Halálos szellemi kötelék
Béreában Pál apostol tanítását a Bibliával vetették össze, és nem egy bizonyos réteg vagy embercsoport ítéletének rendelték alá (Apostolok cselekedetei 17,11). Akkor ez volt a gyakorlat, és még ma is az egyén személyes felelőssége, hogy megismerje Isten Igéjét. Ez az alapja annak is, hogy helyesen alkosson ítéletet a szellemi vezetőkről, ugyanis ez áll a Bibliában. A római katolikusoknak (ahogy a mormonoknak, Jehova tanúinak vagy sok más kultusznak) azonban el kell fogadniuk, és nem szabad felülbírálniuk egyházuk tanítását. A Könyvek Könyve, ami életet, világosságot és szabadságot hoz az egyes ember és a nemzet életébe, szellemi értelemben elérhetetlen távolságban lóg láncra fűzve, pontosan úgy, ahogy ez valamikor a szó szoros értelmében is így volt. Az emberek efféle távol tartása Isten Igéjétől természetesen teljes mértékben összhangban áll a katolicizmusnak azzal a törekvésével, hogy teljes elnyomás alatt tartsa a lelkiismereti, vallás- és sajtószabadságot.
Az egyik ok, amiért a spanyol inkvizíció máglyára küldött embereket, az volt, hogy olvasták és terjesztették a Bibliát. Nem furcsa bibliacsempészésről beszélni, ha egy kommunista vagy egy muzulmán országról van szó, mint pl. Kína vagy Irán, de szinte hihetetlen, hogy olyan országokba, mint Spanyolország, amely „keresztény országnak mondja magát, a Bibliát csak csempészéssel lehetett bejuttatni, és halálbüntetés járt érte. Mégis, az eretnekek egyik nyilvános elégetésén, 1560. december 22-én Julián Hernandezt a következő okok miatt ítélték el és égették meg máglyán:
"...nagy erőfeszítést tett annak érdekében, hogy Spanyolországba tiltott könyveket hozzon [Bibliákat és Újszövetséget] olyan távoli országokból [Németországból], ahol az istenteleneknek [a protestánsok] védelmet nyújtanak... Szilárdan kitart meggyőződése mellett, vagyis hogy Isten az Igén keresztül ugyanúgy képes szólni a közemberhez, mint egy paphoz."
Az a hit tehát, hogy Isten képes szólni az Ő igazságán keresztül az egyszerű hívőkhöz, halálbüntetésre volt méltó. Jóllehet ma már nem tiltják annyira nyíltan a Bibliát, mint régen, Róma e tekintetben semmit sem változott. Ha ma is tiltaná, nagyon rossz taktikát választana, ugyanis minden valószínűség szerint szándékával ellentétes reakciót váltana ki. Van egy jobb módszer is: legyen csak a Biblia az emberek kezében, még bátorítani is lehet őket, hogy olvassák, viszont tegyünk meg mindent, hogy ne jusson el a szívükig - tanítsuk azt, hogy annak értelmezése csak az egyház kiváltsága.
Ezzel egy időben a Szentírásba vetett bizalmat Róma igyekszik azzal aláaknázni, hogy azt állítja, a Biblia nem tekinthető megbízhatónak tudományos és történelmi szempontból. A katolicizmus csakis szimbolikus értelemben értelmezi pl. a Jónás könyvét, mint olyat, amely az „üdvösség egyetemességét” közvetíti, és tagadja, hogy egy valóságos személyt, Jónás prófétát lenyelt volna egy valóságos hal. Ehhez hasonlóan Mózes I. könyvét, a Teremtést is szimbolikusan értelmezik, és nem fogadják el, hogy az hiteles beszámolót nyújt a világ és az ember teremtéséről - nyitva hagyva ezzel az ajtót az evolúció elmélete előtt. Még az elragadtatást is csak jelképesen értelmezik, és nem hiszik, hogy a keresztények valóban elragadtatnak majd a mennybe. Ezt a katolikusok megtévesztésnek minősítik. 1964-ben például úgy nyilatkoztak, hogy a fundamentalisták szó szerinti bibliaértelmezése „valósággal egyfajta szellemi öngyilkosságra szólítja fel az embereket”.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
