Az elutasítás sebeire való rossz reagálás és az elutasításhoz való helytelen alkalmazkodás csak ront a helyzeten. Isten Igéje emlékeztet bennünket a vetés és aratás isteni törvényére: "Amit az ember vet, azt is aratja" (Gál. 6:7.). Ezért meg kell tanulnunk sérüléseinket igei módon kezelni. Jézust az emberek megvetették és elutasítottak, Ő mégsem lett megosztott személyiségű, és nem is démonizálódott. Miért? Mert úgy kezelte a problémákat, ahogyan az Atya tanította. Ha úgy járunk, mint Ő, ugyanazt az eredményt is fogjuk elérni. Ha sérüléseinket rosszul kezeljük, annak következményei lesznek
UTÓHATÁSOK AZ EGYÉNEN BELÜL
Bebörtönözve az ÉN-be
Egy professzor egyszer azt mondta: "A magába burkolózott ember nem sok helyet foglal". Ez így is van, de az is igaz, hogy aki magába zárkózott, az nagyon erős börtönben van. Az ember azáltal zárkózik önmagába, hogy állandóan a sebeire és azok következményeire koncentrál.
Annak az embernek, aki mindig csak a vele történt negatív dolgokról gondolkodik, hamarosan rögeszméjévé válik az "én", az "engem" és a "nekem”. Akivel csak találkozik, mindenkinek az ő megpróbáltatásait kell hallgatnia. Milyen értelemben is van ez az ember megkötözve? Isten arra hívott el bennünket, hogy szeressük egymást és szolgáljunk egymásnak. A saját magába bebörtönzött ember képtelen magát másoknak adni. Nem szabad arra, hogy azt tegye, amire Isten elhívta őt.
Miután hosszú ideig koncentrált az ÉN-re és a problémáira, megrögzött szokásforma alakul ki benne. Van, akinek az élete sablonszerűvé válik. Azt hiszi, hogy ő nem képes másokon segíteni mindaddig, amíg saját problémái tartanak. Úgy érzi, hogy ő Isten királysága számára használhatatlan, és ezzel a Sátán máris előnyhöz jutott.
A személyazonosság elvesztése
Ha valaki elutasítottság miatt más személyiségjegyeket vesz magára, akkor ezek a személyiségjegyek időről időre váltják egymást. Például lázadó hangoskodóvá válik azok szeme láttára, akik őt visszahúzódó, bizonytalan embernek ismerték. A személy maga is össze van zavarodva saját személyiségét illetően, és elkezd azon csodálkozni, vajon "ki is vagyok én?". Az ilyen hamis személyiségek démoni kompozíciók - gonosz szellemek meghatározott rendben felépült rendszerei. Időnként előbukkan a valódi személyiség és Jézus természete is látható. Az embereket nagyon összezavarja, ha azt látják, hogy valakinek a személyisége állandóan változik. Legszívesebben azt mondanánk: "Lenne szíves most a valódi személyiség előállni?"
Vannak olyanok is, akik valakinek a "meghosszabbított személyiségévé" válnak, így vesztve el saját egyéniségüket és szabadságukat. Egy fiú az apja életének "meghosszabbítójává" válhat, amikor az apa arra programozza be fiát, hogy azokat a célokat valósítsa meg, amiket ő nem tudott elérni a saját életében. Vagy például egy anya a lánya házasságán keresztül próbálja meg kiélni betöltetlen szerelmi életét, ezzel zűrzavart, konfliktusokat és féltékenységet eredményezve. A szülői kontrollnak engedve ez a fiú vagy lány képtelen Isten elhívását betölteni. Az embernek szabadnak kell lennie a szülői kontrolltól, ha azzá a személlyé kíván válni, akivé Isten akarja tenni.
Egy professzor egyszer azt mondta: "A magába burkolózott ember nem sok helyet foglal". Ez így is van, de az is igaz, hogy aki magába zárkózott, az nagyon erős börtönben van. Az ember azáltal zárkózik önmagába, hogy állandóan a sebeire és azok következményeire koncentrál.
Annak az embernek, aki mindig csak a vele történt negatív dolgokról gondolkodik, hamarosan rögeszméjévé válik az "én", az "engem" és a "nekem”. Akivel csak találkozik, mindenkinek az ő megpróbáltatásait kell hallgatnia. Milyen értelemben is van ez az ember megkötözve? Isten arra hívott el bennünket, hogy szeressük egymást és szolgáljunk egymásnak. A saját magába bebörtönzött ember képtelen magát másoknak adni. Nem szabad arra, hogy azt tegye, amire Isten elhívta őt.
Miután hosszú ideig koncentrált az ÉN-re és a problémáira, megrögzött szokásforma alakul ki benne. Van, akinek az élete sablonszerűvé válik. Azt hiszi, hogy ő nem képes másokon segíteni mindaddig, amíg saját problémái tartanak. Úgy érzi, hogy ő Isten királysága számára használhatatlan, és ezzel a Sátán máris előnyhöz jutott.
A személyazonosság elvesztése
Ha valaki elutasítottság miatt más személyiségjegyeket vesz magára, akkor ezek a személyiségjegyek időről időre váltják egymást. Például lázadó hangoskodóvá válik azok szeme láttára, akik őt visszahúzódó, bizonytalan embernek ismerték. A személy maga is össze van zavarodva saját személyiségét illetően, és elkezd azon csodálkozni, vajon "ki is vagyok én?". Az ilyen hamis személyiségek démoni kompozíciók - gonosz szellemek meghatározott rendben felépült rendszerei. Időnként előbukkan a valódi személyiség és Jézus természete is látható. Az embereket nagyon összezavarja, ha azt látják, hogy valakinek a személyisége állandóan változik. Legszívesebben azt mondanánk: "Lenne szíves most a valódi személyiség előállni?"
Vannak olyanok is, akik valakinek a "meghosszabbított személyiségévé" válnak, így vesztve el saját egyéniségüket és szabadságukat. Egy fiú az apja életének "meghosszabbítójává" válhat, amikor az apa arra programozza be fiát, hogy azokat a célokat valósítsa meg, amiket ő nem tudott elérni a saját életében. Vagy például egy anya a lánya házasságán keresztül próbálja meg kiélni betöltetlen szerelmi életét, ezzel zűrzavart, konfliktusokat és féltékenységet eredményezve. A szülői kontrollnak engedve ez a fiú vagy lány képtelen Isten elhívását betölteni. Az embernek szabadnak kell lennie a szülői kontrolltól, ha azzá a személlyé kíván válni, akivé Isten akarja tenni.
