A Példabeszédek 7. részében olvashatjuk a fiatalember találkozását a prostituálttal. Első látásra úgy tűnik, hogy a nő csábította el őt. A közelebbi tanulmányozás azonban rámutat, hogy az öncsábítás világos példájával állunk szemben. A férfi játszott a kísértéssel. Nem próbálta meg elkerülni a bűnt. "Vonta és édesgette tulajdon kívánsága" (Jak. 1:14.).
"És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiák között egy bolond ifjat. aki az utcán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget... ” (Péld. 7:7-8.)
Ismerőseim között egy fiatalember a kábítószer, alkohol és paráznaság rabja volt. Néhány hónap intenzív tanítás, lelkigondozás és szabadítás után megszabadult. Az Úr jó munkát adott neki. A többi keresztény is szerette és fényes jövő elé nézett. Győzelmei közepén bejelentette pásztorának, hogy úgy döntött, visszamegy a világba, és újra régi bűnös életét fogja élni. Senki nem befolyásolta. Őt is "saját vágya vonta és édesgette" (Jak. 1:14.). Szellemi állapotát Isten Igéjének következő sorai ábrázolják:
"Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rajok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe." (2. Pét. 2:20-22.)
A becsapott ember végül maga is becsapóvá válik, aki másokat is félrevezet. Júdás a becsapókat "tévelygő csillagoknak" hívja (Júdás 13.). A "tévelygő csillagok"-nak fordított görög szó a "Planetes", amiből az angol "planet" (bolygó, "planéta") szó származik. A "Planetes" a "pláne" szó egy formája, ami a görögben általában azt jelenti: "becsapni". Így az önáltató ember olyan valaki, aki pályát tévesztett csillaghoz hasonlít, aki letévedt az igazság útjáról. Nemcsak hogy egyenesen tart önmaga elpusztítása felé, hanem még másokat is veszélyeztet.
Van valaki, akit soha nem csaptak be, és ismeri az emberek csalárd szívét. "Övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz" (Jób 12:16.). A tévelygés nem ment fel Isten ítélete alól.
A keresztények között a megtévesztésnek négy jellemző formáját tapasztaltam:
Az első kategóriába azok tartoznak, akik az isteni vezetés dolgaiban lettek megtévesztve. A hivőknek szükségük van útmutatásra, arra, hogy Isten hangját hallják. Azt nevezzük "szuperszellemi" embernek, aki Isten vezetésére vágyik, de épp ezért megtéveszthető. A világi ember, akit nem érdekelnek a szellemi dolgok, nem válik hamis vezetés célpontjává.
Emlékszem egy emberre, aki hagyományos felekezeti egyházban nevelkedett fel. Egy nap mély szellemi tapasztalatot élt át: Isten közvetlenül szólt a szelleméhez. Hatalmas vágy ébredt benne arra, hogy az Istennel járjon. Azt akarta, hogy Isten továbbra is szóljon hozzá és beszéljen neki részletesen élete minden területére vonatkozóan. Szó szerint arra várt, hogy Isten megmondja neki, reggel milyen színű zoknit vegyen fel. Munkából hazafelé pedig azt várta el Istentől, hogy minden útkereszteződésben Ő mondja meg, merre menjen tovább. Balra forduljon vagy jobbra, vagy menjen tovább egyenesen? Végül olyan dolgokat kezdett el "hallani", amelyekről úgy gondolta, Isten hangjai, de valójában megtévesztés volt. Az ebből fakadó zűrzavar tette nyilvánvalóvá, hogy megtévesztésről van szó. "Isten nem a becsapás Istene" (1 Kor. 14:33.) - az angol fordítás szerint. A férfi annyira összezavarodott, hogy nem tudta ténylegesen meghatározni, hogy mikor szól Isten. Soha nem tudhatta, hogy mikor hallja Istent, mikor az ördögöt, vagy pedig csak képzelődik. Amikor Isten tényleg szólt hozzá, nem volt benne bizonyos. Amikor nem Isten szólt, akkor hazugságot követett.
"De mi van, ha Isten szólt?" - kérdezte. A félelem attól, hogy hibázhat, a megtévesztés börtönébe zárta. Istenfélelme nem volt "tiszta" (lásd Zsolt. 19:10.). Félt attól, hogy Isten kárhoztatja. Nem lett "tökéletes a szeretetben" (1. Jn. 4:18.).
Sok hívő azt várja el Istentől, hogy beszéljen az értelmükhöz. Isten Szellem, és az ember szellemével kommunikál (lásd Jn. 4:24.). Ha egy hívő nem érti, hogyan beszél Isten, és nem tanulja meg, hogyan kell szellemi fülekkel hallani, valószínűleg több hamis vezetést fog megtapasztalni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
