Zsolt.88:1: Ének.
A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklômesternek a Mahalath-Lehannóthra. Az
Ezrahita Hémán tanítása. 2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, és
éjjelente is elôtted: 3 Jusson eléd imám, hajtsd füled kiáltozásomra! 4 Mert
betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem megérkezett a Seolba. 5 Hasonló
lettem a gödörbe (bór) szállókhoz (hozzájuk számítanak); olyan vagyok, mint az
erejeveszett ember. 6 A halottak között van a helyem, mint a megölteknek, a kik
sírban feküsznek, a kikrôl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te
kezedtôl. 7 A legmélyebb gödörbe (bór) vetettél be engem, sötétségbe,
örvényekbe (mélységekbe). 8 Haragod rám nehezedett, és minden haboddal nyomtál
engem. Szela. 9 Elszakasztottad ismerôseimet tôlem, utálattá tettél elôttük engem;
be vagyok zárva, nem tudok kijönni. 9 Szemem elepedt a nyomorúságtól; hívlak
téged Uram, minden nap hozzád terjesztem kezeimet. 11 A holtakkal teszel-e
csodát? Felkelnek-e vajon az árnyak (refaim), hogy dicsérjenek téged? Szela. 12
Beszélik-e a sírban a te kegyelmedet, hűségedet az Abaddonban? 13
Megtudhatják-e a sötétségben csodáidat, és igazságodat a felejtés földjén? 14
De én hozzád rimánkodom, Uram, és reggel eléd jut az imádságom: 15 Miért vetsz
el hát Uram engem, és rejted el arcodat tôlem? 16 Nyomorult és sínylődő vagyok
ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17 Átmentek
rajtam a te búsulásaid (föllobbanásaid); a te szorongatásaid megsemmisítettek
engem. 18 Körülvettek, mint a vizek egész nap; együttesen közrefogtak engem. 19
Elszakasztottál tôlem barátot és rokont; ismerôseim a - setétség helye.[1]
Ezt az éneket
a Szent Szellem az Ezrahita Hémánnak jelentette ki, aki nagyon bölcs ember
volt, Salamonról írja az Ige, hogy ''még az ezrahita
Hémánnál is'' bölcsebb volt (1.Kir.4,31). A dalt szomorúan kellet
énekelni: mahallat = szomorúan, lehannót = tompított hangon. (Ezek a héber
szavak valószínű jelentései.) Jézusról szól ez a zsoltár is, hogy mit élt át a
Seolban. Azt írja, hogy éjjel és nappal kiabált, kiáltott Istenhez, nagyon
rossz érzései voltak. Lelkében nem volt más, csak nyomorúság, keserűség,
iszonyat, mert megérkezett a Seolba (4.vsz.). 5.vsz.: azokhoz számították, ugyanolyannak
tartották - mert ugyanolyan volt - mint akik a gödörbe szálltak, a halottak
szellemei, árnyai közé lett vetve. Ezt akkor tudjuk megközelítőleg, és távolról
sem annyira elképzelni, ha belegondolunk, hogy milyen lehet annak az embernek,
akit megkötöznek, és berakják három napra a sötét hullaházba a halottak közé.
Aki ezt elképzeli, az egy kicsit bele tud látni abba, hogy milyen lehetett
Jézusnak. Persze Ő ezt sokkal, elképzelhetetlenül mélyebben és erősebben élte
át. A legfélelmetesebb horrorfilmeknél is keményebb helyzetek voltak ezek,
ráadásul ''élőben'', ''test''-közelben. A Bibliában az is benne van, hogy
Jézust a Seol legmélyebb gödrébe, (cellájába, kamrájába) dobták be, sötétségbe,
mélységbe (7.vsz.). Bezárták oda, még ha akart volna, sem tudott volna kijönni
(9.vsz.). A 11.vsz.-tól három kérdést tesz fel: hogy Isten tesz-e csodákat a
halottakkal, vagy beszélik-e a sírban az Úr szeretetét, és hogy ismerik-e Isten
tetteit a feledés országában? Ezekre a kérdésekre a válasz: nem. A Seolban nem
dicsőítik Istent. Jézus ezután a három kérdés után azt mondta, hogy ő viszont
Istenhez fohászkodik, ő meg akart emlékezni az Atyáról, nem akar olyan helyen
lenni, ahol nem gondolnak Istenre. (A feledés földje, országa arra vonatkozhat,
hogy Isten és az élő emberek a Seolban levő embereket elfelejtik, nem gondolnak
rájuk. Nem azt jelenti, hogy a Seolban levők mindent elfelejtenek, ezt a Biblia
egyértelműen állítja).
