Egyház az igazság útjában
Jézus azt mondta: „ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot...” (János 8,31-32). Itt nerrvszól Jézus arról, hogy az igazságnak más forrása is lenne, és üzenetét nem csak a 12 apostolhoz intézte, hanem mindazokhoz, akik „hittek Őbenne” (30. vers). Nem állította, hogy az Ő igazságát rabbiknak kellene tolmácsolniuk, vagy esetleg a római katolikus klérusnak, amely - mellesleg - akkor még nem is létezett. Isten Igéje még a legfrissebben megtért hívőknek is rendelkezésükre állt; megérthették, hihettek benne, és engedelmeskedhettek annak. Jézus Krisztus akkor ezt várta el az Őt követőktől, és ezt várja el tőlünk ma is.
Róma megakadályozza az embert abban, hogy eljusson az igazsághoz. Egy katolikus hívő nem meríthet közvetlenül Isten Igéjéből, az csak az egyház tolmácsolásában juthat el hozzá. Pedig Jézus azt mondta: „jöjjetek én hozzám... és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11,28). Róma senkinek sem engedi meg, hogy egyenesen Jézus Krisztushoz menjen, önmagát Isten kegyelme közvetítőjének mondja, és azt állítja, hogy nélküle lehetetlen megismerni Isten igazságát, és nem nyerhető el az üdvösség sem. Róma ebben a kérdésben hajthatatlan. Ha nem így lenne, teljesen elveszítené az emberek fölötti uralmát, hisz azok jól boldogulnának nála nélkül is.
Adott volna Isten tökéletes, tévedhetetlen Igét, hogy azután ne engedje meg egy szűk kisebbség kivételével senkinek, hogy megértse azt? Azt követelné embermillióktól, hogy vakon elfogadják Beszéde értelmezését egy elenyésző kisebbség tolmácsolásában? Ha a Szent Szellem megfeddi a világot „bűn, igazság és ítélet tekintetében” (angolban: meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről - a ford.) (János 16,18), akkor minden bizonnyal tanítani is tudja azokat, akikben benne lakik. János apostol azt mondja a keresztényeknek, hogy „nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket, hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre” (I. János 2,27).
Ha minden keresztényt „Isten Szelleme vezérel” (Róma 8,14), akkor azok biztos, hogy képesek megérteni a Szent Szellem által ihletett Szentírást. A keresztények „az Istentől való Szellemet” kapták, hogy „megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk” (I. Korintus 2,12). Nem említi az Ige, hogy a klérus egy csoportja hivatott arra, hogy mások számára értelmezze az írásokat. De miért is kellene ennek így lenni? Minden keresztényben „Krisztus értelme van” (16. vers). Róma nem meri elismerni ezt az igazságot, ugyanis akkor az uralma alatt lévők kicsúsznának kezéből.
Róma még mindig Isten Igéjén kívül keresi az igazságot. Nézzük csak meg egy kicsit az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemet (az Angelicumot) Rómában. II. János Pál pápa is az egyetem egyik hallgatója volt. A mintegy 135 országból jövő 1200 hallgató az „igazságot” teológiai és filozófiai művek több ezer kötetében kutatja, illetve saját „életfilozófiájára” alapozza. Ellentétben Jézus szavaival, vagyis, hogy az Ő Beszédének való engedelmesség által ismerjük meg az igazságot, a katolikus hittudósok nagyon bonyolult módon keresik az igazságot. Pedig az igazság keresésének csak egyetlen helyes útja létezik.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
