Róma megtévesztő kísérlete antiszemitizmusa elleplezésére a II. vatikáni zsinat dokumentumaiban is fellelhető. Ott a zsidókra, bár nem nevezik meg őket, úgy utalnak, mint akiktől Krisztus származott test szerint, és úgy hívják őket, hogy „szerelmetesek az atyákért...” Ez az állítás aligha összeegyeztethető azzal, ahogyan Róma bánt Isten választott népével a történelem során. Az ember sajnálattal olvas igazságot ilyen forrásból. A következő mondat nem kevésbé arcátlan hazugságot
állít:
"...azokra is kiterjed az Isten üdvözítő szándéka, akik elismerik a Teremtőt; köztük elsősorban a mohamedánokra. Ők azt vallják, hogy Ábrahám hitén vannak, velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas, és az utolsó napon megítéli az embereket."
Micsoda istenkáromlás az iszlám Allahját a Teremtőnek nevezni, és így az ősi Kaba főnökök pogány istenségét (Muhammad Qurais törzsének istenét) Jahvével, a Biblia Istenével azonosítani. Az iszlám egyértelműen tagadja, hogy Allah atya lenne, hogy volna fia, illetve hogy létezne az Atya, Fiú és Szent Szellem hármassága, ezért nem tudja értelmezni az „alkossunk embert a hasonlatosságunkra” igerész többes számát (1 Mózes 1,26). Allah csak azokhoz könyörületes, akik jót cselekednek, és gyűlöli a bűnösöket, viszont az igazi Isten maga a szeretet, aki mindenkit szeret. Allah távoli isten, akivel lehetetlen személyes kapcsolatra lépni, mivel hiányzik belőle a szentség, a kegyelem és a
szeretet, és ő parancsol a gonosznak. Allah pontosan az ellentéte Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének.
Ami „Ábrahám hitének” megtartását illeti, Ábrahám előretekintett Krisztusnak, Isten Bárányának az eljövetelére, aki meg fog halni a bűneinkért (lMózes 22,8; János 1,29; 8,56). Ezt az igazságot a muzulmánok teljes egészében elutasítják. Az iszlám tagadja Jézus istenségét, illetve azt, hogy Isten Fia lenne. Tagadja, hogy Jézus meghalt a kereszten a bűneinkért (állítólag valaki más halt meg helyette), és természetesen Jézus feltámadását is tagadja. Mégis a II. vatikáni zsinat dokumentumának fent említett idézete úgy beszél a muzulmánokról, mint akik mindezek ellenére részei az „üdvösség tervének”. Róma hihetetlen ökumenizmusával egy későbbi fejezetben még foglalkozunk.
Allah egyenlő lenne Jahvével és az iszlám lenne „Ábrahám hite”? Róma azért lenne ilyen nagylelkű a muzulmánokkal szemben, hogy behízelegje magát kegyeikbe? A II. vatikáni zsinat fenti idézete azt sugallja, hogy végül mindenki - még a bálványimádók is - a római katolikus egyház védőszárnyai alá fog kerülni, tehát mindenki, kivéve a protestánsokat. Róma nagylelkűségének vannak korlátai, bár igazi természetét finom módszerek mögé rejti. Pillanatnyilag engedékeny Izrael iránt, de a józan ész arra figyelmeztet bennünket, hogy motívumai nem tiszták. A történelem felhívja a figyelmet, hogy ne feledkezzünk el róla.
Jeruzsálemnek megvan a maga Yad Vashem Múzeuma (Holocaust Múzeum), hogy mindörökre a világ lelkiismerete előtt legyen a Hitler által megölt hatmillió zsidó emléke. Ezzel szemben semmiféle emléket nem állítottak fel az anyaszentegyház által megölt zsidók és keresztények névtelen millióinak tiszteletére. A Vatikán megtévesztően szép szózatai ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenkor történelmével kapcsolatos vissza-visszatérő kérdést, melyet Guenter Lewy a következőképpen fogalmaz meg:
"Amikor Hitler elindította az európai zsidóság elleni gyilkos hadjáratát, az igazság és a jogosság kevés védelmezőre talált. Krisztus helyettese (helytartója) és a német (katolikus) püspöki kar nem tartozott ezek közé. Szerepük különleges fontossággal bír azzal a kérdéssel kapcsolatban, amit egy fiatal lány tesz fel Max Frisch Andorra című művében egy katolikus papnak: „Hol voltál Benedek atya, amikor elvitték a bátyámat, mint egy állatot a mészárszékre, hol voltál akkor.”
A kérdés még mindig válaszra vár.
Hitler bábkormányának feje kikerülte mind a szovjet, mind a szövetséges ellenőrző pontokat, és Rómába ment, ahol a Vatikán elrejtette. Ott gyakran találkozott Montinivel, XII. Piusz helyettes államtitkárával, aki később VI. Pálként lépett a pápai trónra. Montini előtt már évekkel korábban ismertek voltak az Usztasa tettei. Már 1941 szeptemberében egy Branko Bokun nevű jugoszláv személy hatalmas mennyiségű bizonyító anyagot adott át Montininek hátborzongató
fényképekkel és szemtanúk beszámolóival együtt, melyek jól dokumentálták az Usztasa rémtetteit. A Vatikán mégsem látta indokoltnak politikája megváltoztatását, hanem továbbra is támogatták horvátországi emberüket és az általa vezetett usztasa rezsimet és annak tetteit.
Miután a vatikáni hatóságok minden információt megkaptak, amivel Pavelic szolgálni tudott a katolicizmus főellenségével, a szovjet típusú kommunizmussal kapcsolatban, titkos útvonalakon Argentínába küldték. Ott ez a szadista tömeggyilkos ismét vezető pozícióba került, ezúttal mint Juan Peron, a katolikus diktátor biztonsági tanácsadója, aki tárt karokkal ölelte az anyaszentegyház keblére a szökésben lévő, katolikus háborús bűnösöket.
fényképekkel és szemtanúk beszámolóival együtt, melyek jól dokumentálták az Usztasa rémtetteit. A Vatikán mégsem látta indokoltnak politikája megváltoztatását, hanem továbbra is támogatták horvátországi emberüket és az általa vezetett usztasa rezsimet és annak tetteit.
Miután a vatikáni hatóságok minden információt megkaptak, amivel Pavelic szolgálni tudott a katolicizmus főellenségével, a szovjet típusú kommunizmussal kapcsolatban, titkos útvonalakon Argentínába küldték. Ott ez a szadista tömeggyilkos ismét vezető pozícióba került, ezúttal mint Juan Peron, a katolikus diktátor biztonsági tanácsadója, aki tárt karokkal ölelte az anyaszentegyház keblére a szökésben lévő, katolikus háborús bűnösöket.