A
14.vsz.-ban van megemlítve a fordulat: reggel (vasárnap reggel, a feltámadás
reggele) eléd jut imám. Eddig a reggelig nem jutott föl Jézus imája a mennybe,
az Atya felhőben rejtette el magát előle. Most még, a zsoltár születésének
pillanatában Isten rettentései voltak Jézuson, a legkevésbé riasztó dolog a
sötétség volt (19.vsz.).
Egy másik, hosszú rész - Jeremiás siralmaiból -
szintén a legmélyebb gödörben íródott:Sir.3:1: Én vagyok az a
férfi, a ki nyomorúságot látott az ô haragjának vesszeje által. 2 Engem hajtott
(ahogy a hadifoglyokat hajtják) és járatott sötétségben és nem világosságban. 3
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét egész nap. 4 Megfonnyasztotta
testemet és bôrömet, összeroncsolta csontjaimat. 5 Épített ellenem és körülvett
méreggel és fáradsággal. 6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre
meghaltakat (mint az őskor halottait). 7 Körülkerített (körülfalazott), nem
mehetek ki, nehézzé tette láncomat (bilincsemet). 8 Sôt ha kiáltok és
segítségül hívom is, megtagadja imámat. 9 Elkerítette az én utaimat
terméskôvel, ösvényeimet elgörbítette. 10 Ólálkodó medve ô nekem és lesben álló
oroszlán. 11 Utaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! 12
Kifeszítette íjját, és a nyíl elé célul állított engem.13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. 14 Egész
népemnek nevetsége lettem, és gúnydalukká napestig. 15 Eltöltött engem
keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. 16 És kovakôvel tördelte ki
fogaimat; porba tiprott engem. 17 Letett lelkem a békéről; elfeledkeztem a
jólétről. 18 És mondtam: Elveszett az én erôm és az én reménységem az Úrban. 19
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrôl és a
méregrôl! 20 Vissza-visszaemlékezik, és meggörnyed bennem a lelkem. 21 Ezt
veszem szívemre, azért bízom. 22 Az Úr kegyelme az, hogy még nincsen végünk;
mivel nem fogy el irgalmassága! 23
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! (a feltámadás reggelére
vonatkozik konkrétan ez a népszerű Ige). 24 Az Úr az én
örökségem, mondja az én lelkem, azért várok rá.....................44 Elfedted
magad felhővel, hogy át nem hatott az ima. 45 Szemétté és megvetéssé tettél
minket a népek között. 46 Szájukat nyitották ránk mind az ellenségeink. 47 Rettegés és örvény jutott nekünk, pusztulás
és romlás. 48 Víz-patakok folynak szemembôl népem leányának romlása miatt. 49
Szemem csörgedez és nem szűnik meg, nincs pihenése, 50 Míg
ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbôl. 51 Szemem bánatot okozott
lelkemnek városomnak minden leánya miatt. 52 Vadászva vadásztak rám, mint
valami madárra, ok nélkül való ellenségeim. 53 Gödörbe (bór) szorították
életemet, és követ dobtak rám. 54 Vizek
áradtak fejem fölött; azt mondtam: Kivágattam! 55 Segítségül hívtam a te
nevedet, oh Uram, a legalsó gödörbôl. 56 Hallottad szavamat; ne
rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elôl. 57 Közelegj hozzám, mikor
segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! 58 Pereld meg Uram lelkemnek perét;
váltsd meg életemet. 59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg
ügyemet. 60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatukat. 61
Hallottad Uram az ô szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatukat; 62 Az
ellenem támadóknak ajkait és ellenem való mindennapi szándékukat. 63 Tekintsd
meg leülésüket és felkelésüket; én vagyok gúnydaluk. 64 Fizess meg nekik, Uram,
kezeiknek munkája szerint. 65 Adj nekik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Üldözd haragodban, és veszítsd el
ôket az Úr ege alól!
