és izzó szenet.
15 És kilőtte nyilait és szétszórta őket, villámokat szórt és megzavarta őket
(azaz az ellenséget)[1]. 16 És
meglátszottak a vizek medrei s meglátszottak a világ alapjai; a te feddésedtől
Uram, orrod leheletének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból és felvett engem;
kihúzott engem nagy vizekbôl. 18 Megszabadított engem erôs ellenségeimtôl, s
gyűlölôimtôl, a kik hatalmasabbak voltak nálam. 19 Rám jöttek balsorsom napján;
de az Úr volt az én támaszom. 20 És kivitt engem tágas térre; kiragadott engem,
mert kedvét lelte bennem. 21 Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, kezeim
tisztasága szerint fizetett meg nekem. 22 Mert megôriztem az Úr utait,
és gonoszul nem tértem el Istenemtôl. 23 Mert minden ítélete elôttem van, és
rendeléseit nem távolítottam el magamtól. 24 És tökéletes voltam elôtte,
ôrizkedtem bűnömtôl. 25 És megfizetett nekem az Úr igazságom szerint, kezeim
tisztasága szerint, a mi szemei elôtt van. 26 Az irgalmashoz irgalmas vagy; a
tökéleteshez tökéletes vagy. 27 A tisztával tiszta vagy; s az elfordulthoz
elfordult vagy. 28 Mert te megmented a nyomorult népet, és a kevély szemeket
megalázod; 29 Mert te gyújtod meg mécsesemet; az Úr az én Istenem
megvilágosítja sötétségemet. 30 Mert általad táboron is átfutok (csapatot is
megrohanok), és Istenem által kôfalon is átugrom. 31 Az Isten útja tökéletes,
az Úr beszéde tiszta; pajzsa Ő mindazoknak, a kik bíznak benne. 32 Mert kicsoda
Isten az Úron kívül? És kicsoda kôszikla Istenünkön kívül? 33 Az Isten, a ki
felövez engem erôvel, és tökéletessé teszi utamat: 34 Olyanná teszi lábamat,
mint a szarvasé, és magas helyeimre állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra,
karjaim meghajlítják az ércíjat. 36 És adtad nekem üdvösségednek pajzsát, és
jobbod megszilárdított engem, jóvoltod felmagasztalt (naggyá tett) engem. 37
Kiszélesítetted léptemet alattam, és nem tántorogtak bokáim. 38 Üldözöm
ellenségeimet és elérem ôket, és nem térek vissza, amíg meg nem semmisültek. 39
Összetöröm ôket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá esnek. 40 Mert te öveztél
fel engem erôvel a harcra, alám görbeszted az ellenem felkelôket. 41 És
megadtad nekem ellenségeim hátát (hátat fordítottak, menekültek), és
gyűlölôimet elpusztíthattam. 42
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nekik. 43 És
szétmorzsoltam ôket, mint port szél elé, és kiüresítettem ôket, mint utca
sarát. 44 Megmentettél engem a nép küzdelmeitől, nemzetek fejévé tettél engem;
oly nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem. 45 A mint hall a fülük,
engedelmeskednek, és idegenek is hízelegnek nekem. 46 A pogányok elepedtek, és
reszketve jönnek elô (''előreszketnek'') zárt helyeikbôl. 47 Él az Úr és áldott
az én kôsziklám; magasztaltassék hát üdvösségem Istene! 48 Az Isten, a ki
bosszúállást ad nekem, és népeket hódoltat alám, 49 Aki megment engem
ellenségeimtôl. Felemeltél azok fölé, akik felkeltek ellenem, az erôszak
emberétôl megszabadítasz engem. 50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek
között, és éneklek nevednek. 51 Nagy segítséget ad királyának és irgalmasságot
cselekszik az ô felkentjével, Dáviddal és magvával mindörökké.(A zsoltár tehát
1.Dávidról és 2.Dávid Magváról = Jézusról szól).
Jézus nagy dícsérő éneke tehát ez a
dal. A Biblia több helyen beszél arról, hogy a szabadulás után egy nagy
hálaének, új ének fog következni. Ez az a hálaének. Nem véletlenül van benne
kétszer a Bibliában (a 2. Sámuel 22. részében is szerepel ugyanez a dal). Jézus
dícsérte az Urat, majd elmondta, hogy milyen szorongatásokban volt része: a
Seol, a Halál kötelei, tőrei, hálói kötözték meg, Béliál vad patakjai is
rátörtek. (Béliál is egy gonosz szellem, aki itt, és a 2. Sámuel 22-ben a Seol
és a Halál mellett van felsorolva. A pokol kapuiban ül, Pál apostol is
megemlíti egyszer: Mi köze Krisztusnak Béliálhoz?).
Jézust a Seol kötelei, láncai,
bilincsei vették körül, és a Halál tőrei (szigonyai, horgai, hálói, csapdái)
fogták meg. A Seol kötelei valóságos kötelek, csak nem fizikálisak, hanem
szellemiek, de akik meg vannak velük kötözve, azok nem tudnak mozogni.
Szellemiek, de valóságos kötelek. Sokan úgy képzelik el a szellemvilágot,
mintha az egy megfoghatatlan, sejtelmes valóság lenne, ahol minden elfolyik,
összemosódik, a dolgoknak még konkrét határuk, kiterjedésük sincs. De a Biblia
leírja, hogy hogyan kell elképzelnünk a szellemvilágot: pl. Jézus egyszer azt
mondta egy némának: effata, azaz oldódj fel, és ''a néma
nyelvének kötelei azonnal feloldódtak.'' Le volt kötözve a nyelve egy
szellemi kötéllel. Ha valaki ilyenkor belelátna a szellemvilágba, akkor látná
egy ilyen ember nyelvén ezeket a köteleket, amivel a nyelve le van kötözve, ami
miatt a nyelve nem tud mozogni. Hangot esetleg tud kiadni, de beszélni nem tud,
mert nem mozog a nyelve. Az ilyen köteleket semmiféle éles szerszámmal nem
lehet elvágni, csak szellemi karddal. Jézushoz hasonlóan csak a hatalom
beszédével tudunk segíteni az ilyen embereken: oldódj fel (effata)!
Ugyanilyen valóságos -
csak sokkal erősebb - kötelekkel, láncokkal volt Jézus is a Seol legaljára
kötözve, és a Halál tőrei, csapdái (szigony, horog, háló, hurok) fogták meg.
(Sok helyen van még szó a zsoltárokban a hálóról is.)
