A
18. zsoltár ezután leírja a vasárnap hajnalt, azt, hogy Jézus imája eljutott az
Atyához, a Mennyei Templomba, majd az Atya Jézus segítségére sietett:
lehajtotta az eget, leszállt, homály, sötétség, köd vette körül. A föld ekkor
remegett, ingott, reszketett, a hegyek alapjait meg lehetett ekkor látni, azok
is inogtak. A tehom medrei is láthatóvá váltak. Az Atya egy kérubon repült,
hallatta a hangját, dörgött, villámlott, szétszórta Jézus ellenségeit a
villámaival, a Halált és a Seolt. Azután lenyúlt és kiragadta Jézust a mély
vizekből, felvette.
Jézus azt mondta, hogy azért ragadta
őt ki az Atya, mert kezei tiszták voltak, és igazsága szerint fizetett neki az
Atya, mert nem volt Jézusban bűn: ''őrizkedtem bűnömtől'''. Ezt
Dánielnél már láthattuk, őt is azért mentette meg az Úr az oroszlánok verméből,
mert Dániel igaznak találtatott előtte (előkép).
A megváltás miatt a pogányok is
mehetnek az Úrhoz: ''nemzetek fejévé tettél engem, oly nép szolgál nekem,
amelyet nem ismertem.'' Ezek a pogányok zárt helyeken voltak, és reszketve
merészkednek elő. Ez egy olyan kép, ami egy olyan embert juttat az eszünkbe,
aki egész életében egy sötét, szűk helyre volt bezárva, és most hirtelen
kiszabadították.
A zsoltár tartalmazza azt is, hogy
Jézus minden ellenségét meg fogja semmisíteni.
Vannak más győzelmi dalok is a
Bibliában:
Zsolt.116,1: Szeretem az
Urat, mert meghallgatja hangomat, könyörgésemet. 2 Mert fülét felém fordította,
azért segítségül hívom ôt (életem) minden napján. 3 Körülvettek engem a
Halál kötelei, és a Seol szorongatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és
ínségbe jutottam. 4 És az Úrnak nevét segítségül hívtam: Uram, szabadítsd meg
lelkemet! 5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6 Az Úr megôrzi
az alázatosokat; szenvedő (gyenge) voltam és megszabadított engem. 7 Térj
vissza lelkem teljes nyugalmadba, mert az Úr jól tett veled. 8 Mert
megszabadítottad lelkemet a Haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat
az eséstôl: 9 Az Úr arca elôtt fogok járni az élôk országaiban. 10 Hittem,
azért szóltam, nagyon nyomorult voltam. 11 Csüggedésmeben ezt mondtam: Minden
ember hazug. 12 Mivel viszonozzam az Úrnak minden irántam való jótéteményét? 13
A szabadulás serlegét felemelem, és az Úr nevét hívom segítségül. 14 Az Úrnak
tett fogadásaimat megadom egész népe elôtt. 15 Az Úr szemei elôtt drága az ô
kegyeseinek halála. 16 Uram! Szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálólányod
fia, te oldoztad ki köteleimet. 17 Neked áldozom hálaadás áldozatával, és az Úr
nevét hívom segítségül. 18 Az Úrnak tett fogadásaimat megadom egész népe elôtt
19 Az Úr házának elő-udvaraiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
A zsoltár leírja, hogy milyen
állapotban volt az írója, hasonlít a 18. zsoltárhoz. Itt is megtalálhatjuk a
Halál és a Seol köteleit, szorongatásait. De már mint elmúlt dolgokat, Jézus
most már túl van a gyengeségen a nagyon nyomorult állapoton. A 16. vsz.-ban
írja, hogy ''te oldoztad ki köteleimet'', azaz az Atya levágta, leoldozta
Jézusról a Seol és a Halál köteleit. A nyomorúság idején fogadásokat tett az
Úrnak, amiket meg fog adni.
Zsolt.129,1: Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem
ifjúságom óta! mondja most Izrael. 2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta,
még sem bírtak velem. 3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyújtották
barázdáikat. 4 Igaz az Úr! Szétvágta a gonoszok kötelét...
A barázdák azok a Jézus hátán levő
korbács-nyomok. Ezután pedig szintén arról ír, hogy az Úr szétvágta a gonoszok
köteleit, a Seol és a Halál köteleit.
Zsolt.124,1: Grádicsok
éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izrael, 2 Ha
nem az Úr az, a ki velünk volt, amikor ránk támadtak az emberek: 3 Akkor
elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haraguk ellenünk. 4
Akkor elborítottak volna minket a vizek, vad-patak ment volna át lelkünk
felett. 5 Akkor átmentek volna rajtunk a felbôszült (kevély) vizek.
6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául! 7 Lelkünk megszabadult,
mint a madár, a madarásznak tôrébôl. A tôr eltörött, mi pedig megszabadultunk.
8 Segítségünk az Úr nevében van, aki az ég és a föld teremtője.
