Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 26.

A hit elhagyása

Mivel a "hit szeretet által munkálkodik", amikor a szeretet vereséget szenved, akkor a hit is (Gal 5:6.). Más szóval: amikor valaki elveszti Isten szeretetében való bizonyosságát, nincs alapja a hitének. Ezért közelít meg bennünket Isten minden tulajdonsága közül leginkább a szeretetével. Isten hitet akar kiváltani bennünk. A szeretet hitet vált ki másokból. Ha tudod, hogy valaki szeret téged, akkor hihetsz benne.
Amikor egy ember hite kudarcot vall, többet nem akar Istentől függeni, hanem a problémát a maga forrásaiból igyekszik megoldani. Így kudarcra ítélte önmagát, mert az Úr az egyetlen válasz.

Aki elvesztette Istenbe vetett bizalmát, a győzelemhez való kulcsát vesztette el. Nem csoda hát, ha az ördög igyekszik tönkretenni Isten szeretetében való bizonyosságunkat, hiszen ez egyben a hit hajótörését is jelenti. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni vagy bármit kapni Tőle (lásd Zsid. 11:6; Jak. 1:6-7 ).

Önáltatás

Az önáltatás az énre vonatkozó hamis hit: azt hiszed, hogy igazad van, pedig nincs. Az önáltatás az ördög csapdája. Nagyon nehéz magát az embernek ebből kiszabadítania. Amikor valaki mélyen belebonyolódott az önámításba, bárki adhat bármilyen tanácsot, az illető azt hiszi, hogy nincs szüksége segítségre.
Az önáltatás a lázadásból nő ki és az elutasítottságban pókerezik A minta ugyanaz, mint amikor valaki becsapja önmagát. Megkérdezhetjük, hogyan végződhet az elutasítás önámításban? Az elutasítottság miatt sérült ember nem megbocsátással válaszol, hanem bűnös módon reagál. Az elutasításra adott válasz gyakran: a lázadás. A lázadásban gyűlölet, tiszteletlenség van, mely engedetlenség formájában mutatkozik meg Amikor egy ember lázadó lesz, az érvényes hatalomnak való engedelmeskedést utasítja vissza. Ki fog akkor az életére felügyelni? Ő maga fog uralkodni élete felett. Úgy dönt: "Semmilyen hatalom nem fogja megmondani, hogy mit csináljak. Úgy teszek, ahogy kedvem tartja.”

Mivel az elutasítottság az ember belsejében űrt hoz létre, az ember keresi azokat a módokat, ahogyan ezt a sürgető "éhséget" betölthetné, mert éhezik a szeretetre, tiszteletre, megbecsülésre és a beteljesedésre. Ha ezeket a szükségleteket nem Krisztussal tölti be, nagy a kísértés, hogy rossz utakat találjon. Ha fellázadsz az oktatás és a fegyelmezés ellen, ki igazíthat ki téged, ki nevelhet jóra? Bezártad az ajtót a kiigazítás előtt, és megnyitottad az önbecsapás előtt.

A magát áltató ember felégetett minden hidat maga mögött. Azaz, mások számára hozzáférhetetlenné válik, a saját maga ura lett, és visszautasít minden olyan kísérletet, amelyet mások tesznek arra, hogy kijavítsák.
Az ember belekapaszkodik ebbe a hitetésbe, mert az értékesnek tűnik. Úgy látszik, mintha biztonságot, megbecsülést, elfogadást, értékelést és szeretetet nyújtana. Mivel ez a hitetés fontosnak tűnik, kemény védelem veszi körül. Amikor felhívják rá az ember figyelmét, fenyegetve érzi magát. Elhatározza, hogy senki nem fogja elvenni tőle ezt az egyetlen dolgot, ami neki biztonságot nyújt, és a fontosság érzését adja. Így tehát inkább elszenvedi az üldöztetést, semhogy feladja az önáltatást. Ebből a kötelékből a súlyos önáltatásban szenvedő ember csak Isten kegyelme által menekülhet meg.

Az önáltatás külső bizonyítéka az ÉN-nel szembeni elfogultság. Az önbecsapás gyötrődéssé válik. Az ÉN a legelső a tudatban és az életben. Ilyenkor valami a hitetés védelmére, megerősítésére, fejlesztésére ösztönöz.
A büszkeség az önbecsapás egyik legáltalánosabb fajtája. A büszkeség a kisebbrendűség ellentéte, a kisebbrendűséget ellensúlyozza. A felsőbbrendűség hamis érzetet kelti. Amikor valakit mások lekicsinyelnek, akkor az ember hajlamos magát a saját megítélése szerint felépíteni. Az írás óva int bennünket attól, hogy magunkat mértéken felül magasztaljuk.

"Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." (Róm. 12:3.)

A büszkeség magába foglalja a lázadást, és visszatartja az embert attól, hogy keresse és elfogadja azokat a tanácsokat, amelyekre pedig szüksége lenne. Amikor a büszkeség és taníthatatlanság erői összefonódnak az önáltatással, az ember súlyos kötelékek csapdájába esik. Meg fog-e valaha is szabadulni ettől a hitetéstől? Az illető vak tulajdon problémáinak észrevételére, mert teljesen rossz képet állított fel önmagáról.