Kövér Gábor - Jézus a Seolban 22.

A következő zsoltár a 102. zsoltár:Zsolt.102,1:  A nyomorult imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2 Uram, hallgasd meg az én imámat, és fohászkodásom jusson Hozzád! 3 Ne rejtsd el a te arcodat tôlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, gyorsan hallgass meg engem! 4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, izzanak, mint a tűz. (!) 5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevésérôl is elfelejtkezem. 6 Nyögésemnek hangjától csontom húsomhoz ragadt. 7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyan lettem, mint a bagoly a romokon. 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetôn. 9 Egész nap gyaláznak engem ellenségeim, az ellenem tombolók rám esküsznek. 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel vegyítem, 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem (felkaptál és eldobtál engem). 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; én pedig, mint a fű, megszáradtam. 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te neved nemzetségrôl nemzetségre áll. 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idô. 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és a földnek minden királya a te dicsôségedet; 17 mert megépítette az Úr a Siont, megjelent dicsôségében. 18 Odafordult a gyámoltalanok imájához, és imádságukat nem vetette meg. 19 Írattassék meg ez a következô nemzedéknek, és a teremtendô nép dicsérni fogja az Urat. 20 Mert letekintett szentségének magaslatáról; a mennyekbôl a földre nézett le az Úr. 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ô dicséretét Jeruzsálemben.  23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24 Megsanyargatta az én erômet ez úton, megrövidítette napjaimat. 25 Ezt mondtam: Én Istenem! Ne vigyél el engem napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. 26 Régen alapítottad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincs vége. 29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és magvuk erôsen megáll elôtted.   

Ez a zsoltár is a teljes egyedüllétet írja le, egy teljesen puszta, elszáradt állapotot. A 4.vsz. egy megdöbbentő kijelentést tartalmaz: Jézus tagjai úgy izzottak, mint a tűz, átizzottak az égéstől. Nagyobb gyötrelemben volt, mint a gazdag ember Lázár történetében, hiszen Jézus mélyebben volt nála.. Ez a zsoltár is írja azt, hogy a mennyből letekintett az Úr a földre. Eljött a megszabott határidő: meg volt határozva, hogy meddig kellett Jézusnak a Seolban tartózkodnia. Amikor ez az idő letelt, az Atya cselekedett.        21.vsz.: Az Atya meghallgatta a fogoly nyögését és feloldozta a halál fiait: itt is a kötelekről, láncokról, bilincsekről van szó, ami az Atya feloldozott.          

Zsolt.57,1: Az éneklômesternek az altashétre Dávid Miktámja; mikor Saul elôl a barlangba menekült. 2 Könyörülj rajtam, oh Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. 3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felôlem. 4 Elküld a mennybôl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelôt. Szela. Elküldi Isten az ô kegyelmét és hűségét. 5 Lelkem oroszlánok között van, lángolók között fekszem (!); emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya. 6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten; az egész földön legyen dicsôséged! 7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak elôttem, de ôk estek abba. Szela. 8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! 9 Serkenj fel én dicsôségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt; 10 Hálát adok neked, én Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között. 11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhôkig a te hűséged. 12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Az egész földön legyen dicsôséged!        

A zsoltár születése is magáért beszél: Dávid éppen Saul elől menekült. és egy barlangba menekült be. Ott, ezen az elzárt helyen kapta ezt a zsoltárt, ami Jézusról szól, az ő érzéseit tartalmazza. Ami most lényeges ebből a zsoltárból, az az 5.vsz.: ''lelkem oroszlánok között van, feküdnöm kell lángolók között.'' Az eredeti szöveg itt a (ERL) láhat igét használja, ami azt jelenti, hogy lángolni. Jézus Krisztus tehát emberek között (ember-árnyak között) feküdt, akikről úgy beszélt, mint oroszlánokról, ami a természetüket mutatja: ragadozó emberek ezek, akik közé Jézust bedobták. Ezek is Jézus ellenségei voltak, akik a Seolban kígyót-békát kiabáltak rá. Ezek is lángoltak a Seolban levő forróságtól, ahogy maga Jézus is, ahogy az a 102. zsoltár 4.vsz.-ból kiderül.          

Szintén egy barlangban született zsoltár a 142. zsoltár:Zsolt.142:1: Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.             2 Hangommal az Úrhoz kiáltok, hangommal az Úrhoz könyörgök.       3 Kiöntöm elôtte panaszomat, elmondom elôtte nyomorúságomat,         4 Mikor elcsügged bennem szellemem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tôrt rejtettek el nekem.            5 Tekints jobbra és lásd meg: senki sincsen, a ki ismerne; nincs számomra menedék; senki sincs, aki lelkemmel törődne. 6 Hozzád kiáltok, oh Uram, s ezt mondom: Te vagy menedékem és örökségem az élôk földjén; 7 Figyelj esedezésemre, mert nagyon elgyengültem! Szabadíts meg engem üldözôimtôl, mert hatalmasabbak nálam! 8 Vezesd ki lelkemet a börtönbôl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.        

Vannak olyan részek ebben a zsoltárban, melyek már előfordultak korábbi részekben is. Ilyen pl. az élők földje, ahol az Úr az örökség, osztályrész. Az ellenség, amely erősebb volt Jézusnál (és Dávidnál) szintén megtalálható itt. 7.vsz.: elgyengültem nagyon - ilyen volt Jézus a Seolban. 8.vsz.: vezesd ki lelkem a börtönből - a börtön itt is a Seol szinonimája. 

Zsolt.130:1: Grádicsok éneke. A mélységbôl kiáltok hozzád, Uram!  2 Uram, halld meg hangomat; legyenek füleid figyelmesek könyörgô szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! 4 Hiszen te nálad van a megbocsátás, hogy féljenek téged! 5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ô igéjében. 6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az ôrök a reggelt, az ôrök a reggelt. 7 Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bôséges nála a szabadítás! 8 Meg is szabadítja ô Izraelt minden bűnébôl.            

Jézus a mélységből kiáltott az Atyához. Az Atya még nem vette le róla a bűnöket, még neki tulajdoníttattak azok. Ezért reménykedett Jézus a bűnbocsánatban, a reggelben, hogy akkor hajnalban le fogja venni róla az Atya a levitt bűnöket, felszabadítja a fogvatartói hatalma alól, nem lesz joga Seolnak és Halálnak tovább gyötörni őt.