A Szent Szellem
itt Jeremiásnak adta meg Jézus érzéseit. Isten megítélte a bűnt Jézus
Krisztuson, nyomorúságot láttatott Jézussal. Ellene volt, körbekerítette,
teljesen elzárta. Sötétségben kellett Jézusnak ekkor lennie. A 7.vsz. szerint
Isten hagyta, hogy nehéz, súlyos bilincsek, láncok kerüljenek Jézusra. Jézus a
Seolban ugyanúgy - még jobban - meg volt kötözve, mint József a börtönben. Ez a
rész beszámol arról, hogy Jézus életereje elment, gyenge lett, megtelt
keserűséggel, ürömmel, Meggörnyedt benne a lelke (az itt használt héber szó
ugyanaz, mint a 42. zsolt.-ban: ''Miért görnyedsz meg lelkem és miért
nyugtalankodsz bennem?''). Isten nem hallgatta meg ezért nagyon sokat sírt:
víz-patakok folytak a szeméből. Vadászva vadásztak rá, mint a madárra az
ellenségei, majd beszorították a legmélyebb gödörbe, és követ dobtak az rá. Ez
jelenti azt, hogy a gödör szája bezárult fölötte teljesen. Nem tudott volna
kimenni semmiképpen sem. Azzal, hogy lement, azzal feltétel nélkül az Atyára
bízta magát. Csak Ő tudta onnét kiragadni Jézust. Amikor azt mondja az 54. vers, hogy
''kivágattam'' (nizgarti), akkor a Szent Szellem ugyanazt a szót használja,
mint Ézsaiás prófétánál: ''Kortársainál ki gondolt arra, hogy
kivágatott (nizgar) az élők földjéről?''
(Ésa.53,8) Szintén szó van ebben a részben a vizekről is. Ez a sok nyomorúság csak addig tart, amíg le
nem néz az Úr a mennyből és meg nem látja Jézust. Ezt pedig úgy írja le
Jeremiás próféta is, mint ami be fog következni, hiszen reggel (a feltámadás
reggelén) megújul Isten kegyelme Jézus iránt és kihozza a nyomorúságból, a
Seolból (23.vsz.).
A Seolban keletkezett a 6. zsoltár is:Zsolt.6:1:
Az éneklômesternek a Neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne
feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem hevedben. 3 Könyörülj rajtam
Uram, mert ellankadtam; gyógyíts meg engem Uram, mert megrémültek csontjaim! 4
Lelkem is igen megrémült, és te, oh Uram, meddig még? 5 Fordulj felém Uram, mentsd ki lelkemet,
segíts meg engem kegyelmedért; 6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a
Seolban kicsoda dicsôít téged? 7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel
áztattam ágyamat, könnyhullatással elárasztottam fekvőhelyemet. 8 Szemem a
bánattól elsorvadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. 9 Távozzatok tôlem
mind, ti bűnt cselekedôk, mert meghallgatja az Úr az én sírásom hangját. 10
Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. 11
Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és
megszégyenülnek hirtelen.
Az
5.vsz. azt írja, hogy: szabadítsd ki, mentsd ki lelkemet. De nem mondja meg,
hogy honnét. A következő versből azonban kiderül ez is: a halálban és a Seolban
nincs emlékezés Istenről. Ezért kéri Jézus az Atyát, hogy mentse ki a Seolból,
a halálból. A 10.vsz. arról szól, hogy az Atya el fogja fogadni Jézus imáját.
Ez lesz az, amikor Jézus imája be fog jutni az Atya elé, a mennyei szentélybe.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
